Pár napja nem a Newstalk rádióadót hallgatom, hanem az RTE Radio 1-t, mert az jön be a legtisztábban V. MP3 lejátszóján. Tegnap délután volt egy állatorvosos műsor, betelefonálók kértek tanácsokat, illetve a meghívott doki sztorizgatott a műsorvezetővel. Arról volt szó, hogy az állatoknál milyen nehéz diagnosztizálni a betegséget, mert nem tudják elmondani, hol fáj, mi fáj, mi nem működik, így pl. a vakságot, süketséget is nehéz megállapítani. Ha egy állatnál valami nem stimmel, az állatorvos először csak azokra az apró viselkedésbeli változásokra támaszkodhat, amiket a gazda elmesél.
A műsorvezető a süketség kérdésére reagálva elmesélte, hogy reggel, mialatt az N11-es úton hajtott az RTE épületei felé, Stillorgan magasságában meglátta, hogy egy kutya akar átmenni az úton, s a forgalommal ellentétes irányba, bal felé nézeget. A piros lámpa miatt felgyűlő autók pedig - jobbról - egyre lassulva jöttek, senki sem dudált, nehogy megijesszék az állatot, amelyik kis álldogálás után elnézett jobbra - ezúttal már a jó irányba -, majd átvágott a sávokon. "Lehet, hogy süket volt" - vélte a műsorvezető, és "ezért nem fordult a zajos autók felé". Még folyt egy darabig a diszkurzus az állatok viselkedéséről, amikor is betelefonált egy nő, és sűrűn elnézést kérve elmagyarázta, hogy a lányáé a kutya, reggel meglépett a biztonságosnak tartott kertjükből, és hű és ha, és nahát. Az ebet nemrég hozták Írországba, Franciaországból, ahol a nő lánya él, s ez az első alkalom, hogy itt fog nyaralni pár hétig a család a kutyával. Erre mindenki harsányan nevetni kezdett a stúdióban, mondván, hogy akkor biztos ezért nézett a kutya rossz felé először, nem szokta meg még a baloldali közlekedést... Jót szórakoztam az eseten, s azon, hogy az állatorvos elmesélte, hogy a háziállatok EU-n belüli szabad mozgását biztosító ún. "pet passport" nagyon hasonló az ír útlevélhez. S nehogy összekeverjük a magunkéval, ha hirtelen kikapjuk a fiókból, hahaha.
Aranyos kis sztori, nekünk is van hasonló, szoktuk is pirulva mesélni. (Kutya nincs benne.) Amikor először utaztunk Budapestre látogatóba, fél év itt töltött idő után, ugyanúgy összekevertük a forgalom irányát, mint az eb. A budai oldalon szálltunk volna fel egy buszra, egy egyirányú úton, a Duna partján, mentünk volna a város északi csücske felé, egy ismerőshöz. Ballagtunk is, keresve a megállót, de megálló sehol. V. bosszankodott, hogy milyen sokat kell menni, s eközben átnézett az út másik oldalára... ahol ott volt a megálló. Csak éppen elszoktunk a jobboldali közlekedéstől, s rossz oldalon kerestük. Fél év bőven elég volt hozzá, hogy mások legyenek a beidegződéseink. Azóta óvatosabban járunk el - s mindkét irányba bámészkodunk az úttesten való átkeléskor is, nem úgy, mint Max, a francia eb.
A műsorvezető a süketség kérdésére reagálva elmesélte, hogy reggel, mialatt az N11-es úton hajtott az RTE épületei felé, Stillorgan magasságában meglátta, hogy egy kutya akar átmenni az úton, s a forgalommal ellentétes irányba, bal felé nézeget. A piros lámpa miatt felgyűlő autók pedig - jobbról - egyre lassulva jöttek, senki sem dudált, nehogy megijesszék az állatot, amelyik kis álldogálás után elnézett jobbra - ezúttal már a jó irányba -, majd átvágott a sávokon. "Lehet, hogy süket volt" - vélte a műsorvezető, és "ezért nem fordult a zajos autók felé". Még folyt egy darabig a diszkurzus az állatok viselkedéséről, amikor is betelefonált egy nő, és sűrűn elnézést kérve elmagyarázta, hogy a lányáé a kutya, reggel meglépett a biztonságosnak tartott kertjükből, és hű és ha, és nahát. Az ebet nemrég hozták Írországba, Franciaországból, ahol a nő lánya él, s ez az első alkalom, hogy itt fog nyaralni pár hétig a család a kutyával. Erre mindenki harsányan nevetni kezdett a stúdióban, mondván, hogy akkor biztos ezért nézett a kutya rossz felé először, nem szokta meg még a baloldali közlekedést... Jót szórakoztam az eseten, s azon, hogy az állatorvos elmesélte, hogy a háziállatok EU-n belüli szabad mozgását biztosító ún. "pet passport" nagyon hasonló az ír útlevélhez. S nehogy összekeverjük a magunkéval, ha hirtelen kikapjuk a fiókból, hahaha.
Aranyos kis sztori, nekünk is van hasonló, szoktuk is pirulva mesélni. (Kutya nincs benne.) Amikor először utaztunk Budapestre látogatóba, fél év itt töltött idő után, ugyanúgy összekevertük a forgalom irányát, mint az eb. A budai oldalon szálltunk volna fel egy buszra, egy egyirányú úton, a Duna partján, mentünk volna a város északi csücske felé, egy ismerőshöz. Ballagtunk is, keresve a megállót, de megálló sehol. V. bosszankodott, hogy milyen sokat kell menni, s eközben átnézett az út másik oldalára... ahol ott volt a megálló. Csak éppen elszoktunk a jobboldali közlekedéstől, s rossz oldalon kerestük. Fél év bőven elég volt hozzá, hogy mások legyenek a beidegződéseink. Azóta óvatosabban járunk el - s mindkét irányba bámészkodunk az úttesten való átkeléskor is, nem úgy, mint Max, a francia eb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése