Ma már

... dolgoztam. Kicsit. 3 órát. Nem volt jó. Nem tudom, hogyan fogom érezni magam az első igazi munkanapon, de talán a munkatársak jelenléte segít egy csöppet újra "életre kelni", s elhagyni ezt a szünetelős életérzést.

Karácsonyi punny

Tart az ünnepi punny, de azért már becsúszott egy rendelés (a kávézónak is, amit elvállaltam, bár hivatalosan zárva vagyunk) - ha már az egyiket lesütöm, a másik is belefér.

Egy horgolt babatakaróba fogtam volna ma bele, de a minta kifogott rajtam. Vagyis a mintával még megbirkóztam volna, de valahogy mindent elrontottam az elejétől. Túl szoros lett az első sor, rossz színnel kezdtem - a negyedik sor után rosszkedvűen fejtettem le. A képen csudásan néz ki, de az én kezem munkája a közelébe sem ért. Lehervadva mentem netezni inkább. Majd horgolok valami csíkosat, amit biztosan tudok, ami biztosan szép lesz.

Blogokat nézegettem. Limaráéra kattintottam, hogy megnézzem, mit süt mostanság. Aztán az egyik kommentelőjének bájos képe (az egy időben nagy sikerű táncos kiscsibe) képére kattintottam kiváncsiságból. Hm, egy fotózó hölgy. Nézek lejjebb az ő bejegyzései között, s egy ismerős név üti meg a szemem: Postershop. Nahát. Az a Postershop lenne?

Bizony az. A testvéremé:

http://csibefotozgat.blogspot.com/2010/11/dicsekszem-egy-icipicit.html

A világról végleg bebizonyosodott, hogy megdöbbentően kicsi. Körbe-körve járva megtaláljuk hamar az ismerősöket, rokonokat. Körtánc!

Aztán van még karácsonyi érzelgős történetem is, de azt majd legközelebb. Megyek babatakarózni.

Boldog Karácsonyt

kívánok a Dropping Well kocsma vizilovának fotójával. Igen, az ő, az elmúlt héten esett hó és a Mikulásöltözet leple alatt :-)

Ha ez mind elolvad, úszni is fog!

A másik izgalmas hír

pedig az, hogy az uram Tokióba utazik egy hétre január elején. Üzleti út, nem szórakozás, sajnos. Ha az lenne, mennék vele! Már most irigykedem, de munka miatt nem tarthatok vele sehogysem. S ha mehetnék is, annak sem lenne sok értelme, mert én vele akarnám élvezni a dolgokat, nem egyedül.

Majd küld sok képet, s szösszenet-írásokat.

Amióta kiderült, hogy megy, Japánban, Tokióban élő magyarok blogjait keresgélem-böngészem, etikett- és egyéb kulturális kérdésekben merülök el (évekkel ezelőtt kiváncsiságból beszerzett kulturális szótár segítségével), útikönyvet lapozgatunk - hátha belefér az idejébe egy kis városnézés-szerű... S blogkeresgélés közben felfedeztem egy illetőt, akinek bő tíz éve fordítottam, s aki, jé, megint Japánban él... Amikor dolgozni kezdtem neki, éppen hazatért onnan. Kicsi a világ...!

Az uram helyett is izgulok. Többedmagával megy, eltévedni nem fognak. Tényleg annyira fontos a protokoll? Milyen a közlekedés? Zajos, sűrű városnak írja le Tokiót mindenki, akivel eddig beszéltem, s járt már ott. Mit fog enni? Milyen finomságokat kóstolhat meg? Kobe-marhát? Halféléket nem eszik... pedig ott aztán lenne mit!

Könnyen beszerezhető ajándékként pedig erre esett a választásom. Ideje nem lesz, ezt pedig érzésem szerint a reptéren is beszerezheti :-)

***

Amúgy pedig kevés ráérős időmben megint egy Iréne Némirovsky-regényt olvasok, All Our Wordly Goods címmel (Földi javaink?), s megint csak elámulok a tehetségén. Nagyon tetszik.

S az elmúlt órákban leesett 7 centi hó, kétszer söpörtem-sóztam a ház előtt, s reggel munkába kell mennem... Látványnak gyönyörű, de az íreknek akkora stressz és gond ez a kevés hó!

Eredményhirdetés!

Nem húzom a dolgot, megvan a nyertes. Ma este elkészültem az utolsó házzal is. Több, ha megfeszülök, sem fér az időmbe, tehát a verseny hivatalosan is lezárva. A piaci tombola-tárgyként bedobott házzal együtt 10 darab készült (recesszió van, csodálkoztam is a húsz feletti saccokon!). Tehát a nyertesünk

ERIKA

illetve névtelen látogatóm,

"GESZT".

Ők azok, akik az elkészült házak számához legközelebbi darabszámra tippeltek.

Az ajándékcsomag majd januárban indul útjára, addig is ha van valami ír kajakülönlegesség (olyasmi, ami bírja az utazást), amit szeretnétek a csomagban tudni, írjatok. Geszt, kérlek, névvel +címmel jelentkezz az emailcímemen.

Gratulálok Nektek!

Nyereményjáték - megint

A "polgári lét kis köreihez" híven hagyományt teremtek, és idén is elindítom a "hány mézeskalácsházat csinált Moni Karácsonyra?" c. nyereményjátékomat (bejegyzés alján olvashatók a tavalyi játék részletei). Most nincsenek zavaros feltételek, mint tavaly, csak minden elkészült ház számít, az is, amit elsőként csináltam, a piacnak, tombolatárgyként. Segítség annyi, hogy az elmúlt hétvégén ötöt raktam össze. Alant a megjegyzéseknél lehet tippelni, a boldog nyertesnek pedig majd ír finomságokkal töltött dobozt küldök, függetlenül attól, hogy itt él-e, vagy a világ valamely más sarkában :-)

Jó tippelést mindenkinek, rendszeres és rendszertelen olvasónak egyaránt!

(Apropó, így visszaolvasva látom, hogy egy éve Karácsonyra Csibikének kívántam kisbabát. S lőn. Azóta a már kéthónapos Andrist nevelgeti. Megrendelésre szívesen kívánok másnak is hasonló boldogságot :-))

Közlemény

Munka miatt a blog szünetel.

Most locsifecsi helyett muszáj a felhalmozódott megrendelésekre koncentrálni.