Nagyon-nagyon szépen köszönöm a biztatásokat a tiramisu et. al.-al kapcsolatban. Szívesen leültetnélek Titeket egy asztal köré, kanállal a kézben, őszinte kritikát kérve - de Erika, nem kell idővel sátorponyvába öltöznöd :-), mert a kritikusom Mina lesz: kérte, készítsem el a két kis tálnyi tiramisut, s majd ő és a rokonai megkritizálják. Még V.-nek sem szabad elsőként belekóstolnia. Neki ellenben kitaláltam valami meglepetés-tortát, azzal fogom haza várni a hosszú frankfurti kiruccanás után.
Nagyon győzköd, hogy menjek utána hétvégére, de valahogy nem fűlik a fogam Frankfurthoz. Szerintem úgyis hullafáradt lesz az egész hetes fotózás-hajlongás-guggolás után. Mindössze annyit tudok a városról, hogy ott a világ egyik legnagyobb, legforgalmasabb reptere - mellette autóz(t)unk el Magyarország fele menet, visszafele jövet, s emlékszem, mennyire lenyűgöztek a leszállásra érkező repülőgépek fényei - mint egy laza gyöngysor, úgy lógtak sűrű egymás utánban a levegőben.
(Éppen most jött haza, s meséli az uram, hogy a frankfurti autókiállítás területe 170 000 négyzetméter... s kaptak egy szép PRESSE feliratú táblácskát is, úgyhogy média ge**i lett az uramból, hehe :-))
Minával úgy állapodtunk meg, hogy először csak tiramisut fogok csinálni neki, s csak annyi változtatást kért a recepten, hogy ne Marsala (desszert) bort használjak hozzá, mert azt személy szerint ki nem állhatja, hanem Baileys-t. Kaptam még igazi olasz babapiskótákat is, mert az ír babapiskóta túl vékony az igazi, autentikus tiramisuhoz. Egy hatalmas zacskóban porcukrot is hozott ki, kis műanyag pekedlikben, mondván, az itteni kristálycukor túl durva a tiramisuhoz, próbáljam meg olasz porcukorral... Felpakolva jöttem el!
Mina mesélt még a higiénikusok nála tett látogatásairól, s mindjárt kiderült, hogy egyszer ugyanaz a nő járt nála, és nálunk a piacon is. Mina sokáig fontolgatta, hogy hivatalosan is panaszt tesz a nő ellen, mert a legnagyobb roham idején ellenőrizte a kávézóját, nagyon láb alatt volt, s hangos kérdésekkel faggatta a személyzete, míg azok kiszolgálni próbálták a sorban állókat. Amikor második alkalommal jött ki Minához, a vevők előtt kérdőjelezte meg a hűtőpult helyes működtetését, az előkészített paninik frissességét... Mina végül is beérte azzal, hogy megkérte a nőt, talán a hűtőpult gyártóit faggassa arról, mennyire képes a termékük hidegen (és frissen) tartani dolgokat. Azóta nem ez a nő jön ellenőrizni, hanem más.
Valamint boldogan fedezte fel nemrég a könyvesboltban a Delizia! c. könyvet, amely az olasz ételek-konyhakultúra történelméről szól. Először a cím ragadta meg a figyelmét, naná, aztán ott bele is olvasott, s meg is vette. Hallottam a könyvről, de nem árultam el neki, hogy engem inkább a spanyol konyhakultúráról írt kötet érdekel.
***
Tegnap este a közeli off-licence-ben talált tokaji furminttal koccintottunk V. bónuszára és elő-nem-léptetésére. Amivel igazán elégedett lehet, az a kollégái által írt jellemzések voltak: mindenki felemlegette, hogy V. milyen segítőkész, roham idején megőrzi a nyugalmát (engem is ő csitít, ha rámjönne a hiszti), jó kollégának nevezték, akire mindig lehet számítani. Egy negatív megjegyzés volt csak - azon a közeljövőben változtatni fog.
