2009. szeptember 27.

Vasárnapi ebéd


Vicces kép kisszínesként: A kikötő felé mutató táblán a Seacat kompcég felirata mellé valaki egy bájosan oldalra néző, fekete-fehér macskafejet ragasztott. (Felette pedig a Lisszaboni szerződés elutasítására felhívó poszterke látható. Folyik a kampányolás ezerrel. Meg is állapítottam, hogy az angol nyelvben a legundorítóbb a war, a rape szavak mellett a campaign.)

***

V. megjött Frankfurt-ból, tele a (már-már megszokottnak mondható) panaszos történetekkel, kőfejű orkokról, szervezetlen fotózásokról... pedig azt hinné az ember, a németeknél azért van szervezettség. Még a fotókat sem láttam, mert munka volt, mindkettőnknek. Amiről hosszan lelkendezett, az a már említett szicíliai vendéglő volt, ahol padlizsánt evett, és marha carpaccio-t, s limoncello-t ivott, majd hálája jeléül megölelte a séfet. Hogy erre még a limoncellók előtt került-e sor, vagy utána, nem tudom :-) Másodszor is elmentek oda, nem csak a kaja miatt, hanem mert igazi olasz Limoncellot ígért két kollégájának a tulaj, amit végül ingyen odaaadott nekik, s még V.-nek is jutott egy kis üveg desszertbor, amit majd később bontunk fel.

Az uram ma megmutatta a Forza 3 című X-boxos játékot, ami két hét múlva kerül kiadásra, s amihez már ő (is) fotózta a kocsikat. Igen élethűek a kocsik, a háttér, tetszetős a játék. A háttérben látható felhős hegyekről, a napsütötte domboldalakról azt hinné az ember, filmet lát...

Böhöm kipufogócseréjére nem került sor, a garázs önhibáján kívül. V. megmondta, melyik márkájú kipufogót szeretné, s rájuk hagyta a kocsit. Ők meg is rendelték volna a kipufogót, ha ki nem derül, hogy ami az angol weboldalon 195 font, az írországi kiszállítótól 900 euro... Az uram utána napokig a következő opció kiválasztása feledt izzadt, de most már úgy tűnik, mire visszajövünk a nyaralásból, kész lesz az autó. Már csak azért is, mert utána műszakira kell vinnie.

Amíg Böhöm nincs kész, addig egy fekete Alfa Romeo GT-t kapott kölcsön az uram (1.9 JTD). Igen, dízel... Valahogy kicsinek, szűknek tűnik a belseje, annak ellenére, hogy hely van benne, az ülések nagyon kényelmesek, de igen mélyen ül benne az ember fia, az ablakok kicsik, főleg hátul, enyhe klausztofóbikus érzést keltve. A hangja alapjáraton megbízhatóan zakatoló varrógépre emlékeztet, s a motorzaj jóval hangosabb benne, mint Böhömben. Talán benzines formában még tetszene, de így nem. A csomagtartó mélyebb, mint a Focisban, három műanyag doboz azért belefér - már kipróbáltuk a szombati piacozásra szállításkor. (Ahol jót nevettem, mert amikor Robin, a pénztárosunk kilépett az épületből, hogy segítsen pakolni, megjegyeztem, hogy a kocsi csak kölcsönben van nálunk, mire mondta: "Gondoltam is, hogy valami másik autóval jöttetek, más a hangja...")

Szép benne még a bordó-fekete ülés, a bordó varrat a kormányon, a fényesen világító műszerfal. De nincs benne kapaszkodó az ablak fölött, így az uram néhány meredek manővere közben elég bénán kapkodtam a semmibe, kis híján letépve a légzsákot jelző kis műanyag lapot a helyéről... Hétfőig lesz nálunk, aztán nyaralás, s NAGYON remélem, hogy nyaralásból hazatérve visszakapjuk Böhömöt.

***

Pénteken megkaptam írásban is a higiénikus nálam tett látogatásáról a jelentést. Azonnal fel is hívtam, mert a cukormáz összetételét "nyers tojássárgája és porcukor"-ként adta meg. S a nyers tojássárgája már high risk food-nak számít... Ha bárki ebbe a papírba pillant bele, nekem annyi. Valamint a nevem is elírta. Nagyon kérte az elnézésemet, újraírja-nyomtatja, s megint küld egy példányt. Megkérdeztem tőle, hogy segítene-e kitölteni azt a kérdőívet, amit a Wicklow Health Executive-nak kell visszaküldenem, s amelyen szerepelt pár olyan kérdés, amivel nem tudtam mit kezdeni.

Szépen elmondta, hová-mit írjak, így most már tudom, hogy a hatóságok megnyugtatása végett low-risk home bakery-ként kell aposztrofálnom magamat, s akkor nincs gond. Ellenben működésem ideje szigorúan csütörtök-péntek, a sütik szombati eladásával... Így majd át kell írnom a weboldalam szövegét, hogy abból kitessék, hogy ide nem jön senki, hanem a hét közben megrendelt, csüt-péntek (;-)) lesütött sütiket szombaton vehetik át a piacon... A tisztítószereket újfent megvitattuk, kiderült, hogy az azóta beszerzett Dettol spray megfelel a célnak, nem kell mindenféle drága tisztítószereket beszereznem. Amire rá van írva, hogy a bacik 99.9 %-át elpusztítja, az nekik megfelel. Csak ne legyen illatosított.

***

Szombaton színház. Csalódás. Nem is maga az előadás volt az, ami csalódást okozott, hanem feliratos lett volna a francia darab, s a felirat hol megjelent, hol nem, a színészek feje mögé (egy nagy vászonra) vetítve. Sok franciául értő ült a teremben, mert ők nevettek a poénokon, míg én összehúzott szemöldökkel ültem, kissé műveletlennek érezve magamat. A 11 rövid jelenetből álló darabban 3-ból nem értettem semmit, mert az első percek után nem vetítették ki a szöveget. Nyilván technikai hiba, de a pénzemért elvárom, hogy ne egy diák színielőadás technikai szintjével rendelkezzen az előadás.

A jelenetekben szülő-gyermek (főleg anya-lánya) viszonyokat boncolgattak, valós emberek szülőkként, gyermekként átélt élményeire támaszkodva. Egyetlen jelenet volt az, amiért nagyon megérte elmenni: egy nő kislányhangon énekelt (mímelt) egy dalocskát, amit a mamája szokott neki énekelni elalvás előtt. Amolyan ártatlan gyermekdalocska akart lenni, a kicsi őzikéről, akit üldöz a farkas, de jön ám a megmentő lovag, s erős karjába kapja... Majd a hölgy tovább tátog, de ekkor már mély férfihang énekli ugyanazt a dalocskát, kérdezgetve a kislányt, hogy akar-e a hős lovag karjába bújni, gyenge őzikeként a farkastól menekülve. "Gyenge őzikeként az erős lovag karjába..." Az ártatlan dalocska fura, fenyegető értelmet nyert... Hátborzongató volt!

Az elmulasztott feliratokért majd egy koncerttel kárpótolom magam, amit a Mermaid-ben tartanak, s állítólag egy egyáltalán nem magyar nevű magyar résztvevője is lesz,
Mozaik a címe, így k-val írva.

***

Idill a Clifton Court Hotel előtt

Hírét vettem, hogy Dublin belvárosában egy hotel bárjában magyar menü van vasárnaponként, egy Gábor nevű séf jóvoltából. Muszáj volt elmenni, kipróbálni, hiszen a mai ajánlaton több olyan fogás is szerepelt, amiket az uram nagyon szeret. A hotel közvetlenül a Liffey északi oldalán van, maga a bár nem valami etwas, a szokásos vetítővásznak, modern dekor, labirintusszerűen elrejtett zugok, pultok, a kintről időnként beszüremkedő utcazajjal.



