6100 beteg volt tegnap. 6 halott, A kórházban több mint 800 beteget ápolnak, intenzíven van több mint 70. Az elmúlt héten a megyében lévő betegek száma majdnem megduplázódott. Ami elképesztő, hogy a betegek mind 20-30 "close contact"-ot emlegetnek, ami azért elég jelentős szám, ahhoz képest, hogy elvileg otthon kellene maradni, s nem látogatni egymást agyba-főbe. Na, de a karácsony, ugye...
Sajnos, tegnap a piac vezetősége azt szavazta meg, hogy most 2 hétig ne nyissunk ki. Én arra szavaztam, hogy de, maradjunk nyitva, de be kellett látnom, hogy csupa idősebb főből áll a tagság, már úgy értem, azok, akik pl. a számlákat töltik ki, ugyan plexi lap és maszk mögött, de attól még a veszély az veszély. Ma délelőtt felautóztunk V.-vel a piacra, kirakni a zárva táblákat a kapura és az ajtóra. Van egy majdnem száz számból álló telefonszámlista, amire az elnök elküldte a bezárásról szóló sms-t, emailcímekre is kiment az értesítés, de nem árt az éppen arra járót is értesíteni arról, hogy a bezárás csak ideiglenes. Drukk-drukk.
Kicsit elkedvetlenedtem, kicsit meg is ijedtem, hiszen a csapból is ez folyik. A mellettünk lévő immáron nem EU-tag szigeten is lockdown, Észak-Írországban is rossz a helyzet, ott egész januárban zárva lesznek az iskolák, lehet, hogy itt is, így az egyik rendelésem, ami ajándékba ment volna egy osztálynak, most félretéve. Ne nyafogjak, most már bejáratott lockdown rutinunk van, marad a kenyérsütés és a mézes emberkék a kávézóknak. Ezúttal injekcióstűkkel is a kezükben.
Közben kiderült, hogy olyan fontos karakterekről nincs kiszúróm, mint Super Mario és Paw Patrol...! Sürgősen pótolni kellett, mert elég nehézkes volt körülvágni a kért figurákat az év első rendeléséhez. Szerencsére az Etsy segítségemre volt, és találtam mindből, 3D nyomtatóval készülteket. Eléggé falhoz állítottak, elsőre csak Wario figuráját kérték, aztán jött a többi. Megoldom, de legközelebb már itt lesznek a kiszúrók, s könnyebb lesz a dolgom.
A 11 család továbbra is kér kenyeret, itt-ott megváltozott rendeléssel, Nigella Lawson élesztővel puffasztott gyors szendvicskenyere másoknak is tetszett, így már három család kéri. A tészta klassz, igen könnyű vele dolgozni, de valahogy ijesztő, hogy olyan hatalmasra puffad, rendszeresen összeérnek a sütőben. No jó, van benne vaj és tejföl, kellemesen puha kenyér, de mégis csak amolyan gyorskenyér. Egészen kenyérsznob leszek már, mióta sikerül kovászost sütnöm! Az év első kovászosa egyébként igen szép lett, szép nyuszifüllel.
***
Még felhőtlenebb időkben írtam összefonódásokról, a "de kicsi a világ" jelenségről az életemben, aminek köszönhetően hozzájutottam egy érdekes könyvhöz Japánról/Shikokuról, s elolvastam néhány általam eddig nem ismert szerző könyvét a japánokról, hosszú gyaloglásokról érdekes vidékeken. Az újabb érdekes összefonódások sora folytatódott, mert volt egy rövid beszélgetésem az érdekes, Japánban gyaloglós könyv írójával, Orosz Péterrel, s kiderült, van közös ismerősünk: egyik volt kollégája nálunk lakott pár hónapot Sandyford-ban, amikor önmegvalósítani jött a szigetre. (Emlékszem a kolléga arcára, amikor elmenekült hazulról, mert nálunk volt megőrzésen háziurunk néha tűrhetetlenül zajos papagája, aki hangosan kiabált a srác feje mellett, nem tudott tőle tévét nézni, inkább elment a házból.) Emlegettem egy könyvet, ami mint kiderült, ott vár a polcomon, de idő híján inkább letöltöttem, azóta már meghallgattam, s nagyon-nagyon tetszett, s kiderült, Péter is ismeri, sőt, hosszú gyaloglásainak egyik ihletője volt, s azon a környéken pihent pár hetet Angliában az idén, amelyikről leginkább szól a könyv. Felemlegettem, hogy V. Irakban lakott egy évet kisfiú korában, erre kiderült, ő pedig átgyalogolt Irak kurdok lakta vidékén.
Másféle érdekességek is vannak. Szelektálás közben igen jó állapotban lévő, magyar nyelvű tankönyveket találtunk, munkafüzetekkel, alighanem háziurunk volt francia barátnője akart egykor magyarul tanulni. Felajánlottuk az itt élő magyaroknak, s le is csapott rá egy dublini hölgy. (Nem asszonyság.) S kiderült, van közös ismerősünk, igaz, hogy az ismerős már visszaköltözött Magyarországra: nyilván az itt élők között nem nehéz közös ismerősre akadni, de akkor is.
Vagy a szülinapi csomagomat szállító úr, akinek a cége Magyarországról fuvaroz. Amikor a bejelentett időben megjött és ajtót nyitottam neki, kicsit elhűlve néztem az ismerős arcot, hogy honnan is...? Aztán leesett, hogy eddig mindig munkásruhában láttam, azért zavarodtam meg, s nem tudtam hová tenni elsőre. Már dolgozott a lakáson, onnan emlékeztem rá, s ő is emlékezett a címünkre, így tudta, hogy meglesz a hatás, amint ajtót nyitok neki.
Azért van olyan ismerettség, amelyhez nem tudunk nevet kötni. Trish barátnénk egyik bátyja San Francisco-ban él. A felesége barátnői körében buliztak egyszer, s az egyik nő Trish-sel beszélgetett. Kiderült, ő magyar, Trish beszélt rólunk, mire a nő elmondta, hogy nahát, ő V. egyik régi magyar kollégájának egykori barátnője, s akkor üdv nekünk. Hogy mintha orvos lenne, s a férjével ott élnek...? Néhány homályos részlet van, de sem a név alapján, sem a leírás alapján nem jöttünk rá, melyik ismerősünk lehetett, melyik korszakból... Mert ugye, vannak korszakok: amikor még Leopardstown-ban laktunk, aztán Sandyford-ban, első ház, második, harmadik ház... Jól szétspricceltünk, az biztos.
Odakint egyébként továbbra is erős szél fúj, fenyegetőznek minuszokkal, de hó az nincs. Fent a hegyen foltszerűen látni valamit, de az semmi. S mintha átfújná a lakást a szél. A hátsó szoba a fűtés ellenére is hideg. Ma kenyérsütéskor hagytam, hogy mint egy macskának, hadd melengesse a hasamat a sütő szellőzőjéből kiáradó meleg levegő. Hideg van, szél, de közben annyira hiányzik a hó, hogy kifejezetten olyan regényt választottam estére, ami havas jelenettel kezdődik. Ha csak egyszer sétálhatnék ropogós hóban az idén...! S csináltam már finom tojáslikőrős forró csokit, de a rumos tea gondolata is megfordult a fejemben.
S ha már nem nagyon mozdulunk ki, megint egy "gyaloglós" könyvet választottam munka mellé, hangoskönyvnek, amelyben ezúttal Írországról is szó lesz, a szerző arra volt kiváncsi, vannak-e még kifejezetten elhagyatott, vad helyek a szigeteken?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése