Nincs mese, meg kell szabadulnom néhány szobanövényemtől.
A nappaliban lévő nagy ablakbeugrót már teljesen elfoglalják. Az egykor lovasfarmon lakó ismerőseinktől, Feritől és Alíztól aprócska hajtásként kapott fikusz - mi mást is tehetne szerencsétlen? - cserepéből folyamatosan dől a fény felé, egyre hozza az új leveleit, s most már hatalmas. De egyszerűen nincs naposabb ablak a lakásban, ahová tehetném. Már arra is gondoltam, hogy még nagyobb edénybe átültetve korrigálom majd ezt az "elhajlását" - de hová rakom a nagyobb edényével együtt? A fokföldi ibolyák megszaporodtak, a húsvéti kaktusz gyermeke is rohamosan nő... Szépek-szépek, de helyük egyre kevesebb.
A megmaradt négy citromfácska közül egy most kint ismerkedik az ír időjárással - a másik három az ablakpárkányon van. Közülök egy az, amelyik egészséges, szép leveleket hoz, a másik kettőre már panaszkodtam. Olyan kis görcsösen összepöndörödött, torz leveleket hoznak. Vágjam vissza őket, vagy dobjam a szemétre?
Az orchidea még utolsó erejével virágzik, új levelet hoz. Szerintem mire ledobja a még mindig kitartóan díszlő maradék két virágját, ősz lesz, s akkor majd pihenni fog. Ráfér.
Egy titokzatos növényem, a Sedum ssp. (kitartó netes keresés után sem találtam olyat, ami teljesen úgy nézne ki, mint ő, de ebbe a családba tartozik), már két cserépben lakik. Nagyon könnyen szaporítható, elég letörni egy hajtást, vízbe tenni, míg meggyökeresedik, s aztán földbe/cserépbe bele, s onnan kezdve gond egy szál sem. Rövid idő alatt szép nagyra nő, és bírja gyűrődést, nem bánja, ha megsüti a nap, és időnként elfelejtjük megöntözni.
Amikor meséltem róla Bernadette-nek, kérte, vigyek neki mintát, milyen? Aztán kedvesen átültette a mintanövényt egy nagyobb cserépbe, nagyon dicsérte a szépségét, de ő sem tudta megmondani, mi a latin neve pontosan, valami Sedum, pozsgás növény, az biztos. Eredetijét még egy esős, szeles, Achill szigetén töltött húsvéti kirándulás során "szerezte" egyik útitársunk az egyik B and B télikertjének ablakpárkányáról. (Emlékszem, akkor halt meg az anyakirálynő.) Nagyon hideg, szeles, esős Húsvét volt, van pár diám, amint a fiúk Keem beach-en sárkány eregetnek, a leszálló felhő olyan alacsonyan száll, hogy el-el tűnik benne a sárkány. A szél erejéről pedig annyit, hogy a B and B környékén lévő aprócska lakókocsik, utánfutók kötéllel, s jókora kövekkel le voltak "horgonyozva" a talajhoz, hogy ne borítsa fel őket a szél.
Így időnket jobbára a B and B-ben kártyázással töltöttük, s a reggeli közben egyik útitársunk felfedezte ezt a növényt az ablakpárkányon. Kisebb labdányi félgömböt alkotott a cserépből kihajló, sok zöld-fehér, enyhén piros szélű levélből álló csoda. Egy kis hajtás "véletlenül letört" a növényről, s Dublinban, a már megerősödött, meggyökeresedett eredetiről kaptam én is hajtást. Hamar megnőtt, nagyon büszke voltam rá. Aztán egyik nap öntözés közben néztem, mintha oldalára borulna a máskor egyenes növényke. Az ujjammal óvatosan megböktem - teljesen félrenyaklott, valami - valamik! - teljesen kirágták belülről a szárát, nem tudta magát megtartani. Döbbentem emeltem fel a szárat, belenéztem - fújj, sok apró fehér, aprócska kukac hemzsegett benne. Undorodva vágtam ki az egészet a szemétbe, s kértem egy új hajtást. Azóta is megvan az a növényem.
