Mostanság szépen be vagyok osztva. Post-it-ok sora felragaszt-va a teendők közé, mikor mit kell megsütni. Tegnap gyömbértől volt illatos a lakás, ma vaníliaszagú lesz. Aprósütizek. Hat adag tészta dermed a hűtőben. A keddet a kávézó egy extra megrendelésével és 74 gingerbread men-nel töltöttem. Délelőtt jó alaposan bevásároltam a nagybaniban, s büszke voltam, mert nem csábultam el, s csak a szükséges dolgokat vettem meg, valamint egy jókora mosható lábtörlőt az előszobába, hogy végre ne egy felmosórongy szolgáljon ott piszokfogóként.
Betty és Adhaímhin szépen elintéztek-megterveztek mindent a fesztiválra, így szombaton, piac után hamar megbeszéltük, ki mit süt, mikor adja le Adhaímhin házánál, hogyan dobozoljuk, apróságokat ki fog biztosítani, pl. tollakat, papírzacskókat... Csodák-csodája, Patricia egészen emberi és udvarias volt múlt szombaton, ahhoz képest, hogy egy héttel korábban majd levette a fejemet a vásárlók előtt, mert nem volt kéztörlő a WC-ben. Most maga szólt oda, hogy nyugodtan menjek csevegni a látogatóimmal, majd ő szerez valakit a kávékuckó pultja mögé.
Ugyanis látogatóim voltak, Bea és Károly, velük most találkoztam személyesen először, néhány email után. Bea piacozást forgat a fejében, és hogy legyen elképzelése a dolgok menetéről, lejöttek megnézni, hogyan is működünk. Amikor Patricia látta, hogy élénken csevegek valami ismeretlen nyelven két másik, ismeretlen nyelven csevegővel, felajánlotta, hogy igyak meg egy kávét velük, üljek csak le, a kávékuckóra ne legyen gondom... Kellemesen meg voltam lepve, s kihasználtam az alkalmat. S ez a nap igen "magyarosra" sikeredett, mert kicsivel később beugrottak Ágiék, akik már korábban is lejöttek a piacra, s akiktől a Lambert Fruit Farm ötletét is kaptam. Így ötösben beszélgettünk. Délután pedig az ülésmagasítókért jött el egy magyar pár, akiknek a neten át ajánlottam fel a két ülésmagasítót, amiket még Botond gyermekeinek látogatására vettünk - csak azóta kinőtték őket. Most megint van feltöltendő üres rész a polcon :-)
Vagy egy órát sikerült beszélgetnünk (sokféle téma szóba került!), aztán Ágiék elmentek a Kilruddery House-at megnézni, Beáék pedig - remélhetőleg kellemes benyomásokat szerezve a piacról - hazafelé indultak. Nekem maradt még a takarítás, ezúttal a wc-k, mosdókagylók tisztogatása is rám maradt, vittem a tisztítószereimet, gondosan megtöltöttem a szappanadagolókat is, kiraktam extra wc-papír tekercseket is, nekem többet ne pampogjon senki, hogy nincs rend. S közben folyamatosan az volt az érzésem, hogy egyre több feladat hárul rám észrevétlenül, mióta ezt a kávékuckózást elvállaltam.
***
Már két hete megérkezett a színházi fesztivál brosúrája. Nagyon jó az, hogy nem kell minden évben igényelni, küldik automatikusan, mióta először rendeltem nálunk jegyet. Két előadásra limitáltam a kultúrát, inkább Bilbao-ban a hasamra költök majd az idén :-) Mint tavaly, most is Trish lesz a színházba járó partner, s bár bejelölt vagy 7-8 előadást, azokra mind nem tudok elmenni. Főleg azért nem, mert nyaralunk! Alig várom.
Mostanában újra elkezdtünk moziba járni Trish-sel az itteni művészmoziba, múlt héten megnéztük a Last Chance Harvey c. filmet, amit egyes-egyedül a két főszereplő személye miatt érdemes megnézni, amúgy tele van közhelyes helyzetekkel. Egy igazi jajdebájos történet, idős(ödő) magányos emberek találnak egymásra. A héten látott Wendy and Lucy már sokkal jobban tetszett, egy amerikai kisvárosban kényszerűségből ottragadt nőről és a kutyájáról szól. Aszonta rá a kritikus, hogy "költői", nekem az jutott eszembe, hogy olyan csendes, szomorkás film volt, ahol egy telefonbeszélgetésből sejteni lehetett egy egész életet.
Mint kiderült, néhány lelkes helyi azon dolgozik, hogy Bray régóta bezárt moziját újra megnyissák, s akkor ne csak a Mermaid Center-ben legyenek előadások. Trish csatlakozott hozzájuk, majd kifaggatom, milyen munkákat kell végeznie az ügy érdekében. Még júliusban tartottak egy találkozót a városban, amire minden lakost meghívtak, hogy jöjjön, adja elő, milyen ötletei vannak, hogy Bray jobban virágozzék, hogyan lehetne a vásárlókat ide- és visszacsábítani, növelni a város vonzerejét.
