Derült égből tetőfedők

Volt nagybejelentés, már érett egy ideje. A recesszió elérte a Gyárat is - el fognak küldeni (világszerte) 5000 embert. Ebből Dublinra 17 ember jutott. V. munkahelye egyelőre biztos. Örvendezzünk! Az uram nem egészen elégedett a dolgok menetével, mert 1500 embert bocsátottak el azonnal világszerte, teljesítményüktől függetlenül, és 3500-at fognak 18 hónapon belül. Ez a cég bevételeihez képest nevetségesen minimális megtakarítást jelent. 18 hónapon keresztül senki sem azzal fog törődni, hogy dolgozzon, hanem lesz seggnyalás, hátbadöfögetés, a saját pozíciók megerősítése. Kezdődik a cut-back, nem lesz fizetésemelés, az utazásokat is megritkították - így nem fog menni február végén az ámerikaiakhoz, s nem fogja megnézni személyesen Emma Rose-t, aki 16-án, ahogy az meg volt írva, megérkezett Zitáékhoz, harmadik csemeteként. Mama és csemetéje egészségesek.

***

Az uram mondta, nem kellene hetente kétszer szállítanom, amikor a keddi rendelés alig 30 eurót ér... Nem annyi profitot hoz, annyit kérek érte :-) Nudli. Fel is hívtam a kávézót, s sikerült exfőnökömet vonalvégre kapnom. Elcsevegtünk a magyar fogászat előnyeiről, majd mondtam, mi ügyben keresem. Megértő volt, mondta, január csendes időszak, s persze, majd februárban visszatérünk a heti két szállításra, ha javul a helyzet. De mire leraktam a kagylót, már márciust emlegetett. Pedig februárban ott lesz Bálint-nap, amire volna egy-két ötletem.

Össze kell szednem a bátorságomat, és új helyeket néznem. Unom, hogy folyton ugyanazok a torták, sütik, semmi változatosság. (Unom, de gyáva vagyok lépni.) Mivel a változatosság - mondják - gyönyörködtet, ezért tegnap új dolgokat csináltam a piacra. (A csokoládélencsés muffin nem lett olyan haj, de nagy, ahogy a könyv ígérte, de V. szerint finom.) A lendületemet némileg megtörte, hogy csodás rozskenyereim hozzátapadtak a (belisztezett) Tescos sütőpapírhoz, kapirgáltam a kenyerekről - itt-ott vizes szivaccsal rásegítve, igen, ó, horribile dictu - másfél kenyeret sikerült megmentenem, eladhatók lettek, a negyedet pedig V. és én boldogan megettük ma ebédre a maradék házi vajjal.

A sütőpapírt amúgy véletlenül, sietősen kaptam le a polcról, holott nagyon is jól TUDOM, hogy csak a non-bleached baking parchment-tel szabad próbálkozni, a greaseproof paper - hiába 30 méteres a tekercs, ócsóér' - túrót sem ér.

A mai piac csapnivaló volt. Dismal, tragic - hogy a többieket idézzem. Rengeteg sütim megmaradt, csak a kenyereket adtam el - érdemes volt felkelni hozzájuk korán - nekem korán, fél hatkor. Lehet, hogy azokra kellene inkább koncentrálnom, és hajnalban sütni? De nem fér el annyi a sütőben... Pedig amikor bevittem a cuccaimat, valaki még meg is jegyezte, hogy jajdejó, újdonságok a piacon, legalább javítom a választékot. Sokra mentem vele... A maradék sütik tömegét (a muffinokból egyet sem adtam el!) odaadtam Sally-nek, mert a Wayside focicsapat, amelynek oszlopos támogató tagja, holnap játszik, el fognak fogyni a kávé-tea mellé a pálya szélén. Januártól már pénzt kérnek a sütikért-teáért, legalább lesz egy kis bevételük a focicsapat dolgaira.

Nagyon jól esett amúgy, hogy mihelyt meglátott, Bernadette - akitől Maggie-t, a rózsámat kaptam - egyből elkapta a karom, és kérdezte - elég nyakatekerten fogalmazva -, hogy ezek a kellemetlen hírek vannak-e valamilyen negatív hatással az én Drágám (your darling, így nevezi V.-t) helyzetére. Mert ő és Michael, a férje, igen aggódtak értünk, hogy mi történt. Megnyugtattam, hogy V. nem lett munkanélküli, ő pedig biztosított róla, hogy Michael mennyire fog örülni a hírnek. Jó érzés, hogy aggódnak értünk.

***

Amúgy teljesen fel vagyok dobva, akaratlanul is egy klasszikus könyv tulajdonosa vagyok már egy ideje, anélkül, hogy tudtam volna róla. Sheila - a piacról, ő a kékfestő-rajongó - egyszer hozott egy doboz könyvet, tessék, vigyétek, régiek, nem kellenek. A háromnegyedét elhoztam, többek között egy, csak sajttortákról szólót és egy másikat, amely a konyhai fűszerek történetéről, használatáról szól. A könyvek között ott szerepelt egy The Joy of Cooking című, amerikai vaskos alkotás, a 30-as években jelent meg először, azóta folyamatosan frissítik, adják ki újra. Használatától eddig a cup mértékegység visszarettentett. Azt láttam, hogy alapos, mindent elmagyarázó mű - kezdő háziasszonyoknak remek, minden van benne, pl. olyan információk is, hogy hogyan kell sütni-főzni, ha az embert egy nagyon magas hegyre veti a sorsa.

Gary, V. egyik kollégája nősül - állítólag már most a papucsférjség jeleit mutatja -, s kaptunk meghívót az esküvőre. Eredetileg sütiket is csináltam volna nekik, de a rendelésből nem lett semmi, mert a hotel, ahol az esküvői ebéd van, nem engedélyez más kaját, csak amit ők csinálnak. Stuff it. Korábbi esküvős tapasztalatunk alapján be fogjuk érni a nászajándék megvételével és átadásával, kiöltözni, templomba menni, "'reception"-t kiélvezni nem fogunk, az már biztos. Annyira nem közeli haver.

Valahogy eszembe jutott, hogy hallottam valakit, aki azt mondta, nászajándékba mindig ugyanazt a két könyvet adja: The Joy of Sex és a The Joy of Cooking címűt, az ifjú párnak másra nincs igazán szüksége. (Ezek szerint vagy az asztalnál, vagy az ágyban meg lehet oldani a házasélet során felmerülő problémákat.) Mondtam V.-nek, csudás ötlet, legyen ez a nászajándék. Rábólintott. Néztem az Amazonon, mit írnak a The Joy of Cooking újabb kiadásáról (a másikat csak dicsérik.) A legújabb kiadást eléggé szapulják azok, akiknek a régihez is szerencséjük volt, no, gondoltam, nézek egy régi, használt, de jó minőségűt, azzal jobban járnak, mint a mai idők étkezési divatja miatt feltuningolt változattal. Így vetődtem el más oldalakra, ahol kiderült, hogy az én régi, megviselt kötetem sokat ér! 80-120 fontot is elkérnek egy-egy példányért.

Nahát.

V. leginkább azon szórakozott jót, hogy a könyvben a "szakkifejezéseket" kis nyilak jelölik, mint egy szótárban, jelezve, hogy ezeket később megmagyarázzák, vagyis megtanítják a háziasszonyt az adott szakkifejezés jelentésére. Vagyis - V. szerint - tele van hiperlinkekkel a könyv! A legjobban a tojás levesbe főzésén szórakoztam, olyan akkurátus a leírás. Hogyan gyöngyözzék a leves, amikor belecsurgatható a tojás, hány centi - bocsánat inch - magasról kell belecsurgatni a tojást a levesbe, egy egészen bekezdésen át.

De amiért végleg a szívembe zártam, az az, hogy közli a "pörkölt" receptjét, azok egyes változatait, bizony. Nem is árulom el Sheilának, hogy az általa egykor eldobásra ítélt könyv milyen nagy érték lett a szememben. Csak azok a fránya cup-ok ne lennének... Már 3 cup-os edényem van, s mindegyik másféle! Találtam egy átszámító oldalt a Gourmet Sleught oldalán, talán majd annak segítségével nekiállok felfedezni a Főzés örömét (is :-).

***

A rallysoktól nem jött semmi hír, se mail, se hívás, végül addig rágtam V. fülét, míg tegnap felhívta az egyik embert, aki anno az első rally idején szervezkedett. Ő egy másikhoz irányította, mivel nem vesz részt idén a rallyn. Kiderült, elvileg küldtek egy sms-t arról, hogy hol-mikor kell szolgálatba lépni, de ez sosem érkezett meg. Elküldték újra. Ennek ismeretében kezdtünk szállást nézni. Ahol majd először fog V. marsalkodni, már minden foglalt, a hotelek, a magánszállások - minden. Végül a másik ügyeleti helyszín, Donegal Bay közelében találtunk egy szállást, ahol - mázli! - akadt szoba, rendkívül kedves házigazdával, aki még hitelkártya számot sem kért. Őt majd erősen le fogom döbbenteni, mert felhívom a hét közepén, és elmondom neki, hogy érkezésünk a szállásra a stage befejezése után, valamikor éjfél körül várható. Talán nem lesz gond, s beéri azzal, hogy kirakja a kulcsot a cserép alá :-)

Szóval, megyünk! Az első stage, amin részt veszünk, éjszakai! Izzó tárcsafékek látványában akarok gyönyörködni, lehetőleg esőmentes éjszakán. Most okosabb leszek, lesz szendvics, forró tea, kávé, extra takarók, dupla harisnya, sok zoknyi, és a számos réteg fölé majd felveszem a szép Ford-os fleece-emet is, kék sállal, mint egy igazi elegáns benzintyúk.