Kedves Emese és Laci!

Tegnap délben már olyan mehetnékem volt, hogy csuda. V. többször is rákérdezett, hogy tényleg? Ebben az időben? Ugyanis odakint az év vihara tombolt. Az eső vízszintesen esett, sötét és fenyegető volt az ég, és a "széjpöjjgőnk" az udvaron leválni készült a nyeléről, a madáretető pedig - szintén vízszintesen - teljes köröket írt le az akasztója körül. Végül kiegyeztünk, hogy csak Dun Laoghaire-be megyünk, ott is van olyan könyvesbolt, ahol elfogadják az ajándékbont. (Vagy bónt. Tudomisén.)

V.-nek azt igértem, a bevásárlóközpontban fedett helyen leszünk, s csak pár méter onnan a könyvesbolt...

Előtte még fénycsőért autóztunk, eredménytelenül, majd irány a bolt Dun Laoghaire-ben.

Már a parkolásnál előadtuk magunkat, rossz helyre mentünk be ugyanis, a szállító kamionoknak fenntartott helyre. (A "Delivery only" feliratról, s a feltűnően széles lejáratról lett gyanús, hogy talán nem jó helyen járunk.) Böhömmel forgolódni mindig is probléma (fordulóköre, mint a Queen Mary-é, mondogatja az uram), s mindezt erős forgalomban, ki-be hajtó autók között megtenni elég izgalmas volt. De végül csak betaláltunk a parkolóházba, amelynek legfelső emeletéről tovább csodálhattuk volna az odakint dúló vihart, a ködbe burkolózott mólót és a vad hullámokat, ha az arcunkba csapó jeges eső el nem térít ebbéli szándékunktól.

(Tudok ám fogalmazni.)

A bevásárlóközpontban sikerült kideríteni egy-két érdekes dolgot a magyar SIM-kártyánkról, amelyik lassan lejár, beszereztük "a" gyermeknek a beígért festős köpenyt, hogy ne a ruháját pacázza össze festékkel, de "fairy" jelmezt - Farsangra - nem találtunk. Mondták, Blackrock-ban nézzük meg, a Marks and "Sparks"-ban (egyesek itt így becézik a Marks and Spencer-t.)

Aztán jött a merész átügetés a könyvesboltba. A szél olyan erős volt, hogy amikor kiléptem a bevásárlóközpont takarásából, a szél V.-nek taszított, s az üvöltő szélben nem hallottam, mit mond. A várt dúlás a könyvesboltban elég visszafogottra sikerült, mert a keresett szakácskönyvek nem voltak kaphatók, illetve olyan drágán, hogy még a bónból is sajnáltam volna megvenni őket. De a szépirodalom nagyja megvételre került. Végre a kezemben volt a Millenium trilógia, Botond barátunk ajánlotta nagyon.

Utána Marks and Sparks Blackrock-ban. Mindenhol tömeg volt, minden parkoló dugig, mindenki vásárolt, még a kajás polcok között is nagy volt a tolongás. Tündérke-jelmezt nem találtunk, csak a karácsonyról visszamaradt pocakos hóember-, és Rudolf-jelmezek voltak felaggatva a csekély számú gyermekruha közé. Így inkább a kajás szekcióhoz mentünk.

Már nem is tudom, mikor vásároltunk itt utoljára. Kis lelkifurdalásom volt, hiszen itt nem tartanak ír termékeket, de amint megláttam néhányukat, elfogott a nosztalgia (pl. Mull-szigetén fogott pisztráng, rákhússal tölve), és könnyű szívvel tettem félre az ellenérzéseimet. (Igen, ennyire vagyok következetes... de a skót út, és az autózás a szigeteken kedves emlék). Nagy habzsi-dőzsit csaptunk a bónból, így a ma esti menü bizony hagyományos fogásoktól erősen mentes lesz: ha a Kaporszakállú is úgy akarja, baszk torta lesz, bodzaszörppel koccintunk, és előtte finom sült oldalas lesz a kaja. Német savanyú káposztával, mert a magyar már elfogyott.

Ma pedig az Irish Opinions-tól kapott Amazon-ra szóló ajándékbónt is könyvekre vertük el... Azt hiszem, az elkövetkező egy évre el vagyunk látva olvasnivalóval. Vagyis én igen, mert amit V. kinézett magának, az éppen nem kapható... Majd rábeszélem a Millenium-ra, vagy hagyom, hogy Botond győzze meg.

A baszk torta pedig... Egyelőre még csak a tésztájával vagyok kész, ami most a hűtőben érik. Most már sejtem, min megy át az, aki a valódi magyar gulyás receptjét keresi a neten. Úgy, hogy nem tud magyarul... Mindegyik recept másféle, így többől próbáltuk összehozni azt az egyet, ami majd - talán - beválik. Egy francia (angol nyelvű) szakácskönyvre és arra a szórólapra támaszkodtam, amit még baszkföldi utunk során, Cambo-les-Bains-ban, a gateaux Basque-fesztiválon gyűjtöttem be. Az már biztos, hogy a szakácskönyvem által javasolt 50 ml rum sok (a szórólap két evőkanálnyit ír), a tésztát pedig alighanem sikerült túlságosan simára gyúrnom... Nem írok ide be semmit (még) a recept kapcsán, nehogy más kísérletező kedvű olvasónak bosszúságot szerezzek, de majd a végeredményről beszámolok. Az az érzésem, hogy alighanem még áll előttem pár próbálkozás, míg az "igazi" torta jól sikerül...

Így telt-telik hát az ünnep előtti nap, néhány óra, míg az ország a vihar okozta károkkal van elfoglalva, én egy recept felett törpölök... Édes élet!