Egy nyomorúságos ír katolikus gyerekkor

"Az emberek sokat kérkednek vagy siránkoznak gyerekkori megpróbáltatásaik miatt, de a katolikus ír gyerek sorsán nem tesz túl semmi. Nincstelenség; dologtalan, nagyszájú, alkoholista apa; a tűz mellett nyöszörgő, istenfélő, agyongyötört anya; fennhéjázó papok; gyereket csépelő tanárok; ráadásnak pedig az angolok, és az a megszámlálhatatlan szörnyűség, amit nyolc hosszú évszázad alatt elkövettek ellenünk." - írta Frank McCourt Angyal a lépcsőn c. könyvében, amely angolul az Angela's Ashes címre hallgatott.

Elolvastam angolul és magyarul is, muszáj volt mindkét nyelven beszerezni a megjelenésükkor, de nyugalom, nem fogok fordítási elemzésbe bocsátkozni, nem ezért a bejegyzés. Most azért vettem le kicsit a könyveket a polcról, mert Frank McCourt, e hihetetlenül sikeres önéletrajz írója nemrég 79 évesen meghalt. A könyv borítójáról még egy fehér hajú, meglepően fiatalos arcú úr néz le ránk, míg az újság Halálhírek rovatában már megvékonyodott, ráncos arcú a fotón. Nagyon megöregedett, megviselt lett az arca az elmúlt években, betegsége idején. A könyvet (magyarul) anyámtól kaptam ajándékba, mondván, mivel Írországban vagyok, biztos érdekelni fog ez a népszerű ír könyv.

Életrajzával, mely óriási sikert aratott - Pulitzer-díjjal jutalmazták az elsőkönyves tanár könyvét - divatot teremtett. Egyre-másra jelentek meg a "nyomorúságos ír katolikus gyerekkor"-okat ismertető művek, sőt, testvére is megírta a maga visszaemlékezéseit, A Monk Swimming címmel. A rádióban hallottam egy interjút, amely McCourt egy közeli barátjával készült, aki elmesélte, az író szinte egész felnőtt életében erre a könyvre készült. Egyik testvérével, Malachy-val partik, baráti összejövetek során egyfajta komikus duóként jeleneteket adtak elő gyermekkorukból, s az évek során egyre finomodott az előadás, később darabot írtak belőle. Bátyja szerint csak az "időnként felhangzó hangos röhögés" mentette meg őket a haláltól nyomorúságos gyermekkoruk során.

Frank McCourt 66 évesen leült, és megírta könyvei közül a legsikeresebbet, az Angela's Ashes-t (Angela hamvai-t, magyar címén Angyal a lépcsőn). A címbeli Angela nem más, mint az édesanyja, aki New York-ban halt meg, de kérte fiait, hogy Limerick-ben temessék el. Hamvait kérésének megfelelően gyermekei elhozták Limerick-be, de ez csak második könyvéből derül ki (amit nem fordítottak le magyarra), ezért talán félreérthető az eredeti cím.

Limerick, ahol szüleivel egykor élt, nem reagált valami barátian azokra a sorokra, amelyekkel a várost jellemezte. Ha a könyvet vesszük alapul, Limerick-ben folyton esett az eső, alacsonyan lógó felhők és ködök lepték a szűk, elhanyagolt utcákat, mindenki tüdőbeteg volt, vagy harákolt és köpködött, a szegények nyomorúságos házai előtt sűrű patakban folyt a szutyok, állandó volt a nedvesség, a penész... Valóban ilyen volt a háború előtt, amikor 1934-ben a kis Frank visszatért szüleivel a városba. Ugyanis szülei mindketten Amerikába emigrált írek voltak, McCourt is ott született, első gyermekükként, 1930-ban.

Nemcsak Limerick, de a család némely tagja sem fogadta örömmel a könyvet, azt állították róla, erősen eltúlozza az átélt szenvedéseket. Volt olyan rokon, aki felháborodásában miszlikbe tépte a könyvet McCourt szeme előtt. Pedig nem túlzott, sőt, a sok humoros leírással még enyhíteni is próbálta azokat a borzalmakat, amiket átéltek a limericki nyomortelepen.

19 éves koráig szüleivel ott élt, gyerek- és kamaszkoráról szól ez a könyve. Akkor aztán elhatározta, hogy visszatér New York-ba. Idővel tanári diplomát szerzett, és tanárként vonult nyugdíjba 30 év után. A katedrán töltött éveiről szól a Teacher Man, amely magyarul A tanárember címmel jelent meg.

Az Angela's Ashes nagyon jó olvasmány, egy született mesélő remekül megírt könyve - ajánlom mindenkinek, aki még nem ismeri, és kiváncsi rá, hogy milyen élet folyt a háború előtti ír nyomornegyedekben. 2000-ben, amikor elkészült, nagyon kiváncsiak voltunk a könyv alapján forgatott filmre, amelyet Alan Parker rendezett. Stílszerűen Limerick-ben néztük meg, mert Varga Pál, alias Csaszi, a néha Ír Gulyás nevű internetes lapunk egyik szerkesztője ott élt, s felajánlotta, aludjunk nála, és szerkesztőségi ülés keretében nézzük meg a filmet. A mozi tömve volt, s párszor elég hangos nyögésekkel fogadták a helyi nézők az ismerős helyszínek feltűnését, háború előtti nyomorrá maszkírozva. Noha a filmet Írországban (többek között a bray-i Ardmore Studios-ban is forgatták), ír részről sok kritika érte, hogy a főbb szerepekre nem íreket fogadtak fel.

Frank McCourt már első könyve megjelenésekor készült a másodikra, 'Tis (De) címmel. Sokáig töprengtem, mit jelenthet ez a cím. Végül egy nálam figyelmesebben olvasó ismerősöm magyarázta el: ez a szó az első kötet utolsó szava... Hazamentem, s megkerestem az utolsó oldalt, mert én úgy emlékeztem, hogy egy kérdéssel zárul a kötet, amit az Amerikába tartó hajón egy rádiós tiszt tesz fel az írónak, amikor megérkeznek New York kikötőjébe: "Hát nem nagyszerű ez az ország, úgy ahogy van?" s mivel a fejezet a lap háromnegyedénél véget ért, azt hittem, ez a könyv vége is, holott lapoznom kellett volna egyet, s máris szembenézett volna velem a XIX. fejezet, mely egyetlen szóból áll: "De."

Azóta gondosabban olvasok...

A 'Tis, vagyis a második kötet - amiben McCourt amerikai éveiről olvashatunk -, már nem volt akkora siker, mint az első kötet. De legalább megtudjuk belőle, hogy Angela kérése beteljesedett, hamvai hazakerültek Írországba. A legemlékezetesebb számomra ebből a könyvből két jelenet volt: az egyik, amikor Angela megkéri a gyerekeit, hogy ha meghal, Limerick-ben temessék el. De a tetemet sokba kerülne hazaszállítani, tiltakoznak a fiúk. "Reduce me" - mondja erre a mamájuk... A másik érdekes jelenet Frank katonakorából való, amikor a Dachau melletti amerikai táborban tartózkodik, és a már kiürített koncentrációs táborban tett látogatás után az amerikai katonai tábor szakácsa az addig népszerű "Hungarian goulash"-t adja nekik ebédre. Frank e naptól fogva ránézni sem bír a gulyásra, mert folyton a nyitott szájú kemencék jutnak róla eszébe...

Amikor nemrég egy humoros könyv összeállításakor megkérték, hogy foglalja össze életét hat szóban*, ez volt a válasza: "Miserable childhood leads to royalties." (Nyomorúságos gyermekkor szerzői jogdíjakat eredményez.) Figyelmeztették, hogy ez csak öt szó, erre a mondat elejére odabiggyesztett a "the" szócskát... (Vagyis: A nyomorúságos gyerekkor szerzői jogdíjakat eredményez.)

* Ezzel én is megpróbálkoztam, a rádió felhívására, hónapokkal ezelőtt, s ezt küldtem be: "Married quite late, happy ever since". Hiába kértek meg rá, a rádióban már nem mertem felolvasni :-)