Az elsőáldozási torta alapja egy angolszász gyümölcstorta volt. Az angolokhoz hasonlóan az íreknél is hagyomány, hogy a karácsonyi ünnepi ebéd/vacsora dísze a gyümölcstorta, és a karácsonyi gőzölt puding. Ami nem puding, legalábbis nem úgy, mint az Oetker-puding, de ezt most hadd ne részletezzem.
A jó ír háziasszony már hónapokkal az ünnep előtt megsüti ezt a tortát, aminek érnie kell. Én azonban lusta vagyok, ráadásul a férjem sem rajong érte, így inkább ezt az akár azonnal is fogyasztható amerikai receptet használom, mely Orlando Murrin amerikai szakácstól és az édesanyjától származik, a Good Food magazinból néztem ki, még 2000-ben. Nem olyan tömős, mint a többi, de ugyanolyan sokáig eláll. Mi nem szoktunk ilyet enni, de ha karácsonyi vagy esküvői gyümölcstortát készítek eladásra, ezt a receptet használom.
Hozzávalók:
250 g puha vaj
200g barna cukor
4 tojás
200 g sima liszt
300 g szárított, aprószemű mazsola
85 g pekándió, apróra vágva (használhatunk helyette sima diót)
170 g szárított cseresznye
200 g cukrozott koktélcseresznye, negyedelve
100 g szárított, cukrozott narancs-és citromhéj, apróra vágva
1/2 kkanál őrölt szerecsendió
1 és 1/2 kkanál őrölt fahéj
3 evőkanál whisk(e)y vagy konyak
A sütőt 150 fokra előmelegítem. Egy 20 cm átmérőjű mély csatos tortaformát kivajazok, és sütőpapírral kibélelem az alját, és az oldalát.
A vajat a cukorral habosra keverem, majd egyenként hozzáadom a tojásokat. Belekeverem a lisztet. Beleöntöm a szárított ribizlit (vagy mazsolát), a pekándiót, a szárított cseresznyét, a koktélcseresznyéket, a narancs- és citromhéjat, a szerecsendiót és a fahéjat. Simára keverem. Végül hozzáadom a whisk(e)y-t. A tortaformába kanalazom, elsimítom a tetejét egy kanállal, s a közepén kis bemélyedést csinálok, hogy amikor sül, ne legyen púpos a teteje. Kicsit hozzáütöm a pulthoz, hogy a keverék leülepedjen, ne legyen benne légbuborék.
Egy órán át sütöm, majd lazán letakarom alufóliával, s még egy órát át sütöm, tűpróbáig. A formában hagyom hülni fél órát, majd leszedem róla a tortaformát, de a sütőpapírt rajta hagyom. Amikor teljesen kihűlt, lehúzom róla a papírt, folpackba tekerem, s egy légmentesen záródó sütisdobozban tárolom.
Ha van rá idő, hetekig érlelem. Ha hagyományos karácsonyi tortát készítek, párnaponta leszedem róla a folpack-ot, fokpiszkálóval megbökdösöm, s két-három evőkanálnyi whiskey-t öntök rá, vagyis "etetem". Utána újra beburkolom, s érlelődik tovább. Pár nappal az ünnep előtt pedig marzipánnal bevonom. Fél kiló marcipánt porcukorral meghintett sütőpapíron akkorára kinyújtok, hogy befedje a tortát. A tortát olvasztott, szitán áttört baracklekvárral igen vékonyan megkenem - néha lusta vagyok babrálni a levárral, s langyosra melegített mézet használok ehhez. Ráborítom a marcipánt, s addig lapogatom-simogatom a kezemmel, míg mindenhol sima és hozzátapad a tortához. Késsel levágom a felesleget, s a torta alján, a szélénél gondosan odanyomogatom a tortához, hogy légmentesen lezárja. Ez különösen az esküvői torta esetében fontos itt, ugyanis van, aki a többemeletes torta legfelső emeletét elrakja az első gyermek keresztelőjéig. S akkor fontos, hogy a torta légmentesen lezárva ehetően megmaradjon.
Ha van időm rá, pár óráig, vagy egy éjszakát száradni hagyom a tortán a marcipán réteget. Utána jön a cukormáz, amit itt készen is meg lehet venni: roll-out icing-nak hívják, 450-500 grammos tömbökben árulják, kiszáradás ellen vastag fóliaréteg védi.
Puha, kenhető cukormázat (royal icing) tojásfehérje és porcukor, vagy víz és porcukor keverésével nyerhetsz, 1 tojásfehérjéhez legalább 250 g átszitált porcukor és pár evőkanál víz kell, valamint kevés folyékony glükóz. Egyszer próbáltam meg géppel készíteni, de inkább a készet veszem meg, mert sok melót megtakarít. Magyar ízlésnek elviselhetelenül édes, de megint csak a torta légmentes lezárására, díszítésére van rá szükség.
Kb. gyurma keménységű, lehet belőle kis cukorszobrokat, virágokat készíteni, színezni is könnyű. Színező pépet használok, mert az élénkebb színt ad. Késhegynyi festéket rákenek a cukormázra, és gyúrom, gyurmákolom, amíg a szín egyenletes nem lesz. Ha szükséges, adok még hozzá festék pépet. Néha porcukorba mártom a tenyeremet, mert idővel a kezem melegétől ragadni kezd a cukormáz.
Amikor már mindenhol egyenletes a szín, akkor porcukorral meghintett sütőlapon kerekre kinyújtom, hogy elég nagy legyen a torta befedéséhez. Kb. 3-4 mm vastag réteget kapok. A marcipánt igen kevés vízzel vékonyan bekenem, éppen csak megnyirkosítom. Az alkaromra, vagy a nyújtófára borított cukormázat átemelem a tortára, s megint addig lapogatom, simogatom, míg teljesen be nem vonja a tortát. Ha valahol légbuborék szorulna a cukormáz alá, tűvel belebökök, és laposra simogatom. A maradékból kis gömböcöt formázok, s később ezzel lapogatom-simogatom egyenletesre a bevonatot, mert először még puha, könnyen marad rajta ujjlenyomat, de egy éjjel alatt megkeményedik.
A maradék, leeső darabkából vágtam ki a kelyhet, hagytam kicsit száradni, majd lefújtam ehető aranyszprével. Elég súlyos áron, 12 euróért kapható egy kis palacknyi szpré, de sokáig elég. Hamar megszárad, nem kenődik el, nem hagy nyomot az ember száján!
Amikor megszáradt, a torta tetején óvatosan megnedvesítettem a helyét, s ráragasztottam a tortára. Utána folyékonyabb, barnára színezett cukormázzal (lásd az első Szakmai titkok bejegyzésemet) megrajzoltam a kehely mintáját. A fehér, szintén cukormázból kivágott kis keresztet a tetejére illesztettem, miután kicsit benedvesítettem az alját, hogy a tortához ragadjon. Az arany cukrok alját fehér, lágy cukormázba mártottam, így ragasztottam őket a helyükre. Végül pedig a szintén igen geil vajkrémből (225 g vaj + 115 g puha vaj és pár csepp tej jól elkeverve) aprócska rózsákat nyomta a torta aljára, szélére. Ezek a kis rózsák is keményre száradtak másnap reggelre.
Ez lenne a munkamenet az ilyen tortáknál. Június közepére kaptam egy megrendelést, a kislány "hercegnős, rózsaszín" várat kért, sikerült rábeszélnem a mamát (főleg a költségek győzték meg), hogy érje be egy lapos kastéllyal, ne kelljen térbelit alkotnom. Az eredményről majd akkor beszámolok.
A jó ír háziasszony már hónapokkal az ünnep előtt megsüti ezt a tortát, aminek érnie kell. Én azonban lusta vagyok, ráadásul a férjem sem rajong érte, így inkább ezt az akár azonnal is fogyasztható amerikai receptet használom, mely Orlando Murrin amerikai szakácstól és az édesanyjától származik, a Good Food magazinból néztem ki, még 2000-ben. Nem olyan tömős, mint a többi, de ugyanolyan sokáig eláll. Mi nem szoktunk ilyet enni, de ha karácsonyi vagy esküvői gyümölcstortát készítek eladásra, ezt a receptet használom.
Hozzávalók:
250 g puha vaj
200g barna cukor
4 tojás
200 g sima liszt
300 g szárított, aprószemű mazsola
85 g pekándió, apróra vágva (használhatunk helyette sima diót)
170 g szárított cseresznye
200 g cukrozott koktélcseresznye, negyedelve
100 g szárított, cukrozott narancs-és citromhéj, apróra vágva
1/2 kkanál őrölt szerecsendió
1 és 1/2 kkanál őrölt fahéj
3 evőkanál whisk(e)y vagy konyak
A sütőt 150 fokra előmelegítem. Egy 20 cm átmérőjű mély csatos tortaformát kivajazok, és sütőpapírral kibélelem az alját, és az oldalát.
A vajat a cukorral habosra keverem, majd egyenként hozzáadom a tojásokat. Belekeverem a lisztet. Beleöntöm a szárított ribizlit (vagy mazsolát), a pekándiót, a szárított cseresznyét, a koktélcseresznyéket, a narancs- és citromhéjat, a szerecsendiót és a fahéjat. Simára keverem. Végül hozzáadom a whisk(e)y-t. A tortaformába kanalazom, elsimítom a tetejét egy kanállal, s a közepén kis bemélyedést csinálok, hogy amikor sül, ne legyen púpos a teteje. Kicsit hozzáütöm a pulthoz, hogy a keverék leülepedjen, ne legyen benne légbuborék.
Egy órán át sütöm, majd lazán letakarom alufóliával, s még egy órát át sütöm, tűpróbáig. A formában hagyom hülni fél órát, majd leszedem róla a tortaformát, de a sütőpapírt rajta hagyom. Amikor teljesen kihűlt, lehúzom róla a papírt, folpackba tekerem, s egy légmentesen záródó sütisdobozban tárolom.
Ha van rá idő, hetekig érlelem. Ha hagyományos karácsonyi tortát készítek, párnaponta leszedem róla a folpack-ot, fokpiszkálóval megbökdösöm, s két-három evőkanálnyi whiskey-t öntök rá, vagyis "etetem". Utána újra beburkolom, s érlelődik tovább. Pár nappal az ünnep előtt pedig marzipánnal bevonom. Fél kiló marcipánt porcukorral meghintett sütőpapíron akkorára kinyújtok, hogy befedje a tortát. A tortát olvasztott, szitán áttört baracklekvárral igen vékonyan megkenem - néha lusta vagyok babrálni a levárral, s langyosra melegített mézet használok ehhez. Ráborítom a marcipánt, s addig lapogatom-simogatom a kezemmel, míg mindenhol sima és hozzátapad a tortához. Késsel levágom a felesleget, s a torta alján, a szélénél gondosan odanyomogatom a tortához, hogy légmentesen lezárja. Ez különösen az esküvői torta esetében fontos itt, ugyanis van, aki a többemeletes torta legfelső emeletét elrakja az első gyermek keresztelőjéig. S akkor fontos, hogy a torta légmentesen lezárva ehetően megmaradjon.
Ha van időm rá, pár óráig, vagy egy éjszakát száradni hagyom a tortán a marcipán réteget. Utána jön a cukormáz, amit itt készen is meg lehet venni: roll-out icing-nak hívják, 450-500 grammos tömbökben árulják, kiszáradás ellen vastag fóliaréteg védi.
Puha, kenhető cukormázat (royal icing) tojásfehérje és porcukor, vagy víz és porcukor keverésével nyerhetsz, 1 tojásfehérjéhez legalább 250 g átszitált porcukor és pár evőkanál víz kell, valamint kevés folyékony glükóz. Egyszer próbáltam meg géppel készíteni, de inkább a készet veszem meg, mert sok melót megtakarít. Magyar ízlésnek elviselhetelenül édes, de megint csak a torta légmentes lezárására, díszítésére van rá szükség.
Kb. gyurma keménységű, lehet belőle kis cukorszobrokat, virágokat készíteni, színezni is könnyű. Színező pépet használok, mert az élénkebb színt ad. Késhegynyi festéket rákenek a cukormázra, és gyúrom, gyurmákolom, amíg a szín egyenletes nem lesz. Ha szükséges, adok még hozzá festék pépet. Néha porcukorba mártom a tenyeremet, mert idővel a kezem melegétől ragadni kezd a cukormáz.
Amikor már mindenhol egyenletes a szín, akkor porcukorral meghintett sütőlapon kerekre kinyújtom, hogy elég nagy legyen a torta befedéséhez. Kb. 3-4 mm vastag réteget kapok. A marcipánt igen kevés vízzel vékonyan bekenem, éppen csak megnyirkosítom. Az alkaromra, vagy a nyújtófára borított cukormázat átemelem a tortára, s megint addig lapogatom, simogatom, míg teljesen be nem vonja a tortát. Ha valahol légbuborék szorulna a cukormáz alá, tűvel belebökök, és laposra simogatom. A maradékból kis gömböcöt formázok, s később ezzel lapogatom-simogatom egyenletesre a bevonatot, mert először még puha, könnyen marad rajta ujjlenyomat, de egy éjjel alatt megkeményedik.
A maradék, leeső darabkából vágtam ki a kelyhet, hagytam kicsit száradni, majd lefújtam ehető aranyszprével. Elég súlyos áron, 12 euróért kapható egy kis palacknyi szpré, de sokáig elég. Hamar megszárad, nem kenődik el, nem hagy nyomot az ember száján!
Amikor megszáradt, a torta tetején óvatosan megnedvesítettem a helyét, s ráragasztottam a tortára. Utána folyékonyabb, barnára színezett cukormázzal (lásd az első Szakmai titkok bejegyzésemet) megrajzoltam a kehely mintáját. A fehér, szintén cukormázból kivágott kis keresztet a tetejére illesztettem, miután kicsit benedvesítettem az alját, hogy a tortához ragadjon. Az arany cukrok alját fehér, lágy cukormázba mártottam, így ragasztottam őket a helyükre. Végül pedig a szintén igen geil vajkrémből (225 g vaj + 115 g puha vaj és pár csepp tej jól elkeverve) aprócska rózsákat nyomta a torta aljára, szélére. Ezek a kis rózsák is keményre száradtak másnap reggelre.
Ez lenne a munkamenet az ilyen tortáknál. Június közepére kaptam egy megrendelést, a kislány "hercegnős, rózsaszín" várat kért, sikerült rábeszélnem a mamát (főleg a költségek győzték meg), hogy érje be egy lapos kastéllyal, ne kelljen térbelit alkotnom. Az eredményről majd akkor beszámolok.
4 megjegyzés:
Szia! Köszi a részletes beszámolót, már nagyon vártam. Hát nem egyszerű, de ezt mondjuk gondoltam már a torta profi külsejéről is. Szerintem nyugodtan elfelejtheted magaddal kapcsolatban az amatőr jelzőt.Zsuzsi
Bárcsak igazad lenne :-) Köszönöm.
Jesszusom! o.O Kizárt dolog, hogy valami hasonlónak nekiálljak valaha is. Csak csatlakozni tudok Zsuzsihoz, ez abszolút profi.
Kedves tőled, köszönöm.
Megjegyzés küldése