Bent a magyar menü után érdeklődtünk, a kínai pincérnőtől kaptunk is mindjárt egy sárga papírt, rajta koronás címerrel, s a kétnyelvű menüvel. Leghátul ültünk le. Hamar jött a pincérnő, aki a papír láttán egyből mondta, á, magyarok, akkor lehet magyarul felvenni a rendelést :-).

Ír módra feltálalt ételekre gondoltam, már ami a porciók méretét illeti, így Jókai-bablevest és székelykáposztát rendeltem. V. meggylevest és székelyt kért. Majd palacsintát desszertnek.

A Jókai-bableves óriási levesestányérban érkezett, rajta fél virsli, én elsápadtam, s halk, megdöbbent sóhajokat hallattam. V. levese már nem volt olyan sok, de mindketten érdeklődve merítettük kanalunkat a finomságokba. A levesekhez magyar kenyér járt, volt fehér és barna is, de sajnos, azok nem ízlettek. A fehéret túl tömörnek találtam, a barna pedig valahogy olyan semmilyen volt (bland, mondanám angolul).

Ellenben a leves... Ó, de jó volt. Csülökhús... vajszerűen szétolvadó babszemek... a hideg tejföl hűvöse a forró levesben... Mindez 2.95 euróért?! A leves felénél már éreztem, hogy nem fog belém férni a székelykáposzta, így amikor jött a pincérnő elvinni a tányért, szégyenkezve lemondtam a második fogást.

V. azonban nekiállt a székelykáposztának, én is kaptam belőle kóstolót. Nagyon finom volt, nem spórolták ki belőle a húst. Utána az uram pihegve, megpihenve nézte egy darabig a kivetítőn a meccset, miközben ránk köszönt a séf maga. Kora harmincas fiatalembernek tűnt, érdeklődött, hogy ízlik-e az étel. (Így utólag bánom, hogy nem mutatkoztunk be, akkor legalább megtudtam volna a családnevét is.) Dicsértük a fogásokat, értetlenkedtem, hogy miért adnak ilyen sok levest ilyen olcsóér'... Mesélte, hogy ha sikeres lesz a vasárnapi menü, akkor már szombaton is lenne... Mondtam is V.-nek, jöjjünk el havonta egyszer. Nem szoktunk ebédelni vasárnaponként, csak egy-egy paninit az olaszoknál, de ha finom magyaros kaja van, amit ő néha hiányol a konyhámból, akkor miért ne?

Majd V. nekivágott a túrós palacsintának is (háromféle töltelék állt rendelkezésre). A palacsintákat valamilyen könnyű, karamellás öntettel öntötték le, teljesen feleslegesen, nem passzolt a finom, kicsit citromos túróhoz, egy kis porcukor bőven elég lett volna rájuk. A túrós-mazsolás töltelékben volt valami érdekes íz, amiről nem tudtuk kideríteni, hogy micsoda... már arra gondoltam, valamilyen alkoholba áztathatták a mazsolát. Akármi is volt, egyedivé tette a tölteléket.

V. tehát megette a 3 fogásos ebédjét, én csak a levest. Egy kávéval, kólával és egy pohár sörrel fizettünk 20.99 eurót. A bolondnak is megéri! Utána V. lassan ment a kocsihoz, mert úgy érezte, pukkadásig telt az ebéddel.

Dublini (s írországi) olvasóim, ne hagyjátok ki a Clifton Court Hotel Met Bar-ját, ha valamelyik vasárnap erre jártok. A http://www.iranyirorszag.com/ oldalon pedig megnézhető, hogy lesz-e egyáltalán az adott vasárnap magyar menü, s ha igen, mik a fogások.

Reméljük, sikeres lesz ez a kezdeményezés!

2 megjegyzés:

Erika Antal írta...

Jó utat és sok élményt Bilbaóba. Magunknak meg sok beszámolót és képet kívánok :)!

Camelbird írta...

Én is kellemes "nyaralást". Ami biztos, hogy időjárásban közel lesz a nyárhoz, mert, ha itthon ilyen jó az idő, milyen lehet a Spanyoloknál! :-)

Várjuk a minél részletesebb - képes - beszámolót!

:-)