Ugye, az már valahol perverzitás, hogy az ember a saját férjével Messengerezik, úgy, hogy egyikük a nappaliban, a másikuk pedig a dolgozószobában ül a gép előtt?
Modern idők...
Köszönöm a kedves versikét a blogodon, jól szórakoztam. Nehogy azt hidd, hogy néhány évi lelkes sütés után mindig minden sikerül. Főleg nem egy olyan botcsinálta "cukrász"-nak, amilyen én vagyok. Mesélhetnék Neked arról - a régi blogon is megörökített - Fekete-erdei tortáról, amelyiknek a tésztája egyszerűen szétesett sütés után, s amelyet össze-vissza kaszaboltam egy nagy késsel, dühömben, mondván, ha már lúd, legyen kövér. V. ette meg a romokat. Ráadásul megrendelésre készült, időre, nagyon stresszeltem, amikor újra nekiálltam megsütni az alapot. Márpedig stresszelve sütni nem az igazi! Nekem a sütés/főzés általában kikapcsolódást jelent, pihentet, megnyugtat, kivéve, amikor az eszközök nem akarnak engedelmeskedni a kezemnek, s mondjuk, a frissen vágott hagymakarikák a földön kötnek ki.
Vagy itt ez a banános torta, aminek a receptje olvasva nagyon sokat ígérő volt. Múlt héten készült, a nagyja még mindig itt búsul a konyhapulton. Már több mint egy éve vágyakoztam a szakácskönyv után, amelyben a receptet találtam. Regal Daley In the Sweet Kitchen c. könyvéről van szó. Amely, mint tankönyv, fergetesen jó, de a receptek nem mindegyike fogott meg.
A könyvben a szerző leírja, milyen szerepet tölt be a liszt, a tojás, a cukor, a vaj stb. a sütés során, mit miért szoktunk elrontani, mit mivel helyettesíthetünk, miért érdemes mindig a legjobb minőségű összetevőket beszerezni, stb. Mondom, remek. Sokat tanultam belőle, apró trükköket is. Pl. ha mézet, melaszt vagy más ragadós folyadékot kanalazunk egy edénybe, érdemes a kanalat vékonyan beolajozni, így a ragadós cucc szinte lepottyan róla, nem kell egy másik kanállal letologatni.
Jó könyv, tetszik, csak ne lenne minden recept amerika "cup", azaz csésze mértékegységben megadva. Ettől egyszerűen síkideget kapok. Alig van türelmem átszámolgatni ezt a bizonyos cup-ot grammra, ml-re. Hihetetlen. Kérlek szépen, ha lisztet mérsz cup-ban, az is más grammra jön ki, ha barnacukrot mérsz, az is más gramm, tehát olyan, hogy liszt/cukor/sajt cup-ja mondjuk egységesen 125 gramm, olyan nincs. Mindegyik más! Van ugyan egy átszámítási táblázat, de éppen a lisztre nincs megadva a cup, így e fent említett banános tortánál lehet, hogy nem mértem ki elég lisztet. Néztem, máshol mit mondanak, hány gramm egy cup, aszerint mértem. Mégsem sikerült a torta, mert hiába követtem szóról-szóra a leírást, hiába volt minden szobahőmérsékletű, a banános torta tésztája lapos lett, két, alig centi magas lap. Tömör, tömős.
A kudarcsorozat a jellegzetesen amerikai jaj-de-édes töltelékkel folytatódott, ugyanis 450 g sajthoz (Philadelphia krémsajt) 500 g porcukrot kellett keverni, némi vaj és citromlé kíséretében. Ugh. Próbáltam az édességet még több citromlé hozzáadásával enyhíteni, de nem sikerült. Megtöltöttem a tortát egy adag töltelékkel, szeleteltem rá epret a recept szerint, majd a tetejére jött még töltelék... De így is megmaradt a töltelék fele. Eredmény: egy tömős tésztájú, geil torta, rengeteg elpazarolt hozzávalóval.
Mesélhetnék még a sok behorpadt tetejű piskótáról, szétdurrant tetejű kávétortáról, elsózott kajákról, rágósra sült húsokról, kőkemény kenyerekről, amiket néha sikerítettem, és amelyeket néha még most is sikerítek. Senki és semmi sem tökéletes. Ha a torta torznak néz ki, ne aggódj, lényeg, hogy finom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése