2009. június 22.

Bosszús vagyok


Egyrészt, mert V. "nem jó"-nak ítélte a tortát, s így hiába fáradtam a különlegességgel. S igaza van, kinézetre szép, főleg vastagon töltve lekvárral és tejszínhabbal, de az íze, az fura. Mintha mogyoróízű rizskoch-ot enne az ember. Időnként elnyammogok belőle egy-egy vékonyka szeletet - mára jól átitatta a lekvár - de nem lesz gyakori vendég nálunk.

A nem jó süteményt egy finom csirkecomb-vacsorával tettem jóvá, kivételesen lehetett kapni a piacon csak felsőcombokat, ötöt egy csomagban, máskor mindig csak egész csirkét árulnak. Sok gerezd fokhagymával, egy cikkekre vágott citrommal, néhány szál kakukkfűvel, sóval-borssal sütöttem meg a combokat (á la Nigella Lawson). Először párolódtak másfél deci vízben (mert fehér bor nem volt itthon) 45 percet 180 fokon, aztán levettem a fedőt, kicsit leöntöttem a léből, és még félórát sültek 190 fokon. V.-nek nagyon ízlett. Nem tudom, hogy az ízt a csirkék bio volta, vagy a fűszerezés határozta meg, de többször megjegyezte, hogy igen finom vacsora volt.

***

Bosszúságom másik oka, hogy valaki bemászott a kertünkbe, s ki- vagy befelé másztában rálépett a komposztedényre, s az rendesen be is szakadt alatta. Nem viccelek, darabokra törte, teljesen használhatatlan. Meglehetősen egyszerű, olcsó, vékony műanyagból készült design volt, résekkel, hogy járjon benne a levegő, tehát nem volt egy masszív darab. A srácok, akik itt szoktak focizni a háztömb melletti zöldön, párszor már becsengettek, hogy beesett a labda, mindig visszakapták, nem volt gond. Gondolom, most az történt, hogy a labda beesett, mi nem voltunk itthon (szombat este v. vasárnap délután lehetett ez), így valamelyikük bemászott. Erre tanú a sáros cipőnyom, horzsolás is a téglafalon.

Voltak többen is a hétvégén kint a zöldön, két fiatal pasi, aztán pár kamasz és kisgyerekek. V. előbb egy elbeszélgetést tervezett velük, de végül inkább írt egy mailt a telep levlistájára, hátha valamelyik delikvens vagy a szüleik olvassák. Pesszimista lévén nem remélem, hogy bármiféle választ is kapunk bárkitől, inkább előveszem az ötvenest a persely-Micimackóból, s majd megyek venni egy új, masszív edényt, amelyik nem omlik magába, ha ráállnak. V. a levél végén megemlítette ugyan a rendőrséget, de azoknak van egyéb dolguk is, mint a helyi kiskölyköket agyusztálni.

A tönkretett edény. A fehér zacskók lebomló anyagból vannak, kifejezetten komposztáláshoz, tehát nem nylon.

Csak ezután tényleg nem tudom, hogyan reagáljak, ha bedobják a labdát, mert most már mindegyik ott focizóra úgy fogok nézni: hátha ő volt az?

***

A bodzaszörpről megjött az első visszajelzés, Trish-nek adtam egy üveggel, igen ízlett neki. Ma még leszedtem egy adag virágot a bokorról, itt a telepen, de már a végét járják. Sokat kellett keresgélnem, mire olyanokat találtam, amelyiken még ott voltak a sárga virágporgömbök.


***

De van jó hír is, ex-főnököm felhívott egy újabb (kis) rendeléssel, s mesélte, hogy a Top Shop nagyon-nagyon elégedett volt a leszállított sütikkel. Valamint a hétvégén Daphne egy jó ismerőse elkérte a sütifotóimat, hozzá pár névjegyet, s meghirdetett a szomszédai körében (valami lakónegyedbeli bulit tartottak). Talán befut néhány privát megrendelés, majd meglátjuk.

2 megjegyzés:

escapist írta...

Esetleg javasolnám a kerítés tetején a szokásos üvegcserepek helyett valami nyomásra büdössé váló anyag elhelyezését. Konkrét ötletem még nincs, de majd kutatok...:)

B.

kisrumpf írta...

Meglehetősen sok a fal tetején a galambsz*r, köszönhetően szárnyas barátaimnak, de ez nem vette el a kedvét. Csak azt remélem, jól összevagdosta a lábszárát a szilánkosra tört műanyag.

(Ház... távol mindenkitől... kutyával...)