Bernadette most magyarázta el, hogy a weevil nevű, növényeket nagy lendülettel elpusztító bogár kukacaihoz volt szerencsém. A kertészek átka. Gyakran előfordul a boltban vett komposztban, növények számára összeállított speciális földkeverékekben is, megszabadulni nagyon nehéz tőle. Némelyik fajtája a tárolt gabonát, magvakat, lisztet is megtámadja.
Bernadette tanácsolta, hogy kezdjem szaporítani a Sedum-ot, biztos el fogom tudni adni a piacon. Így most a növendég csilik mellett gyökeresedésre vár három Sedum-ágacska is. Meglátjuk, fog-e tetszeni a vevőknek. A csilik most 4 centisek, még csak 4-6 levelük van, lassan ideje egyenként átültetni őket a joghurtospoharakba.
***
Írtam, hogy pár vödörnyi komposztot szétterítettem a kiskertben, a bokor alján. A tetejére nem raktam földet, pedig alighanem kellett volna. Ugyanis most tele van kis zöld hajtásokkal, alighanem a komposztba kidobott csili- és paradicsommagok bújnak ki most a komposztból. Kiváncsi vagyok, meddig bírják az ír nyarat.
***
Peter Mayle könyve egyre nagyobb élvezetet jelent. Letehetetlenül kellemes olvasmány, egyetlen hátránya csak, hogy olyan élvezetesen ír az ottani életükről, főleg az ételekről, kulináris kalandozásaikról, hogy az ember gyomra folyamatosan korog olvasás közben.
Ma este a finom csirkés-salátás vacsora után még bármit képes lettem volna megenni, s csak erőnek-erejével tudtam magam távol tartania a hűtőtől, s ennek oka csakis az volt, hogy éppen Mayle-ék egy érdekes vendéglőbeli látogatásáról olvastam. Mint láttam, számos könyve megjelent már magyarul, ajánlom jó szívvel ezt az elsőt, Egy év Provence-ban címmel. Csak legyen a közelünkben pár szelet sajt, egy fürt szőlő, egy pohárka bor, esetleg valami magos rágcsa, s akkor nem lesz gond. Vagy lakatoljuk le a hűtőt, ha nem bízunk magunkban, hogy határt tudunk szabni a gyomrunk követelőzésének.
***
Ma meglehetősen későn mentünk el újságért (Forma 1 közvetítés volt a tévében, a Nürburgring-ről), s mire megszokott újságosunkhoz értünk, a promenád közelébe, a szemerkélő esőben, már elfogyott az újság. Jó, akkor irány a Tesco vagy a Maxol-kút, ott mindig van újság, még késő délután is. Mindenféle hátsó utcácskákon át megpróbáltunk átvágni a köztes lakónegyedeken, a közeli iskola területén, hogy eljussunk a Bray-t keresztül szelő nagyobb útra, a Tesco-hoz. Végül egy fiatal pár segítségét kellett kérnünk, az eligazodáshoz. Ők mondták meg, melyik utca visz ki a főútra. Ugyanis volt olyan kapu, amit egy lakónegyed falába vágtak, de azon csak saját kulccsal lehetett volna átjutni. Volt olyan, amit hétvégére zártak, s volt olyan, amin át a hozzánk, és a fiatal párhoz hasonló földi halandók is nyugodtan közlekedhettek. Csak éppen nem voltunk biztosak benne, hogy hová vezet.
Cseles módon ezeket a lakónegyedeket, estate-ket úgy alakítják ki, hogy nincsenek keresztutcák, összekötő utak az estate-ket körbefogó nagyobb utakhoz, hanem ágszerűen ágaznak szét a telep főbb utcájáról a kis zsákutcák, cul-de-sac-ok, de van egy-két keskeny átjáró, ahol gyalogosan át lehet vágni, de ahhoz nagyon is ismerni kell a környéket. Azt hiszem, az estate csendjét, nyugalmát biztosítják így, a fölös keresztforgalmat akarják elkerülni ezzel a labirintusra hasonlító utca-kialakítással. Ahol mégis van keresztutca, ott sűrűn raknak le fekvő rendőröket, hogy elvegyék a kedvét a boyracer-eknek a vad autózástól.
Az iskola területének falánál megfordulva a domboldalról remek kilátás tárult elénk. A tenger, a promenád épületének csúcsai... Nem csoda, hogy ide hatalmas, kertes házak épültek. Csendes, félreeső negyed, a kilátás csodás... Talán csak a hétközbeni diákcsivogás lehet zavaró. Ki hitte volna, hogy ilyen eldugva, a domboldalon ilyen klassz helyek vannak Bray közepén.
A megmaradt négy citromfácska közül egy most kint ismerkedik az ír időjárással - a másik három az ablakpárkányon van. Közülök egy az, amelyik egészséges, szép leveleket hoz, a másik kettőre már panaszkodtam. Olyan kis görcsösen összepöndörödött, torz leveleket hoznak. Vágjam vissza őket, vagy dobjam a szemétre?
Az orchidea még utolsó erejével virágzik, új levelet hoz. Szerintem mire ledobja a még mindig kitartóan díszlő maradék két virágját, ősz lesz, s akkor majd pihenni fog. Ráfér.
Egy titokzatos növényem, a Sedum ssp. (kitartó netes keresés után sem találtam olyat, ami teljesen úgy nézne ki, mint ő, de ebbe a családba tartozik), már két cserépben lakik. Nagyon könnyen szaporítható, elég letörni egy hajtást, vízbe tenni, míg meggyökeresedik, s aztán földbe/cserépbe bele, s onnan kezdve gond egy szál sem. Rövid idő alatt szép nagyra nő, és bírja gyűrődést, nem bánja, ha megsüti a nap, és időnként elfelejtjük megöntözni.
Amikor meséltem róla Bernadette-nek, kérte, vigyek neki mintát, milyen? Aztán kedvesen átültette a mintanövényt egy nagyobb cserépbe, nagyon dicsérte a szépségét, de ő sem tudta megmondani, mi a latin neve pontosan, valami Sedum, pozsgás növény, az biztos. Eredetijét még egy esős, szeles, Achill szigetén töltött húsvéti kirándulás során "szerezte" egyik útitársunk az egyik B and B télikertjének ablakpárkányáról. (Emlékszem, akkor halt meg az anyakirálynő.) Nagyon hideg, szeles, esős Húsvét volt, van pár diám, amint a fiúk Keem beach-en sárkány eregetnek, a leszálló felhő olyan alacsonyan száll, hogy el-el tűnik benne a sárkány. A szél erejéről pedig annyit, hogy a B and B környékén lévő aprócska lakókocsik, utánfutók kötéllel, s jókora kövekkel le voltak "horgonyozva" a talajhoz, hogy ne borítsa fel őket a szél.
Így időnket jobbára a B and B-ben kártyázással töltöttük, s a reggeli közben egyik útitársunk felfedezte ezt a növényt az ablakpárkányon. Kisebb labdányi félgömböt alkotott a cserépből kihajló, sok zöld-fehér, enyhén piros szélű levélből álló csoda. Egy kis hajtás "véletlenül letört" a növényről, s Dublinban, a már megerősödött, meggyökeresedett eredetiről kaptam én is hajtást. Hamar megnőtt, nagyon büszke voltam rá. Aztán egyik nap öntözés közben néztem, mintha oldalára borulna a máskor egyenes növényke. Az ujjammal óvatosan megböktem - teljesen félrenyaklott, valami - valamik! - teljesen kirágták belülről a szárát, nem tudta magát megtartani. Döbbentem emeltem fel a szárat, belenéztem - fújj, sok apró fehér, aprócska kukac hemzsegett benne. Undorodva vágtam ki az egészet a szemétbe, s kértem egy új hajtást. Azóta is megvan az a növényem.
Bernadette most magyarázta el, hogy a weevil nevű, növényeket nagy lendülettel elpusztító bogár kukacaihoz volt szerencsém. A kertészek átka. Gyakran előfordul a boltban vett komposztban, növények számára összeállított speciális földkeverékekben is, megszabadulni nagyon nehéz tőle. Némelyik fajtája a tárolt gabonát, magvakat, lisztet is megtámadja.
Bernadette tanácsolta, hogy kezdjem szaporítani a Sedum-ot, biztos el fogom tudni adni a piacon. Így most a növendég csilik mellett gyökeresedésre vár három Sedum-ágacska is. Meglátjuk, fog-e tetszeni a vevőknek. A csilik most 4 centisek, még csak 4-6 levelük van, lassan ideje egyenként átültetni őket a joghurtospoharakba.