Mesélte még, hogy megint lesz Alfa-találkozó. Ezúttal Clonmel-ben. Megírta a többieknek, hogy nem tud elmenni, nem lesz itthon. "Nem baj - kapta válaszul -, küldd el az asszonyt a sütijeivel." Annyira meghatott, hogy emlékeztek a sütijeimre, hogy felajánlottam, csinálok nekik ezt-azt a "meet"-re, ha valamelyikük hajlandó átvenni tőlem, mert én nem fogok a kis Focisommal megjelenni a találkozón, az biztos. Az egyik tag itt lakik a közelben, talán eljönne a sütikért. Cseresznyés brownie... a lent említett Angel cake, ezúttal citromos bevonattal - az írek édesszájúak, biztos ízlene nekik!
***
Írországban a munkanélküliség aránya jelenleg 12.2 %. Lesz még rosszabb is, huhognak az újságok. Folyamatosan hallani, hogy ez vagy az a cég elküld embereket. A waterfordi gyógyszergyárról már írtam. Ma egy neves csokoládékészítő műhely tönkrementét jelentették be. Bella (p.k.) tőle szokatlan nyíltsággal mesélte nekem, hogy nagyon nem fogynak a lekvárjai, s az embereket már nem izgatja a minőség, megveszik a "vackot". (Fejemben volt ő ma, David, a férje egy éve halt meg.) A piacon szerencsére még nem tapasztaltam visszaesést, a kávézóban is mindig elfogynak a dolgaim, még többet is szállíthatnék, ha volt főnököm kérné... A következő "budget" idejére újabb adókat jósolnak, ingatlanadó, vízdíj (aminek a bevezetésével egyetértek), azt hiszem, komor tele lesz az országnak.
De a jó hír az, hogy mulatságosan kevés gázdíjat fizettünk az elmúlt 2 hónapra, 38 eurót! Igaz, csak a fürdő- és mosogatóvíz melegítésére használtuk. Előbb-utóbb be kell kapcsolnunk a fűtést - ma fordult velem elő először, hogy pólóban fáztam a lakásban. S noha még nem, vagy alig színesednek a levelek, azért hűvösek már a reggelek, s a szinte állandóan jelenlévő sok felhő elég komor hangulatot áraszt.
Sötét ég ide vagy oda, a madarak mindig feldobják a hangulatomat. A legbátrabb galambom ma egyből leszállt a teraszra, amint megjelentem, és kiváncsian totyogott utánam, amikor a komposzthoz vittem a zöldséghéjakat. (Ilyenkor mindig belerázom az edénybe a fedő szélén hűsölő gilisztákat. Nagyon sok van!) Jött utánam, várakozón, végigasszisztálta az etető újra-töltését. Nem kifejezetten ők a célcsoport etetés szempontjából, de ha már ilyen bátor volt, megjutalmaztam egy kis adag maggal.
Nagyon győzköd, hogy menjek utána hétvégére, de valahogy nem fűlik a fogam Frankfurthoz. Szerintem úgyis hullafáradt lesz az egész hetes fotózás-hajlongás-guggolás után. Mindössze annyit tudok a városról, hogy ott a világ egyik legnagyobb, legforgalmasabb reptere - mellette autóz(t)unk el Magyarország fele menet, visszafele jövet, s emlékszem, mennyire lenyűgöztek a leszállásra érkező repülőgépek fényei - mint egy laza gyöngysor, úgy lógtak sűrű egymás utánban a levegőben.
(Éppen most jött haza, s meséli az uram, hogy a frankfurti autókiállítás területe 170 000 négyzetméter... s kaptak egy szép PRESSE feliratú táblácskát is, úgyhogy média ge**i lett az uramból, hehe :-))
Minával úgy állapodtunk meg, hogy először csak tiramisut fogok csinálni neki, s csak annyi változtatást kért a recepten, hogy ne Marsala (desszert) bort használjak hozzá, mert azt személy szerint ki nem állhatja, hanem Baileys-t. Kaptam még igazi olasz babapiskótákat is, mert az ír babapiskóta túl vékony az igazi, autentikus tiramisuhoz. Egy hatalmas zacskóban porcukrot is hozott ki, kis műanyag pekedlikben, mondván, az itteni kristálycukor túl durva a tiramisuhoz, próbáljam meg olasz porcukorral... Felpakolva jöttem el!
