Benyomások, érdekességek:
Gazdag város, jól működő tömegközlekedéssel. Tiszta utcák, de a kutyakaki itt is probléma. Sokan tartanak kutyát, s mivel az emberek inkább lakásokban laknak, az apró termetű ölebek a divatosak. Nagytestű kutyák közül a golden retriever és a német juhász a legnépszerűbb.
Az emberek jól öltözöttek, nem látni melegítőalsóban flangáló tizenéveseket (sem). Az egy főre eső kávézók száma kettő. Az emberek főleg itt esznek reggel, délben és este is. Vacsoraidő fél tíztől, addig éhségünket az ún. pintxo bar-okban csillapíthatjuk. A pintxo nem más, mint a spanyol tapas baszk változata. Falatkák, nagy fantáziával elkészítve, halas, húsos, zöldséges, kis bagettszeletkéken magasra tornyozott ínycsiklandozó finomságok.
A napi vízfogyasztásunk háromszorosára növekedett. Zuhanyozni is naponta háromszor kell. Kövérek vagyunk, és izzadunk.
Az emberek pintxo-evés közben-után a pult alá dobják az elhasznált aprócska szalvétákat. Minél szemetesebbnek tűnik egy pintxo-bar, annál jobb. Oda kell menni, mert a sok földre dobott szalvéta sok elégedett vevőt jelet.
A férfiak közül sokan öltönyben, nyakkendőben. Az autók főleg középkategóriás családi autók. Az utcák az emberek mennek, de nem rohannak és nem tülekednek. Sok a park, s az ingyenes ivókút, ahol bármikor feltölthetjük a vizespalackunkat. A levegő párás, s a város mintha egy tányér mélyén lapulna: dombok veszik körül, jobbára kékeszöld párába burkolózva. Meleg van, árnyékban 24 fok. Mesélik, hogy azért esik is.
Bilbao-t állítólag a Guggenheim Múzeum helyezte el a térképen. Lehet benne valami. A múzeumot élőben kell látni, mert a képeslapokon nem érződnek az arányok. Valami módfelett jól kinéző épület, írom, mert nem akarok olyan kifejezéseket használni, mint lenyűgöző, bámulatos. Baromi jól néz ki! Muszáj volt leülni a folyó másik oldalán, s bámulni kicsit, s a tükröződését a mindig nyugodt felszínű folyóban. A folyó a Nervión névre hallgat.
Az épület formája hajót utánzó, csupahullám, csupafény épület, amely számomra elég meglepően, teljesen magától értetődően beleillik a környezetébe. Eddig azt hittem, roppant "tájidegen" valamit fogok látni, hú-de-modern építészet a köbön, de nem. Odaillik. Odavaló. Le a kalappal. Egyik felől egy óriási híd alatt bújik át, másik felől széles lépcsősorban végződik, simul bele egy térbe és egy parkba. A lépcsősor tetején lévő terecske közepén élő virágokból kirakott kutyakölyök "szobor", 12 méter magas, élénk, színes alkotás, itt áll 1997 óta.
Itt az emberek este és éjjel élnek. S főleg az evésnek élnek, szerintem. Megtelnek a kávézók, jól öltözött nyugdíjas pároktól (a kötelező ebbel az asztal alatt) a kisgyermekes családokig mindenki az utcán nyüzsög, borozik, sörözik, pintxo-kat eszik, és hangosan beszél. S dohányzik. Sajnos, ettől azért időnként nehéz szagú a levegő, valamint B. - vendéglátónk - állítja, hogy a közeli gyárak is hozzájárulnak ehhez az illathoz.
A feliratok kétnyelvűek, baszk és spanyol szavak mindenhol. A villamos kijelzőjén angol feliratot is kérhetünk jegyvételkor. A reptéri busz húsz percenként jár, 1,40 euro a jegy, tíz perc alatt bent van a belvárosban, ahol 4 helyen áll meg. A buszban a kijelzőn mindig ki van írva a következő megálló neve. Képtelenség eltévedni.
A város hamar bejárható, gyalog félóra alatt el lehet jutni egyik végéből a másikba. Az óváros Barcelona szűk utcáit idézi. Még az új épületeken is felfedezhetők a régi építészeti stílus jegyei. Mindenhol nagy lakóépületek, négy-, de inkább több emeletes tömbök keverednek középületekkel. Az emberek a városban laknak, nem a külvárosokban. Majdnem minden lakáshoz tartozik egy apró erkély, virágokkal. B. egy bikavidalokhoz használatos aréna közvetlen szomszédságában lakik. Ünnep idején naponta hatszor van bikaviadal.
Az óvárost és az "újvárost" a folyó két partján találjuk, a folyó szélesebb, mint a Liffey, de keskenyebb, mint a Duna. Igen fura hidak ívelnek át rajta: régi, íves kőhidak, modern, kanyargós (!) üveg- és fémépítmények, egyik jobban néz ki, mint a másik.
A villamos vonala gyepesítve van. A folyóparton szép sétány, ahol esténként kutyasétáltatás, futóedzés, biciklizés és görkorcsolyázás folyik.
A reggelit az emberek a kávézókban költik el, tejeskávé, croissant vagy piritós vajjal-dzsemmel a reggeli. Délben, vagy egy felé ebédelni mennek az irodákból. Sok bolt bezár fél 2 felé, hogy délután újra kinyisson.
Bilbao-ban 3-4 napra akad látnivaló, aztán érdemes vidékre menni.
Az autók megállnak, ha az ember a járda széléhez lép.
Most ennyi jutott eszembe.
Gazdag város, jól működő tömegközlekedéssel. Tiszta utcák, de a kutyakaki itt is probléma. Sokan tartanak kutyát, s mivel az emberek inkább lakásokban laknak, az apró termetű ölebek a divatosak. Nagytestű kutyák közül a golden retriever és a német juhász a legnépszerűbb.
Az emberek jól öltözöttek, nem látni melegítőalsóban flangáló tizenéveseket (sem). Az egy főre eső kávézók száma kettő. Az emberek főleg itt esznek reggel, délben és este is. Vacsoraidő fél tíztől, addig éhségünket az ún. pintxo bar-okban csillapíthatjuk. A pintxo nem más, mint a spanyol tapas baszk változata. Falatkák, nagy fantáziával elkészítve, halas, húsos, zöldséges, kis bagettszeletkéken magasra tornyozott ínycsiklandozó finomságok.
A napi vízfogyasztásunk háromszorosára növekedett. Zuhanyozni is naponta háromszor kell. Kövérek vagyunk, és izzadunk.
Az emberek pintxo-evés közben-után a pult alá dobják az elhasznált aprócska szalvétákat. Minél szemetesebbnek tűnik egy pintxo-bar, annál jobb. Oda kell menni, mert a sok földre dobott szalvéta sok elégedett vevőt jelet.
A férfiak közül sokan öltönyben, nyakkendőben. Az autók főleg középkategóriás családi autók. Az utcák az emberek mennek, de nem rohannak és nem tülekednek. Sok a park, s az ingyenes ivókút, ahol bármikor feltölthetjük a vizespalackunkat. A levegő párás, s a város mintha egy tányér mélyén lapulna: dombok veszik körül, jobbára kékeszöld párába burkolózva. Meleg van, árnyékban 24 fok. Mesélik, hogy azért esik is.
Bilbao-t állítólag a Guggenheim Múzeum helyezte el a térképen. Lehet benne valami. A múzeumot élőben kell látni, mert a képeslapokon nem érződnek az arányok. Valami módfelett jól kinéző épület, írom, mert nem akarok olyan kifejezéseket használni, mint lenyűgöző, bámulatos. Baromi jól néz ki! Muszáj volt leülni a folyó másik oldalán, s bámulni kicsit, s a tükröződését a mindig nyugodt felszínű folyóban. A folyó a Nervión névre hallgat.
Az épület formája hajót utánzó, csupahullám, csupafény épület, amely számomra elég meglepően, teljesen magától értetődően beleillik a környezetébe. Eddig azt hittem, roppant "tájidegen" valamit fogok látni, hú-de-modern építészet a köbön, de nem. Odaillik. Odavaló. Le a kalappal. Egyik felől egy óriási híd alatt bújik át, másik felől széles lépcsősorban végződik, simul bele egy térbe és egy parkba. A lépcsősor tetején lévő terecske közepén élő virágokból kirakott kutyakölyök "szobor", 12 méter magas, élénk, színes alkotás, itt áll 1997 óta.
Itt az emberek este és éjjel élnek. S főleg az evésnek élnek, szerintem. Megtelnek a kávézók, jól öltözött nyugdíjas pároktól (a kötelező ebbel az asztal alatt) a kisgyermekes családokig mindenki az utcán nyüzsög, borozik, sörözik, pintxo-kat eszik, és hangosan beszél. S dohányzik. Sajnos, ettől azért időnként nehéz szagú a levegő, valamint B. - vendéglátónk - állítja, hogy a közeli gyárak is hozzájárulnak ehhez az illathoz.
A feliratok kétnyelvűek, baszk és spanyol szavak mindenhol. A villamos kijelzőjén angol feliratot is kérhetünk jegyvételkor. A reptéri busz húsz percenként jár, 1,40 euro a jegy, tíz perc alatt bent van a belvárosban, ahol 4 helyen áll meg. A buszban a kijelzőn mindig ki van írva a következő megálló neve. Képtelenség eltévedni.
A város hamar bejárható, gyalog félóra alatt el lehet jutni egyik végéből a másikba. Az óváros Barcelona szűk utcáit idézi. Még az új épületeken is felfedezhetők a régi építészeti stílus jegyei. Mindenhol nagy lakóépületek, négy-, de inkább több emeletes tömbök keverednek középületekkel. Az emberek a városban laknak, nem a külvárosokban. Majdnem minden lakáshoz tartozik egy apró erkély, virágokkal. B. egy bikavidalokhoz használatos aréna közvetlen szomszédságában lakik. Ünnep idején naponta hatszor van bikaviadal.
Az óvárost és az "újvárost" a folyó két partján találjuk, a folyó szélesebb, mint a Liffey, de keskenyebb, mint a Duna. Igen fura hidak ívelnek át rajta: régi, íves kőhidak, modern, kanyargós (!) üveg- és fémépítmények, egyik jobban néz ki, mint a másik.
A villamos vonala gyepesítve van. A folyóparton szép sétány, ahol esténként kutyasétáltatás, futóedzés, biciklizés és görkorcsolyázás folyik.
A reggelit az emberek a kávézókban költik el, tejeskávé, croissant vagy piritós vajjal-dzsemmel a reggeli. Délben, vagy egy felé ebédelni mennek az irodákból. Sok bolt bezár fél 2 felé, hogy délután újra kinyisson.
Bilbao-ban 3-4 napra akad látnivaló, aztán érdemes vidékre menni.
Az autók megállnak, ha az ember a járda széléhez lép.
Most ennyi jutott eszembe.
2 megjegyzés:
Nekem ennyi is elég volt, hogy felkeltsd az érdeklődésemet...majd talán egyszer sikerül eljutni oda. Milyen arafelé a tél? Csak nincs akkor is árnyékban 24 fok? Mennyiért lehet reggelizni, meg tapasozni? Hogy látod megfizethető város?
Szia Moni! Érezzétek jól magatokat!
Megjegyzés küldése