***
Írtam, hogy pár vödörnyi komposztot szétterítettem a kiskertben, a bokor alján. A tetejére nem raktam földet, pedig alighanem kellett volna. Ugyanis most tele van kis zöld hajtásokkal, alighanem a komposztba kidobott csili- és paradicsommagok bújnak ki most a komposztból. Kiváncsi vagyok, meddig bírják az ír nyarat.
***
Peter Mayle könyve egyre nagyobb élvezetet jelent. Letehetetlenül kellemes olvasmány, egyetlen hátránya csak, hogy olyan élvezetesen ír az ottani életükről, főleg az ételekről, kulináris kalandozásaikról, hogy az ember gyomra folyamatosan korog olvasás közben.
Ma este a finom csirkés-salátás vacsora után még bármit képes lettem volna megenni, s csak erőnek-erejével tudtam magam távol tartania a hűtőtől, s ennek oka csakis az volt, hogy éppen Mayle-ék egy érdekes vendéglőbeli látogatásáról olvastam. Mint láttam, számos könyve megjelent már magyarul, ajánlom jó szívvel ezt az elsőt, Egy év Provence-ban címmel. Csak legyen a közelünkben pár szelet sajt, egy fürt szőlő, egy pohárka bor, esetleg valami magos rágcsa, s akkor nem lesz gond. Vagy lakatoljuk le a hűtőt, ha nem bízunk magunkban, hogy határt tudunk szabni a gyomrunk követelőzésének.
***
Ma meglehetősen későn mentünk el újságért (Forma 1 közvetítés volt a tévében, a Nürburgring-ről), s mire megszokott újságosunkhoz értünk, a promenád közelébe, a szemerkélő esőben, már elfogyott az újság. Jó, akkor irány a Tesco vagy a Maxol-kút, ott mindig van újság, még késő délután is. Mindenféle hátsó utcácskákon át megpróbáltunk átvágni a köztes lakónegyedeken, a közeli iskola területén, hogy eljussunk a Bray-t keresztül szelő nagyobb útra, a Tesco-hoz. Végül egy fiatal pár segítségét kellett kérnünk, az eligazodáshoz. Ők mondták meg, melyik utca visz ki a főútra. Ugyanis volt olyan kapu, amit egy lakónegyed falába vágtak, de azon csak saját kulccsal lehetett volna átjutni. Volt olyan, amit hétvégére zártak, s volt olyan, amin át a hozzánk, és a fiatal párhoz hasonló földi halandók is nyugodtan közlekedhettek. Csak éppen nem voltunk biztosak benne, hogy hová vezet.
Cseles módon ezeket a lakónegyedeket, estate-ket úgy alakítják ki, hogy nincsenek keresztutcák, összekötő utak az estate-ket körbefogó nagyobb utakhoz, hanem ágszerűen ágaznak szét a telep főbb utcájáról a kis zsákutcák, cul-de-sac-ok, de van egy-két keskeny átjáró, ahol gyalogosan át lehet vágni, de ahhoz nagyon is ismerni kell a környéket. Azt hiszem, az estate csendjét, nyugalmát biztosítják így, a fölös keresztforgalmat akarják elkerülni ezzel a labirintusra hasonlító utca-kialakítással. Ahol mégis van keresztutca, ott sűrűn raknak le fekvő rendőröket, hogy elvegyék a kedvét a boyracer-eknek a vad autózástól.
Az iskola területének falánál megfordulva a domboldalról remek kilátás tárult elénk. A tenger, a promenád épületének csúcsai... Nem csoda, hogy ide hatalmas, kertes házak épültek. Csendes, félreeső negyed, a kilátás csodás... Talán csak a hétközbeni diákcsivogás lehet zavaró. Ki hitte volna, hogy ilyen eldugva, a domboldalon ilyen klassz helyek vannak Bray közepén.
1 megjegyzés:
Barátnőm most olvasta el Zolától a Párizs gyomrát. Az is csak kajákról szól. :)
Kata
Megjegyzés küldése