Ma is vigyázzban ülök. Ugyanis nem jött meg a csomag. Végül délután az uramnak sikerült egy ún. tracking number-t (kb. online nyomon követhető csomagszám) kifacsarnia a cégből. Ami szerint tegnap este 8-kor még Angliában ült a csomag...
Így ma is a lakásban leszek, időnként frissítve a weboldalt, hátha mond valami bíztatót a csomag útjáról...
Megjött a levél a biztosítómtól, hogy valued customer-ként legyek szíves fizessem be Focis következő évre szóló biztosítását. Nagy meglepetésemre és elégedettségemre ugyanannyi, mint tavaly. Azt vártam, emelkedik. Sokfelé huhogtak erről, hogy számos biztosítócég emeli idén a prémiumot, én is vártam az emelést. Többre számítottam.
Így ma is a lakásban leszek, időnként frissítve a weboldalt, hátha mond valami bíztatót a csomag útjáról...
Megjött a levél a biztosítómtól, hogy valued customer-ként legyek szíves fizessem be Focis következő évre szóló biztosítását. Nagy meglepetésemre és elégedettségemre ugyanannyi, mint tavaly. Azt vártam, emelkedik. Sokfelé huhogtak erről, hogy számos biztosítócég emeli idén a prémiumot, én is vártam az emelést. Többre számítottam.
***
November elsején volt a napja, hogy három éve élünk Bray-ben. Gondolkodtam, mit tudok a városról. Keveset. Kénytelen vagyok könyvekhez és weboldalakhoz fordulni segítségért. Ír neve: Bré. 35 000 lakosának köszönhetően városi ranggal rendelkezik, a legnagyobb város az országban. Mármint town. Az íreknél van town, és van city besorolás, city-ből természetesen akad nagyobb is, Galway, Limerick, Cork például. De town-ként Bray a legnagyobb.
A középkorban az angolok által uralt és irányított terület, az ún. Pale határán helyezkedett el. Így nem véletlen, hogy az első, itt letelepedett földesurak is angolok voltak. Volt egy kisebb vára is, de lerombolták, csak egy utcanév, a Castle Street emlékeztet arra, hogy valaha ott állt egy vár/kastélyszerűség. Rebesgetik, hogy anno, 1649-ben Cromwell - akit minden írnek szívből és jó okkal gyűlölnie kell - útban Wexford felé, itt töltött egy éjszakát.
1854-ben Dublintól Bray-ig hosszabbították meg a korábban csak Dun Laoghaire-ig (akkoriban Kingstown) nyúló vasútvonalat, így az eddig is itt nyaraló nagyvárosiak még nagyobb tömegben kezdtek Bray-be járni pihenni. Bray - nem utolsósorban Dublinhoz való közelsége, no és a szép tengerpartja miatt - hivatalosan is az ország legnagyobb tengerparti nyaralóhelye lett. Mérföld hosszú, szépen kiépített promenádján nagykalapos, fehérruhás hölgyek sétálgattak, esernyők alá rejtve arcukat a Nap, és hódolóik tekintete elől. Ekkor virágzott leginkább a város. Az ír Brighton-ként emlegették. 1945 után a második világháború nyomorát feledni vágyók tömegestől jöttek ide nyaralni, már nemcsak az országból, de Északról, Wales-ből, sőt, még Angliából is. A homokos tengerpartot pár éve kaviccsal emelték meg, töltötték fel, így eltüntek a partra levezető lépcsők.
Azóta sajnos alaposan megkopott a fénye, s a tengerparti rész elég leharcolt képet mutat. Sok az angolos elnevezésű utca - naná -, itt-ott találunk még szép házsorokat, de a legtöbbjük felújításra vár. Főutcája a mai, modern forgalomnak keskeny, gyakran van dugó, lassan hömpölygő forgalom, szinte a nap bármelyik szakában, de különösen reggel, amikor iskolába viszik a gyermekekeket, és délután, amikor kirajzanak a diákok. Valamint este, amikor hazajön a bejárók tömege. Ja, és napközben, amikor az emberek vásárolnak... A várost átszelő utcákra most terveznek buszsávot, egyelőre el nem tudom képzelni, hová akarják tenni, nincs hely, hacsak széjjelebb nem lökik a házakat az útból...
Az összes ismert nagy áruházlánc képviselteti magát a városban. Van Dunnes Stores (kettő, egy élelmiszeres, és egy ruhás-lakberendezéses), Tesco, Superquinn is, utóbbiak remek , illetve jó parkolási lehetőséggel is rendelkeznek, míg a Dunnes nem. A Superquinn évek óta tervezi, hogy a város déli részén, a Southern Cross nevű nagy út mellé, egy volt ipartelepen áruházat emel, de ez a terv folyamatosan halasztódik. A Southern Cross nyugati végében lévő telepen található a Woodies, ahol kertünkhöz, lakásunkhoz vásárolhatunk kiegészítőket. Akinek a főzés a hobbija, az Anvil-ban talál remek dolgokat, edényeket, kiszúrókat, fazekakat. Amúgy vegyes képet mutat ez a bolt, valóságos kis aranybánya.
Idén, a karácsonyi szezonra a város kereskedőinek anyagi segítségével a város önkormányzata fedett jégpályát szeretne üzemeltetni egy régóta elhanyagolt építési terület helyén. A belépési díj a hírek szerint elég drága lesz, de nagy forgalmat várnak tőle az érdekeltek.
A városka mozija pár éve megszűnt, a hiányt - csak művészfilmekkel - a kultúrális életet biztosító Mermaid Arts Center próbálja pótolni. A modern, kétszintes épületben kávézó, egy színház/vetítőterem, és két kisebb kiállítóterem várja a látogatókat. Az épület előtti téren nyaranta ingyenes koncerteket tartanak.
A városka déli határát jelző Southern Cross nevű főút keleti végében található az egyik legnagyobb turistalátványosság, a Kilruddery House, a Brabazon család tulajdonában. A család 1618 óta él itt. Jelenlegi ura a 15. Earl of Meath. Be kell vallanom, még nem jártunk itt, pedig néha egészen vonzó programokkal csábítja a látogatókat. A kávézóját is ki kellene próbálni...
A városkában található az ország híres "filmtelepe", az ír filmkészítés központja, az Ardmore Studios, ahol számos híres, vagy kevésbé híres filmet forgattak, illetve innen intézik az írországi helyszíneken való filmezést. Hadd ne soroljam fel az itt megfordult hírességek nevét (a mellékelt weboldalon megtalálhatók), akiket a remek helyszínek (és az alacsony adó) csábított ide filmezni.
Bray jelképe a már messziről jól látható, a város déli részén található, meredeken kiugró, 241 méter magas domb, illetve a tetején álló kereszt, amelyet 1950-ben emeltek. A domb a Bray Head névre hallgat, a tetején, a fűcsomók és a hanga alól kibukkanó csupasz gránittömbök csodás látványt nyújtanak naplementekor, az aranyló fényben. Jól kijárt ösvény vezet fel meredeken, a domboldalon, a kereszt tövéhez. A domb tövéből indul a népszerű, 8 km hosszú sétaút, mely Greystones-ig vezet a tengerparti sziklák oldalában. Az elmúlt években számos partomlás, sziklaomlás miatt folyamatosan újítgatják fel, illetve helyezik át az ösvény vonalát, ezért mielőtt bárki nekiindul, érdemes rákérdezni, hogy egyáltalán nyitva van-e... Idén áprilistól hivatalosan zárva vannak, de ismerőseim mesélték, hogy azért az ösvény járható*. Érdeklődéshez álljon itt a turista hivatal telefonszáma: 01 - 286-6796, infobray@eircom.net
(Utólagos információ: 2009. okt. 23-tól ismét nyitva az ösvény!)
November elsején volt a napja, hogy három éve élünk Bray-ben. Gondolkodtam, mit tudok a városról. Keveset. Kénytelen vagyok könyvekhez és weboldalakhoz fordulni segítségért. Ír neve: Bré. 35 000 lakosának köszönhetően városi ranggal rendelkezik, a legnagyobb város az országban. Mármint town. Az íreknél van town, és van city besorolás, city-ből természetesen akad nagyobb is, Galway, Limerick, Cork például. De town-ként Bray a legnagyobb.
A középkorban az angolok által uralt és irányított terület, az ún. Pale határán helyezkedett el. Így nem véletlen, hogy az első, itt letelepedett földesurak is angolok voltak. Volt egy kisebb vára is, de lerombolták, csak egy utcanév, a Castle Street emlékeztet arra, hogy valaha ott állt egy vár/kastélyszerűség. Rebesgetik, hogy anno, 1649-ben Cromwell - akit minden írnek szívből és jó okkal gyűlölnie kell - útban Wexford felé, itt töltött egy éjszakát.
1854-ben Dublintól Bray-ig hosszabbították meg a korábban csak Dun Laoghaire-ig (akkoriban Kingstown) nyúló vasútvonalat, így az eddig is itt nyaraló nagyvárosiak még nagyobb tömegben kezdtek Bray-be járni pihenni. Bray - nem utolsósorban Dublinhoz való közelsége, no és a szép tengerpartja miatt - hivatalosan is az ország legnagyobb tengerparti nyaralóhelye lett. Mérföld hosszú, szépen kiépített promenádján nagykalapos, fehérruhás hölgyek sétálgattak, esernyők alá rejtve arcukat a Nap, és hódolóik tekintete elől. Ekkor virágzott leginkább a város. Az ír Brighton-ként emlegették. 1945 után a második világháború nyomorát feledni vágyók tömegestől jöttek ide nyaralni, már nemcsak az országból, de Északról, Wales-ből, sőt, még Angliából is. A homokos tengerpartot pár éve kaviccsal emelték meg, töltötték fel, így eltüntek a partra levezető lépcsők.
Azóta sajnos alaposan megkopott a fénye, s a tengerparti rész elég leharcolt képet mutat. Sok az angolos elnevezésű utca - naná -, itt-ott találunk még szép házsorokat, de a legtöbbjük felújításra vár. Főutcája a mai, modern forgalomnak keskeny, gyakran van dugó, lassan hömpölygő forgalom, szinte a nap bármelyik szakában, de különösen reggel, amikor iskolába viszik a gyermekekeket, és délután, amikor kirajzanak a diákok. Valamint este, amikor hazajön a bejárók tömege. Ja, és napközben, amikor az emberek vásárolnak... A várost átszelő utcákra most terveznek buszsávot, egyelőre el nem tudom képzelni, hová akarják tenni, nincs hely, hacsak széjjelebb nem lökik a házakat az útból...
Az összes ismert nagy áruházlánc képviselteti magát a városban. Van Dunnes Stores (kettő, egy élelmiszeres, és egy ruhás-lakberendezéses), Tesco, Superquinn is, utóbbiak remek , illetve jó parkolási lehetőséggel is rendelkeznek, míg a Dunnes nem. A Superquinn évek óta tervezi, hogy a város déli részén, a Southern Cross nevű nagy út mellé, egy volt ipartelepen áruházat emel, de ez a terv folyamatosan halasztódik. A Southern Cross nyugati végében lévő telepen található a Woodies, ahol kertünkhöz, lakásunkhoz vásárolhatunk kiegészítőket. Akinek a főzés a hobbija, az Anvil-ban talál remek dolgokat, edényeket, kiszúrókat, fazekakat. Amúgy vegyes képet mutat ez a bolt, valóságos kis aranybánya.
Idén, a karácsonyi szezonra a város kereskedőinek anyagi segítségével a város önkormányzata fedett jégpályát szeretne üzemeltetni egy régóta elhanyagolt építési terület helyén. A belépési díj a hírek szerint elég drága lesz, de nagy forgalmat várnak tőle az érdekeltek.
A városka mozija pár éve megszűnt, a hiányt - csak művészfilmekkel - a kultúrális életet biztosító Mermaid Arts Center próbálja pótolni. A modern, kétszintes épületben kávézó, egy színház/vetítőterem, és két kisebb kiállítóterem várja a látogatókat. Az épület előtti téren nyaranta ingyenes koncerteket tartanak.
A városka déli határát jelző Southern Cross nevű főút keleti végében található az egyik legnagyobb turistalátványosság, a Kilruddery House, a Brabazon család tulajdonában. A család 1618 óta él itt. Jelenlegi ura a 15. Earl of Meath. Be kell vallanom, még nem jártunk itt, pedig néha egészen vonzó programokkal csábítja a látogatókat. A kávézóját is ki kellene próbálni...
A városkában található az ország híres "filmtelepe", az ír filmkészítés központja, az Ardmore Studios, ahol számos híres, vagy kevésbé híres filmet forgattak, illetve innen intézik az írországi helyszíneken való filmezést. Hadd ne soroljam fel az itt megfordult hírességek nevét (a mellékelt weboldalon megtalálhatók), akiket a remek helyszínek (és az alacsony adó) csábított ide filmezni.
Bray jelképe a már messziről jól látható, a város déli részén található, meredeken kiugró, 241 méter magas domb, illetve a tetején álló kereszt, amelyet 1950-ben emeltek. A domb a Bray Head névre hallgat, a tetején, a fűcsomók és a hanga alól kibukkanó csupasz gránittömbök csodás látványt nyújtanak naplementekor, az aranyló fényben. Jól kijárt ösvény vezet fel meredeken, a domboldalon, a kereszt tövéhez. A domb tövéből indul a népszerű, 8 km hosszú sétaút, mely Greystones-ig vezet a tengerparti sziklák oldalában. Az elmúlt években számos partomlás, sziklaomlás miatt folyamatosan újítgatják fel, illetve helyezik át az ösvény vonalát, ezért mielőtt bárki nekiindul, érdemes rákérdezni, hogy egyáltalán nyitva van-e... Idén áprilistól hivatalosan zárva vannak, de ismerőseim mesélték, hogy azért az ösvény járható*. Érdeklődéshez álljon itt a turista hivatal telefonszáma: 01 - 286-6796, infobray@eircom.net
(Utólagos információ: 2009. okt. 23-tól ismét nyitva az ösvény!)
Bray nyaranta egy igen híres fellépőket felvonultató dzsessz fesztivállal, és a Summerfest nevű, 6 hétre elnyújtott, vurstlival színezett megmozdulással csábítja a népeket a városba. Ingyenes koncertek, evezősverseny, légibemutató, gyerekprogramok, színesen kavargó zsibvásár fogadja a partra lemerészkedő érdeklődőket. A promenád közepén, egy négyszögletes, fehér épületben található a National Sealife Centre, amelynek medencéiben sokféle halat, cápát, rákot csodálhatunk meg, s ha szerencsénk van, megnézhetjük a ráják etetését. A promenád északi végében található a Harbour Bar, melyet a Lonely Planet pár éve az ország legjobb kocsmájának kiáltott ki. Ha valaki arra jár, és látja a kocsma bentlakó macskáját, Cinders-t, bagusgassa meg helyettem is! Innen pár lépésre van maga az aprócska kikötő, ahol jelentős hattyúkolónia él.
A városban számos híresség él: Sinead O'Connor, gondolom, őt nem kell bemutatni, Paul Coulter, ír énekes és dalszerző, valamint a 2007-es Booker irodalmi díj nyertese, Anne Enright. Bray-ben született kedvenc komikusunk, Dara O'Briain.
A városba befutó DART (az itteni HÉV) ablakaiból jól látni a városka egyetlen Mortello tornyát, amely az 1980-as években Bono tulajdonába tartozott. Egy ideig a városban lakott az ismert ír filmrendező, Neil Jordan. Ő azóta a jóval előkelőbb Dalkey-ba tette át lakóhelyét.
Közepesnek nevezhető kávézó több is található a városban, főleg a várost átszelő utcák, és a Quinnsborough street mentén. Kiugró minőségű éttermet egyet tudok csak ajánlani. Mivel ott három olasz(os) étterem/fagyizó/deli található, ezért csak "olasz háromszögnek" tituláljuk az Albert Avenue és a Strand Road (promenád) kereszteződését. Itt, a promenád közepe magasságában, a National Sealife Center épületével szemben található a Campo di Fiore étterem (íme, egy kritika a helyről). Nagyon jó a kaja! Ha csak egy gyors falatra van időnk, vele szemben ott az olasz deli (a vendéglő üzemelteti), ahol finom paninit ehetünk, s nem kell otthagynunk egy vagyont. A kiszolgálás ráérős, de le lehet ülni, van pad is az épület előtt.
A tengerparton lévő Barracuda nevű étterem, korábbi nagy kedvencünk (óh, az a szték!), amelynek ablakaiból a hullámokat lehetett csodálni, sajnos, nemrég tönkrement. A Porterhouse nevű kocsma teraszán kellemes körülmények között sörözhetünk. Itt és a mellette lévő Tower bisztróban kocsmakaját szolgálnak fel, ne várjon senki Michelin-csillagos minőséget, de éhen senki nem marad.
Hm.... mit hagytam ki?
1 megjegyzés:
Most egy kicsit utaztam, köszönöm, pont jókor jött :)))
Megjegyzés küldése