2024. március 12.

Mindenféle szárnyas lények

Kiokosodtam vörösbegyekből. Egyik nap láttam, hogy látogatóm, akit Dotty-nak hívok, a szárnyán lévő barnás foltok miatt, a kezemből kievett magot odavitte a társának, aki a fenyőn ülve várta. Megetette! A társ szárnyrázogatva kérincsélte a kaját, mint a fiókák szokták. Nosza, Google-re fel... Kiderült, hogy Dotty a hím, nem ő a tojó, ahogy hittem, s ez az etetési szokás a társak egymáshoz tartozását van hivatva megerősíteni, fészeképítés, párba állás idején szokásos. Amolyan udvarlási etetés, amit majd folytatnak a fészkelés idején is. Aztán jönnek a fiókák...

Most már akkor tényleg tudom, hogy Dotty a "fiú" és félénk társa a tojó. Ő is ideugrál az ajtó elé, ha látja, hogy jövök-megyek a hálószobában, de nem meri elfogadni az ételt a kezemből, neki ki kell szórni az ajtó elé. Amúgy Dotty néha a kilincsre is ideül, s néz befelé, ilyenkor - hogy a szokása megmaradjon - megyek, s megetetem. Nem mohó, 4-5 napraforgómagot vesz el csak tőlem, egyenként, hideg kis lábaival rendre elrúgja magát a tenyeremről... A magokat befordítja a csőrében, hogy egyenesen álljanak, s viszi a társának, aki vagy a közelben ciceg, mint egy kis egér, vagy a bokrosban rejtőzik. De azért néha maga is eszik, ha leszórom a magokat az ajtó elé. Már elgondolkodtam azon, hogy veszek szárított kukacot, beáztatom, s azt kínálom neki. Kis protein...

S az imént a méhekben gyönyörködtem. Először kettőt láttam meg az előkert már virágzó bokrán, most már négy dolgozik a virágokon. Fura mód nagy örömmel töltöttek el, mert egyre ritkábban láttam méhet, csak poszméhet és egy fura, keskenyebb, gyorsabban mozgó, méhnek tűnő szárnyas lényt. Nem tudom, mi a neve. 

Lehet, hogy a közösségi kert méhei, lehet, hogy nem, mindegy, csak legyen belőlük minél több! 

A Sidmonton Road-on már teljesen kibontották szirmaikat a cseresznyefák, irigyen néztem a két kis előkertet szinte ernyőként beborító fákat. Ki tudja, hány napig virágoznak még... Csak szél ne jöjjön, hadd csodáljam meg még őket séta közben pár napig.

Az úgyenevezett dog violet, sovány ibolya is kezd virágozni, itt az ablak alatt is megjelentek már. Kiváncsi vagyok, Daffodil Day-re, az itteni rákosokat támogató jótékonysági szervezet hivatalos napjára marad-e még virág. Nagyon korán kezdtek virágozni az idén!

Az esős, nyirkos idő nem tesz jót a hangulatomnak, biztos ezt hívják tavaszi fáradtságnak, de sokszor csak aludnék. V. megfázott, tüsszög, köhécsel, de legalább aludni tud éjjel. A kert folyamatosan nedves, még a közösségi kert körül sem mertem sétálni, mert annyira szottyos a talaj. De legalább szegény fenyőmet nem kell öntözni, csak néha adok neki tápot, s drukkolok, hogy az itt-ott ledobott tűi ellenére megmaradjon. 

*** 

Az Anyák Napja előtti piacon 15 dekorált sütit adtam el. Ez is valami, sőt! Igyekeztem úgy rakni a sütis dobozt, hogy az ukrán hölgyét lássák előbb az emberek, az övé legyen szem előtt. Az ő eladását nem rontották a sütijeim, láttam, hogy mindent eladott, ami nyomtatott és festett süti volt. Hurrá. Ezen a héten a Szt. Patrik-napi sütikkel próbálkozom. Ugyan nincs olyan kiszúróm, de próbálok olyan szivárványt csinálni, aminek egyik végében arannyal teli edényke van, az ítteni legenda szerint ugyanis ha az ember szivárványt lát, meg kell keresni a végét, ahol a föddel érintkezik (ez ugye, lehetetlen), de oda van elásva a leprechaun kincse...

Nincsenek megjegyzések: