Ajánlok: mms://tv.eenet.ee/siga - még régebben találtam, egy blogon. Lehet, hogy már említettem, akkor bocsánat, de annyira tetszik. Észt weboldal, egy vadetetőt mutat. Éjjel-nappal. Igen addiktív, főleg akkor nehéz felhagyni a bámulással, amikor tele van madarakkal az etető környéke. Ma egy érdekes állat táplálkozott, de nem láttam jól, mert már kezdett sötétedni, és valami esegetett az égből. Borz volt, vagy valami más? Varjak ugrálták körül, próbálták elhajtani, sikertelenül.
***
Tegnap - elég nyökögve - megcsináltam a száz cupcake-et, rájuk a cukormázat, aztán a feliratokat. Fájt a gyomrom, kedvetlen voltam, de végül csak elkészültek. Reggel pedig mentem dolgozni. Legnagyobb meglepetésemre, volt főnököm is megjelent, 8 felé, pakolgatta a már kész cupcake-eket. A végén már alig írtam fel őket, mentek egyből legfelső rétegként a dobozokba, remélem, nem kenődött el egy felirat sem. A logókat eléggé stilizálva mázolták fel, no comment.
Néha ismerős arcok jöttek, pl. egy építész a fenti irodából, a biciklitároló mellől integetett be, mutogatva, hogy jé, én itt, hogy vagyok? Egy kávéra bejött az őrült nő is, a környéken lakik, mindig hangosan, énekelve beszél, s legjobb mindent ráhagyni. Lelkesen üdvözölt, s mesélte, hogy még mindig van neki azokból az aranyszínű csokilencsékből, amit egyszer ajándékba adtam neki. Annak bizony, már több, mint egy éve... Ezek jó pillanatok voltak. Bertát, a kicsi barna madarat is láttam, akinek rendszeresen vittem magot, morzsát - s most már rájöttem, hogy ő is egy szürkebegy.
Kértem magamnak kávét, s igyekeztem minél előbb befejezni a melót. Amandával beszélgettem, vagyis inkább mondatokat kiabáltunk egymásnak oda a konyhai zaj felett. Elköltözött, új lakásban lakik, már nincs meg a nyula, és a kutyájának is új tulajt szerzett. Finn, a kisfia szeptembertől iskolás lesz. Paco-val, madridi ex-kollégámmal sikerült csevegni kicsit. Meséltem neki - a rallys bejegyzésnél nem írtam erről -, hogy Sligo-ban, a rally idején, a szervizparkban láttam azt a rokkant építészmérnököt, aki régebben a kávézó rendszeres vendége volt, s a szemben lévő Douglas Wallace nagynevű építészmérnöki irodában dolgozott. Ahol most irodák ki- és eladók. Ahonnan annyi embert elbocsátottak. Többek között a mindenest, Tony-t, a kubai gay guy-t is, ahogy azt máshonnan megtudtam. S vajon mi lehet a fickóval, jár-e még a kávézóba? - kérdeztem Paco-t. A pasi nem ismert meg, pedig eléggé feltűnően bámultam a képébe, amikor elballagott mellettünk a szervízparkban. Rokkant, a lábai nem hajlanak, a csuklóit is valami fura szögben tartotta mindig, és egyszer a frászt hozta rám azzal, hogy elesett kint a kávézó előtt, a kavicsos részen. Rémületemben nem találtam a szavakat, s csak riadtan kiabáltam Fionának, hogy "Jaj, elesett!" s ő pedig nézett rám értetlenül, hogy miről is beszélek? Mire kiszaladtam, a férfi már feltápászkodott, de én sokáig nem tudtam megnyugodni. Nem voltam a pasi kedvence, sosem viszonyozta a köszönésemet, de Fionát nagyon kedvelte, vele mindig sokat beszélgetett. Amatőr író, meg is vettem azt a kötetet, amiben szerepel egy novellája. Most megnéztem, Paul FitzSimons a neve.
