Nos, beszámoló következik a rally-ról. Hosszú lesz, valószínű-leg érdektelen azok számára, akiket csak felületesen, vagy egyáltalán nem érdekel a rallyzás, bár remélem, hogy utánozhatatlanul egyedi fogalmazási stílusommal őket is le tudom kötni, hehe. A képek a 2007-es rally-n készültek, most nem fotóztam.
Péntek reggel pakolás, szendvicsek elkészítése, sütik leadása. Nem kapkodtuk el, 9 után indultunk. A kávézóban leadtam a nevetségesen kevés profitot hozó sütijeimet, majd hurrá, kezdődik a hétvége! A helyszín "hátulról-mellbe" való megközelítését választottuk, az északír Clogher felé Newry-n, és Armagh-n át mentünk, főleg a jó minőségű főút megléte miatt. A találkozó a marsalok számára a 2007-ből már ismert Clogher Valley Campsite helyszínén volt, délután 2-kor. Egyfolytában esett, mire odaértünk, a helyi patak már erősen meg volt duzzadva, mindenfelé jókora tócsák. Korán érkeztünk, aluszkáltunk egy órát a kocsiban, míg a tetőn egyre dobolt az eső.
Bejelentkeztünk, megmondták, melyik szekció a miénk, ki ott a főnök. Noha csak V. iratkozott fel marsalnak, mégis mindketten kaptunk rally-s felszerelést: narancssárga világítós mellényt, safety marshal felirattal, kötött sapkát, rally-s logókkal, műanyag csuklópántot, hogy mindenki láthassa, marsalkodtunk a rallyn. Energiaitalt, mely a Monster névre hallgatott. Egy darab, mini méretű vékony gumikesztyűt - gondolom, a szemétgyűjtéshez. Brosúra is volt a csomagban, térképekkel, de kaptunk rendes térképet is, hogy hol kell majd őrködnünk. A WC-ben átvedlettünk, sok-sok réteget magunkra véve, aztán irány a szakasz!
A helyszín Fardross erdeje, erdők-mezők között kanyargó kis utak - néhol fű nőtt középen. Őrhelyünk a 4. szakaszpont volt, egy Y-elágazás, az Ulster-way nevű kirándulóút mentén. Elsőként érkeztünk, két WC-t, egy generátort és néhány reflektort boldogítottunk társaságunkkal. Közelben farmház, aminek kapujában megfordultunk a kocsival - a farmer a tehénistálló ajtajából intett köszöntésül, mögötte tehenek rágcsálták a szénát.
Idővel a szektor felügyelője is megérkezett, lakókocsiban, gyermekével és a többi marsallal. (nagyon sok rally-rajongó választja a lakókocsival való utazgatást a szakaszokhoz: erről majd később bővebben!) Az eső továbbra is kitartóan esett, de nem volt hideg, 8 fokot mutatott a kocsi hőmérője. Beöltöztünk, vártuk az utasításokat, amik kicsivel az útlezárás előtt, délután fél 5-kor meg is érkeztek: az esti szakaszok lefújva! A rendőrség aggódott a túl sok víz miatt az utakon, és a szervezők a tanácsukra lefújták a versenyt. Később kiderült, néhol egybefüggő víz borította a keskeny utakat. Hitetlenkedve vártunk még egy kicsit, reménykedve, hogy hátha, mégsem, de aztán jött a hivatalos autó, kész, vége, ennyi. Leszedtük a jelzéseket, köteleket, összehordtuk őket egy halomba, s nehéz szívvel indultunk a szállás felé. Legalább házigazdáinknak nem kellett későig fenn maradniuk, megérkezésünkre várva.
V. mondta, hogy ha már a mai rallyzás így kútba esett, ajánljuk fel a szolgálatainkat holnap a szervíz parkban. A korai, 5.30-as műszakot választottuk. Kellettünk. Jó korán elmentünk vacsorázni a házinéni által javasolt The Harbour nevű étterembe, Donegal városába, hogy ne legyen gond másnap a koránkelés.
Az étteremről csak felsőfokokban tudok írni. A steak nagyon finom volt, azonnal első helyre ugrott V. steak-listáján. A kiszolgálás remek, udvarias, gyors volt. A hely nagyon kellemes, és ráadásul csupa ír hozzávalóból sütnek-főznek. Csillagos ötös. Ugyanez nem volt elmondható szállásunkról, az Ardlenagh View nevű B and B-ről, mert elég hideg volt, kicsit akadákoskodtak, amikor V. kérte, hogy kapcsolják be a fűtést, a fürdőszoba szellőzőjén húzott be a hideg levegő... A fogadtatás barátságos volt ugyan, de az uram hangulatát nagyban befolyásolták a fal mellett hesszelő pincebogarak. Amennyit lehetett, összeszedtem, de mire visszajöttünk a vendéglőből, feltűnően megszaporodott a számuk. Biztos örültek, hogy végre meleg a szobájuk.
Péntek reggel pakolás, szendvicsek elkészítése, sütik leadása. Nem kapkodtuk el, 9 után indultunk. A kávézóban leadtam a nevetségesen kevés profitot hozó sütijeimet, majd hurrá, kezdődik a hétvége! A helyszín "hátulról-mellbe" való megközelítését választottuk, az északír Clogher felé Newry-n, és Armagh-n át mentünk, főleg a jó minőségű főút megléte miatt. A találkozó a marsalok számára a 2007-ből már ismert Clogher Valley Campsite helyszínén volt, délután 2-kor. Egyfolytában esett, mire odaértünk, a helyi patak már erősen meg volt duzzadva, mindenfelé jókora tócsák. Korán érkeztünk, aluszkáltunk egy órát a kocsiban, míg a tetőn egyre dobolt az eső.Bejelentkeztünk, megmondták, melyik szekció a miénk, ki ott a főnök. Noha csak V. iratkozott fel marsalnak, mégis mindketten kaptunk rally-s felszerelést: narancssárga világítós mellényt, safety marshal felirattal, kötött sapkát, rally-s logókkal, műanyag csuklópántot, hogy mindenki láthassa, marsalkodtunk a rallyn. Energiaitalt, mely a Monster névre hallgatott. Egy darab, mini méretű vékony gumikesztyűt - gondolom, a szemétgyűjtéshez. Brosúra is volt a csomagban, térképekkel, de kaptunk rendes térképet is, hogy hol kell majd őrködnünk. A WC-ben átvedlettünk, sok-sok réteget magunkra véve, aztán irány a szakasz!
A helyszín Fardross erdeje, erdők-mezők között kanyargó kis utak - néhol fű nőtt középen. Őrhelyünk a 4. szakaszpont volt, egy Y-elágazás, az Ulster-way nevű kirándulóút mentén. Elsőként érkeztünk, két WC-t, egy generátort és néhány reflektort boldogítottunk társaságunkkal. Közelben farmház, aminek kapujában megfordultunk a kocsival - a farmer a tehénistálló ajtajából intett köszöntésül, mögötte tehenek rágcsálták a szénát.
Idővel a szektor felügyelője is megérkezett, lakókocsiban, gyermekével és a többi marsallal. (nagyon sok rally-rajongó választja a lakókocsival való utazgatást a szakaszokhoz: erről majd később bővebben!) Az eső továbbra is kitartóan esett, de nem volt hideg, 8 fokot mutatott a kocsi hőmérője. Beöltöztünk, vártuk az utasításokat, amik kicsivel az útlezárás előtt, délután fél 5-kor meg is érkeztek: az esti szakaszok lefújva! A rendőrség aggódott a túl sok víz miatt az utakon, és a szervezők a tanácsukra lefújták a versenyt. Később kiderült, néhol egybefüggő víz borította a keskeny utakat. Hitetlenkedve vártunk még egy kicsit, reménykedve, hogy hátha, mégsem, de aztán jött a hivatalos autó, kész, vége, ennyi. Leszedtük a jelzéseket, köteleket, összehordtuk őket egy halomba, s nehéz szívvel indultunk a szállás felé. Legalább házigazdáinknak nem kellett későig fenn maradniuk, megérkezésünkre várva.
V. mondta, hogy ha már a mai rallyzás így kútba esett, ajánljuk fel a szolgálatainkat holnap a szervíz parkban. A korai, 5.30-as műszakot választottuk. Kellettünk. Jó korán elmentünk vacsorázni a házinéni által javasolt The Harbour nevű étterembe, Donegal városába, hogy ne legyen gond másnap a koránkelés.
Az étteremről csak felsőfokokban tudok írni. A steak nagyon finom volt, azonnal első helyre ugrott V. steak-listáján. A kiszolgálás remek, udvarias, gyors volt. A hely nagyon kellemes, és ráadásul csupa ír hozzávalóból sütnek-főznek. Csillagos ötös. Ugyanez nem volt elmondható szállásunkról, az Ardlenagh View nevű B and B-ről, mert elég hideg volt, kicsit akadákoskodtak, amikor V. kérte, hogy kapcsolják be a fűtést, a fürdőszoba szellőzőjén húzott be a hideg levegő... A fogadtatás barátságos volt ugyan, de az uram hangulatát nagyban befolyásolták a fal mellett hesszelő pincebogarak. Amennyit lehetett, összeszedtem, de mire visszajöttünk a vendéglőből, feltűnően megszaporodott a számuk. Biztos örültek, hogy végre meleg a szobájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése