Helyzetjelentés megint

A hét sűrű volt, a következő még sűrűbb lesz. Ha valaki járt a hétvégén a Pet Expo-n a Royal Dublin Society nevű nagy kiállító stb. központban, Donnybrook-ban, akkor talán találkozott a sütijeimmel: 300 kutyacsont és 100 kutya készült valami új kutyakaja promóciójához. A kutyákra nagyon odafigyeltem, hogy bájosak legyenek. Nem volt rossz foglalatosság, két hosszabb filmet is "megnéztem", amíg festegettem rájuk az alapréteget. Az összes feleslegesnek tekinthető dobozt, doboztetőt felhasználtuk a szállításhoz. Szombaton pedig eleget tettem a piaciak egy régi javaslatának, és csináltam kisméretű parti kenyeret, ami nem 19, hanem 7 kis tésztagömbből állt. Igen szépen nézett ki, és el is fogyott, fejenként 2 euróért. Sőt, kivételesen az összes (24 db) Zdenek-féle gyömbéres süti is elfogyott, eddig még sosem adtam el egy tucatnál többet. A szépen sikerült pereceimből azonban csak öt kelt el. Múlt héten pedig négy, ne elégedetlenkedjek. A maradék ötöt megettük vajjal ebédre.

Mondhatnám, hogy szombaton-vasárnap előre lustálkodtam, de azért más is belefért. Elmentem heti bevásárlást elintézni, így legalább friss levegőt is szívtam a kocsiból ki-be szállva, haha. Csináltam kiadós vacsorát, maradt még holnapra is. Amúgy csak alvás, olvasás, újságolvasás volt program. Az álmaim furák, azokról a dolgokról álmodom, igen élénken, amelyek miatt aggódom, amelyek miatt néha elfog a pánik. Majd 2-3 hét múlva nyugodtabb leszek, ha túl vagyok a Dingle-beli úton (drukk-drukk) és az adózáson.

No, mi vár rám? Főleg meló:

Hétfőn: sütés kávézónak, és ha belefér, szerdai extra megrendelésre sütés, este piaci értekezlet

Kedd: szállítás, extra megrendelés sütése, dekorálása

Szerda: szállítás, mézeskalács házak és egyéb mézes termékek készítése Mr. Murphy-nek

Csütörtök: sütés kávézónak és egy jótékonysági felajánlásra

Péntek: szállítás, majd a szokásos dokilátogatás, sütés piacra és a jótékonysági felajánlásra. Este utóbbiak leszállítása

Szombat: piac, majd autózás Dingle-be

Vasárnap: Remélhetőleg sikeres találkozó Mr. Murphy-vel - majd autózás haza

Hétfő: Bank Holiday, talán pihenünk. Hétvégi újság kiolvasása :-)

Kedd: sütés kávézónak

Szerda: háztartás gatyába rázása a kihagyott napok után. Talán egy kávé Susan-nal, míg megnézem az esküvői képeket.

Nem fogok unatkozni. Ez a terv - ember tervez, Isten végez. Most már csak munkakedvvel kell bírni.

***

Az Index írta, hogy veszélyben vannak a magyar énekesmadarak. Sok a szarka, bántják az énekesmadarakat, kirabolják a fészkeiket. Itt sok szarka van, de nem tudok róla, hogy problémát okoznának a többi, városba betelepedett kismadárnak. Amúgy a szarkák legutóbbi érdekes tette az volt, hogy leesett az etetőre akasztott, nylonhálóba zárt hájgömb - amibe finom magok vannak keverve -, és az lent hevert a terasz kövén. Fürdés után szándékoztam kimenni, hogy a helyére akasszam. Erre egy szarka hálóstól-mindenestül elvitte. A következőt már egy hurokkal akasztottam ki a madaraknak. Korábban, ha húspotyadékot raktam ki a kerti shed tetejére, a szarkák vitték el mindig, számíthattam rájuk a nyom nélküli eltakarításban, de volt olyan is, hogy két termetes varjú szedegette fel a kaját. Óriásiak voltak így közelről.

Még az ősidőkben, amikor az egyetemen dolgoztam, találtam egy fészekből kiesett kisvarjút, és hazavittem. Eléggé meglepett, mennyi tolltetű nyüzsög a tollai között - nem is nyúltam hozzá. Két napig volt nálam, kapott nyers husit, csíkokra vágva, elég nehézkes volt az etetése - aztán egy szakértő ismerősöm jól leszúrt, hogy vigyem vissza a fa alá, ahol találtam, ott nagyobb eséllyel taláéja meg az anyja - már ha keresi. Így a Holbrook névre hallgató madár (mindig is szerettem hangzatos neveket adni az állataimnak), visszakerült a Botanikus kert platánfái alá. Valószínűleg nem élte túl a megpróbáltatásokat, de amennyi varjú élt az A épület mögötti platánfákon, a hiánya aligha tűnt fel bárkinek is.

Többet nem vittem haza madarat.

***

Ezt pedig a mai bevásárlás közben találtam. Az uborka aligha magyar (bár lehet, hogy Mao-ról vásárolják hozzá az uborkát, ki tudja), mert a gyártó cég német, és nem hallottam még róla, hogy a chilivel lenne ízesítve a savanyú uborka Mao-n, de alighanem azért a név, mert a termék "csípős és fűszeres. Ja, és rusztikus. Hogy ez mit jelent egy üvegnyi savanyú uborka esetében, valaki elmagyarázhatná. Lehet, hogy az uborkák egymástól enyhén eltérő méretére gondoltak? Hm...

***

Az újságok továbbra is a recesszióról huhognak, megy a huzavona a költségvetés körül, írják, mennyire nem fogynak a drága lakások/házak (ötvenezer áll eladatlanul), mennyire nem megy a vendéglátó iparnak, szállodák, turistalátványosságok jelentik a vendégek-látogatók számának 20-25 %-os visszaesését. Nem irigylem a szállodai alkalmazottakat (sem). Marad a lélekmasszázs, Moni módra: élvezem, hogy fúj a szél, és ijesztően meghajolnak a telep behajtójánál álló fák. Élvezem, hogy a szél maroknyi sárga levelet lök a szélvédőre, hogy a következő pillanatban tovább libegjenek. Élvezem, hogy néha egészen aprószemű eső esik, puha permetként, az arcomra, amikor kimegyek a teraszra, megnézni, van-e szivárvány. Élvezem azt is, hogy a Kilternanba vezető hátsó út mentén aranyszínűek a fák és itt-ott tele az út ellapított vadgesztenyékkel. Megnyugvással tölt el, hogy a család és a barátaink viszonylag jól vannak. Van néhány jónak ígérkező könyv a polcon, ráérősebb időkre, jól sikerült a vacsora, és megeredt a pohár vízbe tett három tigrisbegónia-levél. Simon Schama történésznek új, remek sorozata indult American Future címmel a BBC-n, itt az új River Cottage-sorozat, őszi ételekkel, s valami csoda folytán érni látszik néhány paradicsomom.

"So, why worry now?"