Hétvége, hétvége...

Először is, ezt a receptet Eszternek küldöm szeretettel, mert mesélte, hogy az idén roskadoztak az almafái a gyümölcsök alatt. Ez a kedvenc almás süti receptem, remélem, neki is tetszeni fog! A tortához szükség van egy 23 cm átmérőjű, vajjal kikent, sütőpapírral kibélelt csatos tortaformára, valamint kell még hozzá:

225 g barna cukor (de kristálycukor is megteszi. A barna cukor különösen jól megy az almás sütikhez, érdemes kipróbálni!)

225 g puha vaj

3 tojás

225 g sima liszt

4 csapott evőkanál sütőpor

100 g mazsola

100 g apróra vágott dió vagy mogyoró

400 g hámozott, durvára reszelt alma (a savanykás fajtából)

1 kiskanál fahéj

Tetejére maréknyi apróra vágott dió vagy mogyoró, és egy evőkanálnyi barna cukor

A torta elkészítése roppant egyszerű, a sütőt előmelegítjük 180 fokra, majd az alma és a fahéj kivételével mindent belerakunk a robotgépbe, és jó habosra keverjük. Kényelmes, nem? A keverék felét (úgy 500 grammnyit) belesimítunk a tortaforma aljába. Arra elsimítjuk a reszelt almát - előtte öntsük le a levét -, és ne nyomjuk bele a tésztába! Az almát hintsük meg a fahéjjal, és a tetejére simítsuk el a maradék tésztát. Ez a része a munkának kicsit nehézkes szokott lenni, ugyanis a tészta ragad a kanálra, fakanálra, és felszedi az alatta lévő almadarabokat - ezért néha kicsit meg szoktam nedvesíteni a kanalat, vagy egy igen hajlékony spatulát használok a tészta simára simogatásához. A tetejét megszórjuk a cukorral és a diódarabokkal, majd úgy 55 perc-1 óra 10 perc alatt (vagy tűpróbáig) sütjük (sütőtől függ, a kávézóban 50 perc alatt megsült, itthon néha jóval tovább tart!).

***
Szombaton a piac után Dun Laoghaire-be mentünk, a CakeBox nevű cukrászathoz. Náluk lehet alkalmanként 4 euróért bérelni mindenféle méretű tortaformákat, és mivel közben Padraig, V. kollégája, a 9 inches torta helyett 12-eset kért, s nekem nincs akkora tortaformám, ide mentem segítségért. A Stephanie rendelte tortákhoz pedig szükségem lesz 2 db 12x12 inches formára, ezeket is mindjárt le tudtam foglalni. Ez a cukrászat nagyon jó! A kiszolgálás kedves, előzékeny, mindenük van, dobozok, formák, alapanyagok... Ha már arra jártunk, beugrottam a hozzájuk viszonylag közel lévő Country Cellar nevű boltba, ahol biotermékeket lehet venni, van sokféle lisztjük, speciális teájuk, amolyan health shop. Liszteket akartam venni, hogy kipróbáljak néhány kenyérreceptet, ami már régóta foglalkoztat. Évekkel ezelőtt volt egy igencsak tragikus próbálkozásom kovász készítésével, ezt újra meg akarom próbálni. Aztán itt van ez a spelt-ből készült liszt, amiből a kávézóban lisztérzékenyeknek szoktunk sütiket csinálni. Sajnos, az ára elég súlyos, 3.60 euro egy kilós csomag, nem hiszem, hogy a piacon sikerrel árulnám a belőle készült kenyeret, de amíg nem próbálom ki, nem tudom meg, nem igaz? Néha keresnek lisztérzékenyeknek készült dolgokat... Magunkon is ki akarom próbálni, egészségesebb, mint a fehér-, vagy rozslisztből készült kenyér, talán jót tesz, fogyókúrás kenyérként :-)

(Mire hazaértünk, már várt Padraig emailje: beéri ő a kisebb tortával is, emiatt ne aggódjak. Lemondtam hát a tortaforma bérlést.)

***

Horasznak megígértem, hogy beszámolok a "kakaspörkölt csirkéből" c. ételről. Alapul az ő receptjét vettem, ami itt található. Csak az arányokon változtattam, mert mégis, két emberre készült, s nem egy több mint 4 kilós kakasból, hanem két kilónyi csirke alsó- és felső combból. Nálam az alkotórészek a következők voltak:

20 dkg szalonnakocka
1 tk egész kömény,
4 nagyobb fej vöröshagyma (a közepesnél kicsit nagyobbak)
2-3 babérlevél,
negyedmaroknyi só,

6-7 összetört fokhagymagerezd
1 púpos kanálnyi házi pirospaprika (csípős, piros, csodás),
1 paprika (egy, már hervadófélben lévő csípős, nagy zöldpaprikát raktam bele - köszönet érte a Gulyás Corner-nek!)
2 paradicsom,
1 üveg vörösbor (nem testes, inkább a könnyebb fajtából, egy üveg szardíniai, 2006-os)

Ahogy Horasz írta, a szalonnát megpirítottam, a pörcöt a fazék alján hagytam, a zsírjába beleszórtam a köményt, hagytam, hadd pattogjon, majd a durvára felkockázott hagymát és a fokhagymát megfuttattam rajta. Amikor a hagyma már sárgult, belerétegeltem az edénybe a csirkecomb darabokat és alaposan kevergetve, fakanállal forgatva megpirítottam a húst. Amikor a húsnak már volt egy kis leve, félrehúztam a fazekat, és megszórtam pirospaprikával. Keverés. Utána jött bele a darabokra vágott zöldpaprika, és a kettő, negyedelt paradicsom. Keverés. Vízzel felöntöttem, éppen hogy csak a húst ellepte a víz. Aztán, mivel sajnos diófa nem volt a közelben, hogy azalatt üldögéljek ábrándos hangulatban, leültem újságot olvasni, és meginni azt a pohár bort, amit kóstolás céljából mértem ki magamnak a palackból. Amikor a hús már kellően megpuhult, és a fenséges illat betöltötte a konyhát, ráöntöttem a vörösbort a kajára. Majd újabb újságolvasási időszak következett, ennek volt köszönhető, hogy némileg odakapott az étel :-( De csak egy csöppet!

A sűrű lé fantasztikusra sikeredett. Tésztát főztem ki hozzá, és ecetes uborkát ettünk mellé. V. - aki fáradtan, egész napos hajtás után jött haza -, kifogásolta, hogy "túl munkaigényes" volt a kaja - értsd, a húst le kellett szedegetni a csontokról... Másnap már lefejtettem neki a húst, és úgy ette. Újramelegítve is nagyon finom volt.

***
Amúgy a piacon nem volt valami túl nagy forgalom. Raérősen jöttek az emberek, az első öt percben volt egy kis kapkodás a kiszolgálásnál (8 tag hiányzott, nehéz volt a pult mögött), aztán pedig lassú, ráérős lett az forgalom. De így is majdnem mindent eladtam, nem panaszkodhatom, ráadásul megkaptuk az augusztusi csekket, amit büszkén nyújtottam át az uramnak.

Sajnos, az Easy Food versenyen - ami most Kilkenny-ben került megrendezésre, az ottani Agricultural Show keretében, a múltkori elhalasztott tullamore-i helyett - nem nyertünk első helyet, azt egy donegali piac kapta, mégpedig a dunfanaghy-i piac. Nagyon ötletesen, egy öreg öltözőasztalt díszítettek fel, virágokkal, és arra rakták fel a termékeiket. A mi asztalunk elég semmilyenre sikerült, összecsapottra, Bernadette szerint, akit az utolsó percben küldtek Kilkenny-be, a termékeinkkel, mert a versennyel eredetileg megbízott személyek már nem értek rá: Sally még nem jött meg a nyaralásból, Betty, az elnökünk pedig a lánya esküvőjére készült. De a mázeskalács ház így is nagy sikert aratott, külön értékelték, hogy nem azt mutattuk be megint, amit a múltkor. Mármint, hogy nem egy ugyanolyat. A múltkorira valamelyik zsüritag lecsapott, sosem láttam viszont, csak a képét, a magazinban :-)

Csináltam egy képet a piac terméről, nem túl jó, de talán lehet látni, miféle helyen folyik az árusítás.

Elsie-nek meséltem, hogy megnéztem a filmet, amiben a fia játszotta a főszerepet. Nem volt valami könnyű, vasárnap esti műsor, a téma miatt, de végignéztem. Mondta, hogy folyton félrenézett az operálós részeknél :-) Azt nem mondtam el neki, hogy eléggé összecsapottra sikeredett, érzésem szerint. Amin jót mosolyogtam, hogy az utolsó néhány percet itt, Bray-ben filmezték: az itteni DART-megálló szolgált a droghedai vasútállomásként, és a közeli kis utca "játszotta" a dun laoghaire-i kompkikötő felé vezető utca "szerepét".

Árusítás közben rossz hírt kaptam, egyik tagunk férje nagyon beteg, hospice-ban van. David, Bella férje, azé a Belláé, akitől a kávézó számára veszem a lekvárt. (Megrendelhetnék közvetlenül is egy cégtől, de így olcsóbb. Én pedig örömmel beviszem nekik.) Nagyon elszomorított a hír. Két hete, amikor Bellát kerestem telefonon, sokára vették csak fel, a férje volt. Kellemetlenül éreztem magam, hogy hagytam annyit csengeni, és neki, a nagybetegnek kellett felvennie, azt hittem, üzenetrögzítő veszi majd fel, ahogy máskor, erre férfihang jelentkezett. Fáradt, rekedt férfihang. Azóta is bánt. Amikor nagy hangon érdeklődtem, hát Bella hol van, úgy volt, hogy hoz nekem lekvárt, akkor Willie - akitől a muskátlikat kapom - odajött hozzám, hogy még jó, hogy Bella nincs ma itt, nem tudtam, ugye, hogy David a hospice-ban van...

Mi mást tehetek, mint sűrűn imádkozom.

***

Zöldike köszöni, jól van. Pénteken a szemem is könnybe lábadt az örömtől, mert a szakadó, szélverte esőben a zöldike igénybe vette azt a védett kis zugot, amit neki csináltam. Ott kuporgott hosszú ideig, a fémlap alatt, és az esők szünetében néha előjött enni. Most már mozgékonyabb, de még nem az igazi. Hatan vannak, együtt repülnek, ő is ugyanolyan gyorsan rebben már fel a közeledtemre, mint a többi. De még mindig kicsit borzolt a tolla, bizonytalan mozgású, de megmarad, hála az Égnek! A gerlékből már két pár jár a lehullott magokra. Néha civakodnak is! Van egy új madaram is: hosszú farkú, ideges mozgású, mindig a földön keresgéli az ennivalót. Ahogy a könyvben nézegettem, a Prunella modularis névre hallgat. Angolul dunnock a neve, írül donnóg, magyarul pedig erdei szürkebegy.