Mina mesélt még a higiénikusok nála tett látogatásairól, s mindjárt kiderült, hogy egyszer ugyanaz a nő járt nála, és nálunk a piacon is. Mina sokáig fontolgatta, hogy hivatalosan is panaszt tesz a nő ellen, mert a legnagyobb roham idején ellenőrizte a kávézóját, nagyon láb alatt volt, s hangos kérdésekkel faggatta a személyzete, míg azok kiszolgálni próbálták a sorban állókat. Amikor második alkalommal jött ki Minához, a vevők előtt kérdőjelezte meg a hűtőpult helyes működtetését, az előkészített paninik frissességét... Mina végül is beérte azzal, hogy megkérte a nőt, talán a hűtőpult gyártóit faggassa arról, mennyire képes a termékük hidegen (és frissen) tartani dolgokat. Azóta nem ez a nő jön ellenőrizni, hanem más.
Valamint boldogan fedezte fel nemrég a könyvesboltban a Delizia! c. könyvet, amely az olasz ételek-konyhakultúra történelméről szól. Először a cím ragadta meg a figyelmét, naná, aztán ott bele is olvasott, s meg is vette. Hallottam a könyvről, de nem árultam el neki, hogy engem inkább a spanyol konyhakultúráról írt kötet érdekel.
***
Tegnap este a közeli off-licence-ben talált tokaji furminttal koccintottunk V. bónuszára és elő-nem-léptetésére. Amivel igazán elégedett lehet, az a kollégái által írt jellemzések voltak: mindenki felemlegette, hogy V. milyen segítőkész, roham idején megőrzi a nyugalmát (engem is ő csitít, ha rámjönne a hiszti), jó kollégának nevezték, akire mindig lehet számítani. Egy negatív megjegyzés volt csak - azon a közeljövőben változtatni fog.
Mesélte még, hogy megint lesz Alfa-találkozó. Ezúttal Clonmel-ben. Megírta a többieknek, hogy nem tud elmenni, nem lesz itthon. "Nem baj - kapta válaszul -, küldd el az asszonyt a sütijeivel." Annyira meghatott, hogy emlékeztek a sütijeimre, hogy felajánlottam, csinálok nekik ezt-azt a "meet"-re, ha valamelyikük hajlandó átvenni tőlem, mert én nem fogok a kis Focisommal megjelenni a találkozón, az biztos. Az egyik tag itt lakik a közelben, talán eljönne a sütikért. Cseresznyés brownie... a lent említett Angel cake, ezúttal citromos bevonattal - az írek édesszájúak, biztos ízlene nekik!
***
Írországban a munkanélküliség aránya jelenleg 12.2 %. Lesz még rosszabb is, huhognak az újságok. Folyamatosan hallani, hogy ez vagy az a cég elküld embereket. A waterfordi gyógyszergyárról már írtam. Ma egy neves csokoládékészítő műhely tönkrementét jelentették be. Bella (p.k.) tőle szokatlan nyíltsággal mesélte nekem, hogy nagyon nem fogynak a lekvárjai, s az embereket már nem izgatja a minőség, megveszik a "vackot". (Fejemben volt ő ma, David, a férje egy éve halt meg.) A piacon szerencsére még nem tapasztaltam visszaesést, a kávézóban is mindig elfogynak a dolgaim, még többet is szállíthatnék, ha volt főnököm kérné... A következő "budget" idejére újabb adókat jósolnak, ingatlanadó, vízdíj (aminek a bevezetésével egyetértek), azt hiszem, komor tele lesz az országnak.
De a jó hír az, hogy mulatságosan kevés gázdíjat fizettünk az elmúlt 2 hónapra, 38 eurót! Igaz, csak a fürdő- és mosogatóvíz melegítésére használtuk. Előbb-utóbb be kell kapcsolnunk a fűtést - ma fordult velem elő először, hogy pólóban fáztam a lakásban. S noha még nem, vagy alig színesednek a levelek, azért hűvösek már a reggelek, s a szinte állandóan jelenlévő sok felhő elég komor hangulatot áraszt.
Sötét ég ide vagy oda, a madarak mindig feldobják a hangulatomat. A legbátrabb galambom ma egyből leszállt a teraszra, amint megjelentem, és kiváncsian totyogott utánam, amikor a komposzthoz vittem a zöldséghéjakat. (Ilyenkor mindig belerázom az edénybe a fedő szélén hűsölő gilisztákat. Nagyon sok van!) Jött utánam, várakozón, végigasszisztálta az etető újra-töltését. Nem kifejezetten ők a célcsoport etetés szempontjából, de ha már ilyen bátor volt, megjutalmaztam egy kis adag maggal.
9 megjegyzés:
ha sok a giliszta és kimásznak, akkor az nem azt jelenti, hogy érett a komposzt? mert a giliszta a legutolsó fázis... előtte még sokan vannak a sorban :)
Pedig Frankfurt (am Main, persze) kellemes hely, meg azért pár látnivaló is akad. Ha elegetek van a városból, akkor mondjuk csak kisétáltok a Goetheturm-hoz (na persze ott is percenként látni leszálló repülőgépet), és egy jó kis étterem van a tövében. Vagy akár ott a Dippemesse, persze edényes stand már csak néhány, de például az óriáskerékről az egész környéket belátni. No és az almabor sem kutya :P És még kulturális élet is van, nem úgy, mint Corkban...
Pappito, hmmm... A komposzt még elég éretlennek tűnik, és a bin alul nyitott, ha túl sokan vannak, távozhatnának arrafelé... Most megforgattam, s nem túl sokat találtam magában a komposztban. Már a másik edénynél is így volt amúgy, ezért gondolom, hogy a benti, kissé szaunás levegő miatt jönnek fel hűsölni a fedél szegélyéhez.
Medve, köszönöm szépen az ötleteket, de azt hiszem, inkább félreteszem a repjegy árát a bilbaoi eszem-iszomra. S ha mégis kedvem támadna Frankfurtra, akkor megállunk ott, legközelebb :-)
Én már nem bírok magammal, úgyhogy befűztem Dittét egy Amsterdam-Bremen-Hamburg körre október végére, barát- és rokonlátogatásra. Ami persze együtt jár a nagy eszem-iszommal, nyilván:). Svédország halasztódik nyárra.
Igazad lehet, Moni, lehet, hogy túl nedves a komposzt a sok esőtől és nem kapnak a gilik levegőt.
Fedele van az edénynek, nem esik bele az eső, ezért tippelek a melegre... a komposzt nem száraz, szép darabos, de még felismerhetők benne az alkotórészek. Apropó, a kissé felületesen végzett komposztforgatás után még egyszer kimentem délután, és sokkal mélyebbre túrtam - az alja tömve van gilisztával... Kezdjem el árulni őket? :-) Vagy gyűjtsek ki egy marékkal, s tegyem át őket a kiskertbe? Működne ilyesmi szerinted/szerintetek?
A viz a gyorsabb komposztalodas miatt pedig fontos, lehet, hogy eppen azt hagytad ki. Kicsit ocsmanyabb, de nagyon szeretik a novenyek.
Csak olvasgatom a filmlistadat es latom az intelligens filmeket szereted. Nezd meg a 2007es Man from Earth c. filmet. Nagyon erdekes!
http://www.imdb.com/title/tt0756683/
Udv.
Aldaris
Köszönöm, utánanézek.
Megjegyzés küldése