***
Bár tegnap volt V. hivatalosan is tíz éve a Gyár alkalmazottja, s vártam, hátha kap vállonveregetést, de nem történt semmi. Pedig minden nap várom, van-e hír az előléptetéséről. A főnöke a kifordult/eltört bokája miatt otthon, talán ezért késik a bejelentés. Mert valahogy ki kell hogy derüljön, előléptetik-e az idén, vagy sem...
Betty és Adhaímhin szépen elintéztek-megterveztek mindent a fesztiválra, így szombaton, piac után hamar megbeszéltük, ki mit süt, mikor adja le Adhaímhin házánál, hogyan dobozoljuk, apróságokat ki fog biztosítani, pl. tollakat, papírzacskókat... Csodák-csodája, Patricia egészen emberi és udvarias volt múlt szombaton, ahhoz képest, hogy egy héttel korábban majd levette a fejemet a vásárlók előtt, mert nem volt kéztörlő a WC-ben. Most maga szólt oda, hogy nyugodtan menjek csevegni a látogatóimmal, majd ő szerez valakit a kávékuckó pultja mögé.
Ugyanis látogatóim voltak, Bea és Károly, velük most találkoztam személyesen először, néhány email után. Bea piacozást forgat a fejében, és hogy legyen elképzelése a dolgok menetéről, lejöttek megnézni, hogyan is működünk. Amikor Patricia látta, hogy élénken csevegek valami ismeretlen nyelven két másik, ismeretlen nyelven csevegővel, felajánlotta, hogy igyak meg egy kávét velük, üljek csak le, a kávékuckóra ne legyen gondom... Kellemesen meg voltam lepve, s kihasználtam az alkalmat. S ez a nap igen "magyarosra" sikeredett, mert kicsivel később beugrottak Ágiék, akik már korábban is lejöttek a piacra, s akiktől a Lambert Fruit Farm ötletét is kaptam. Így ötösben beszélgettünk. Délután pedig az ülésmagasítókért jött el egy magyar pár, akiknek a neten át ajánlottam fel a két ülésmagasítót, amiket még Botond gyermekeinek látogatására vettünk - csak azóta kinőtték őket. Most megint van feltöltendő üres rész a polcon :-)
Vagy egy órát sikerült beszélgetnünk (sokféle téma szóba került!), aztán Ágiék elmentek a Kilruddery House-at megnézni, Beáék pedig - remélhetőleg kellemes benyomásokat szerezve a piacról - hazafelé indultak. Nekem maradt még a takarítás, ezúttal a wc-k, mosdókagylók tisztogatása is rám maradt, vittem a tisztítószereimet, gondosan megtöltöttem a szappanadagolókat is, kiraktam extra wc-papír tekercseket is, nekem többet ne pampogjon senki, hogy nincs rend. S közben folyamatosan az volt az érzésem, hogy egyre több feladat hárul rám észrevétlenül, mióta ezt a kávékuckózást elvállaltam.
***
Már két hete megérkezett a színházi fesztivál brosúrája. Nagyon jó az, hogy nem kell minden évben igényelni, küldik automatikusan, mióta először rendeltem nálunk jegyet. Két előadásra limitáltam a kultúrát, inkább Bilbao-ban a hasamra költök majd az idén :-) Mint tavaly, most is Trish lesz a színházba járó partner, s bár bejelölt vagy 7-8 előadást, azokra mind nem tudok elmenni. Főleg azért nem, mert nyaralunk! Alig várom.
Mostanában újra elkezdtünk moziba járni Trish-sel az itteni művészmoziba, múlt héten megnéztük a Last Chance Harvey c. filmet, amit egyes-egyedül a két főszereplő személye miatt érdemes megnézni, amúgy tele van közhelyes helyzetekkel. Egy igazi jajdebájos történet, idős(ödő) magányos emberek találnak egymásra. A héten látott Wendy and Lucy már sokkal jobban tetszett, egy amerikai kisvárosban kényszerűségből ottragadt nőről és a kutyájáról szól. Aszonta rá a kritikus, hogy "költői", nekem az jutott eszembe, hogy olyan csendes, szomorkás film volt, ahol egy telefonbeszélgetésből sejteni lehetett egy egész életet.
Mint kiderült, néhány lelkes helyi azon dolgozik, hogy Bray régóta bezárt moziját újra megnyissák, s akkor ne csak a Mermaid Center-ben legyenek előadások. Trish csatlakozott hozzájuk, majd kifaggatom, milyen munkákat kell végeznie az ügy érdekében. Még júliusban tartottak egy találkozót a városban, amire minden lakost meghívtak, hogy jöjjön, adja elő, milyen ötletei vannak, hogy Bray jobban virágozzék, hogyan lehetne a vásárlókat ide- és visszacsábítani, növelni a város vonzerejét.
***
Bár tegnap volt V. hivatalosan is tíz éve a Gyár alkalmazottja, s vártam, hátha kap vállonveregetést, de nem történt semmi. Pedig minden nap várom, van-e hír az előléptetéséről. A főnöke a kifordult/eltört bokája miatt otthon, talán ezért késik a bejelentés. Mert valahogy ki kell hogy derüljön, előléptetik-e az idén, vagy sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése