Pipacsok

Ma van Remembrance Day.

Az első világháború befejezésének 90. évfordulója. A tv-ben van kellő számú dokumentumfilm, az újságokban cikkek - megnéztünk párat, s ma a magam részéről annyival járultam hozzá a visszaemlékezésekhez, hogy elolvastam a háborúban 1917-ben meghalt ír költő, Francis Ledwidge utolsó néhány versét, amit a harcmezőn írt. S elgondolkoztam azon a vitán, ami reggel folyt a rádióban (nem először, megjegyzem), hogy vajon illendő-e egy írnek pipacsos kitűzőt viselnie. Mert, ugye, a pipacs a háború(k)ban meghalt (angol) katonák emlékének szól: "The idea is that the poppies are worn from November to Remembrance Day to remember the fallen of the First World War, and implicitly the dead of other wars." "Dead of other wars." - írja a Wikipedia. Hm. Az írek között van, aki azzal érvel, hogy nem szabad viselni, mert ezek közé az angol katonák közé tartoztak azok is, akik anno az íreket olyan buzgón ölték, amikor az egyenruhájuk miatt Black and Tans-nak nevezett angol katonák 1920-21-ben dúlták végig az országot. Más azzal érvelt, hogy az angol hadseregben harcoltak azonban ír katonák is, sírjaikat ugyanúgy megtalálni az angoloké között, mint a Birodalom többi alattvalóiét: új-zélandiakét, ausztrálokét, kanadaiakét... Nem övezte azokat megbecsülés, amikor hazatértek a háborúból, sőt, erősen szégyenfoltnak számított, hogy az angol hadseregben szolgáltak, de azért... mégis...

Évek óta már, ha tudok, veszek ilyen papírpipacsot (egyre ritkábban látok, főleg a belvárosban árulják, Dublinban), de nem tűzöm ki. Így támogatom is a Poppy Appeal-t, azt a jótékonysági alapítványt, amely beteg, vagy megrokkant katonáknak, vagy azok özvegyeinek nyújt támogatást (van ír részlegük is), de mivel nem rakom ki, nem sértem meg az írek érzéseit.

Ledwidge így írt saját döntéséről, hogy miért csatlakozott az angol hadsereghez: "I joined the British army, because she stood between Ireland and an enemy to our civilization, and I would not have her say that she defended us while we did nothing at home but pass resolutions."

Ha a német katonatemetőben, Glencree-ben (ahol az a bizonyos Herbert Rumpf nyugszik, akihez Halottak Napján el szoktunk látogatni, ha már egyszer egy családnevet viselünk), az írek és a németek pipacskoszorút raknak a német sírokra, megemlékezésképpen, akkor szerintem bárki jó szívvel viselheti a pipacsot ezen a napon, vagy az előtte lévő hetekben. Esetleg találjon ki valami mást az ír kormány, amely az első világháborúban, vagy az azt követő háborúkban meghalt ír katonáknak állít emléket ezen a napon. Akár az angol hadsereg tagjai voltak, akár nem. Ők is az életüket adták egy jobb jövőért, gondolom én.