Paco aztán mesélte, hogy a férfi akkor lett elküldve az irodából, amikor Karácsony előtt két héttel elbocsátottak egy csomó embert. Fionával találkoztam nemrég egy kávé erejéig, ő is mesélte, hogy bizony, karácsony előtt két héttel (!) küldték el az embereket. Nagyszerű. Az az iroda, ahol minden évben valami európai városban volt a karácsonyi parti, amit a cég fizetett, teljes egészében. Ahol egy vagyont költöttek szendvicsekre, ahol az ország legmenőbb hoteleit tervezték. Ha nekik rosszul megy, akkor mi lehet a helyzet a többivel? Fiona azt is mesélte, hogy az összes lakótársa munkanélküli lett az elmúlt hónapokban, s annyira rossz volt a hangulat a bérelt házban, hogy inkább egy másik párral és a fiújával költöznek össze, semmint a régiekkel maradjon.
***
Ma este volt piaci míting is. Egyetlenegy személy berzenkedett csak az ellen, hogy a kávékuckót én csináljam egyedül. Patricia volt az. Felemlegette, hogy nem takarítottam rendesen, koszos maradt a padló. Néztem nagyot, nem emlékeztem egy alkalomra sem, hogy vagy én, vagy a segítők ne söpörtek volna fel. Végül Willie jegyezte meg, hogy a padló akkor volt koszos januárban, amikor én távol voltam, s más csinálta a coffee duty-t... Drága Willie. A készítendő sütik számát illetően is vita volt, de végül nyertem. Nem részletezem, pitiáner viták voltak, késő is van, de abban maradtunk, hogy augusztusban ismét felülvizsgáljuk, jó-e, amit csinálok, avagy sem. Úgy tűnt, elnökünk a pártomon áll, elégedett a munkámmal. Clarissa is odajött hozzám (az ICA tagja, az ő ötlete volt, hogy tartsak előadást a magyar karácsonyról), megveregette a vállam, s fülembe súgta: "Well done. Just stick to it" - vagy valami hasonlót.
***
Tegnap - elég nyökögve - megcsináltam a száz cupcake-et, rájuk a cukormázat, aztán a feliratokat. Fájt a gyomrom, kedvetlen voltam, de végül csak elkészültek. Reggel pedig mentem dolgozni. Legnagyobb meglepetésemre, volt főnököm is megjelent, 8 felé, pakolgatta a már kész cupcake-eket. A végén már alig írtam fel őket, mentek egyből legfelső rétegként a dobozokba, remélem, nem kenődött el egy felirat sem. A logókat eléggé stilizálva mázolták fel, no comment.
Néha ismerős arcok jöttek, pl. egy építész a fenti irodából, a biciklitároló mellől integetett be, mutogatva, hogy jé, én itt, hogy vagyok? Egy kávéra bejött az őrült nő is, a környéken lakik, mindig hangosan, énekelve beszél, s legjobb mindent ráhagyni. Lelkesen üdvözölt, s mesélte, hogy még mindig van neki azokból az aranyszínű csokilencsékből, amit egyszer ajándékba adtam neki. Annak bizony, már több, mint egy éve... Ezek jó pillanatok voltak. Bertát, a kicsi barna madarat is láttam, akinek rendszeresen vittem magot, morzsát - s most már rájöttem, hogy ő is egy szürkebegy.
Kértem magamnak kávét, s igyekeztem minél előbb befejezni a melót. Amandával beszélgettem, vagyis inkább mondatokat kiabáltunk egymásnak oda a konyhai zaj felett. Elköltözött, új lakásban lakik, már nincs meg a nyula, és a kutyájának is új tulajt szerzett. Finn, a kisfia szeptembertől iskolás lesz. Paco-val, madridi ex-kollégámmal sikerült csevegni kicsit. Meséltem neki - a rallys bejegyzésnél nem írtam erről -, hogy Sligo-ban, a rally idején, a szervizparkban láttam azt a rokkant építészmérnököt, aki régebben a kávézó rendszeres vendége volt, s a szemben lévő Douglas Wallace nagynevű építészmérnöki irodában dolgozott. Ahol most irodák ki- és eladók. Ahonnan annyi embert elbocsátottak. Többek között a mindenest, Tony-t, a kubai gay guy-t is, ahogy azt máshonnan megtudtam. S vajon mi lehet a fickóval, jár-e még a kávézóba? - kérdeztem Paco-t. A pasi nem ismert meg, pedig eléggé feltűnően bámultam a képébe, amikor elballagott mellettünk a szervízparkban. Rokkant, a lábai nem hajlanak, a csuklóit is valami fura szögben tartotta mindig, és egyszer a frászt hozta rám azzal, hogy elesett kint a kávézó előtt, a kavicsos részen. Rémületemben nem találtam a szavakat, s csak riadtan kiabáltam Fionának, hogy "Jaj, elesett!" s ő pedig nézett rám értetlenül, hogy miről is beszélek? Mire kiszaladtam, a férfi már feltápászkodott, de én sokáig nem tudtam megnyugodni. Nem voltam a pasi kedvence, sosem viszonyozta a köszönésemet, de Fionát nagyon kedvelte, vele mindig sokat beszélgetett. Amatőr író, meg is vettem azt a kötetet, amiben szerepel egy novellája. Most megnéztem, Paul FitzSimons a neve.
Paco aztán mesélte, hogy a férfi akkor lett elküldve az irodából, amikor Karácsony előtt két héttel elbocsátottak egy csomó embert. Fionával találkoztam nemrég egy kávé erejéig, ő is mesélte, hogy bizony, karácsony előtt két héttel (!) küldték el az embereket. Nagyszerű. Az az iroda, ahol minden évben valami európai városban volt a karácsonyi parti, amit a cég fizetett, teljes egészében. Ahol egy vagyont költöttek szendvicsekre, ahol az ország legmenőbb hoteleit tervezték. Ha nekik rosszul megy, akkor mi lehet a helyzet a többivel? Fiona azt is mesélte, hogy az összes lakótársa munkanélküli lett az elmúlt hónapokban, s annyira rossz volt a hangulat a bérelt házban, hogy inkább egy másik párral és a fiújával költöznek össze, semmint a régiekkel maradjon.
***
Ma este volt piaci míting is. Egyetlenegy személy berzenkedett csak az ellen, hogy a kávékuckót én csináljam egyedül. Patricia volt az. Felemlegette, hogy nem takarítottam rendesen, koszos maradt a padló. Néztem nagyot, nem emlékeztem egy alkalomra sem, hogy vagy én, vagy a segítők ne söpörtek volna fel. Végül Willie jegyezte meg, hogy a padló akkor volt koszos januárban, amikor én távol voltam, s más csinálta a coffee duty-t... Drága Willie. A készítendő sütik számát illetően is vita volt, de végül nyertem. Nem részletezem, pitiáner viták voltak, késő is van, de abban maradtunk, hogy augusztusban ismét felülvizsgáljuk, jó-e, amit csinálok, avagy sem. Úgy tűnt, elnökünk a pártomon áll, elégedett a munkámmal. Clarissa is odajött hozzám (az ICA tagja, az ő ötlete volt, hogy tartsak előadást a magyar karácsonyról), megveregette a vállam, s fülembe súgta: "Well done. Just stick to it" - vagy valami hasonlót.
1 megjegyzés:
jaaj most nézegetjük a live kamerát 10 vadpoca kajál éppen. A Bendegúz hatalmasakat nevet a csámcsogásukon és a röfögésükön. Reggel meg madárral volt teli. Hát ez szuper ötlet volt belinkelni.
Megjegyzés küldése