Ezen a szigeten a "hó" szó hallatán automatikusan összerándul az emberek gyomra, s felrémlik előttük a vészhelyzet: bezárt iskolák, megbénult közelekedés, félrecsúszott kocsik a főutak mentén, s kiürült boltpolcok. Legfeljebb csak a hozzám hasonló, négy évszak után ácsingózó kelet-európaiak sóhajtanak örömmel, amikor az első pelyhek keringeni kezdenek az égből. Karácsony előtt pedig mindig megy a fogadás: lesz-e fehér Karácsony avagy sem?
A huhogás ment most is, hét elején. Jön a hó, jött a sárga riasztás (ami az "aggodalomra semmi ok"-kal egyenlő), majd narancs-riasztást adtak ki először csak nyugatra, majd az egész országra. A Ciara nevű vihar elvonulása után (s már közeledik Dennis!) megérkezett a hideg, s az ország nyugati felét beporcukrozta a vékony hóréteg, s némelyik hegyes-dombos területen több centi is esett. Leállt az iskolabusz-szolgáltatás, lezárták Sally Gap-et, Wicklow Gap-et, s néhány hegyen átvivő útvonalat.
Idelent a parton ennek a hónak semmi nyomát nem láttam, éppen csak a hegy tetején, a Wicklow hegység felénk néző oldalán volt valami halvány réteg. Aztán reggel narancssárga égre ébredtem, a felkelő nap világította meg a hófelhőket egy kis időre, s mire ugrottam az ablakhoz bámészkodni, apró szemű jég kopogott az üvegen. Délben pedig, éppen néhány új kiszúrónak örültem a boltból kijövet, amikor valóságos hóvihar fullasztotta el a lélegzetemet, s belémszorult a levegő: vastag széltépte rétegekben hullott a hó, s szinte azonnal belepte a kocsit, s a kabátomat. Jaj, csak essen még, még egy kicsit! - drukkoltam hazafelé menet, miközben óvatosan lelassult autók között vezettem haza.
Mondanom sem kell, nyoma sem volt már, mire hazaértem. Azt a néhány varázsos percet kellett kiélveznem, amíg a bevásárlásból hazaértem. Nem bánnék pár napot pár centis hóval borított telepen, jó volna fehér hegyre kinézni, de nyilván alaposan megviselné az írek idegeit. Milyen jók is voltak a régi soproni telek, amikor szűz havon bicikliztem munkába, s örök emlék, amikor a lefagyott meredek utcánkban elfektetve húztam át a járdáról a kapuig a biciklimet, s zokniban tudtam csak átmenni az úton, annyira csúszott.
Az íreknek is volt pedig katasztrofális telük, mégpedig 1962/63 telén, amikor tényleg megállt az élet, s nem azért, mert olyan nyámnyilák voltak. A legdurvább, leghidegebb telet élték ekkor, ilyen hideget nem mértek 1740 óta a szigeten. Karácsonykor senki nem panaszkodhatott a fehérség hiánya miatt, mert 45 cm hó esett. Rendkívül erős, viharos szelek jártak azokban a hetekben, Bray-nél egyszer 13 méter magas hullámokat mértek, s egyetlen éjjel a szél másfél méteres hófúvásokat növesztett Dublinban az utcákon. Főleg Wicklow falvaiban volt riasztó a helyzet, elfogyott a kaja a boltokból, nem tudtak utánpótlást vinni, Valleymount településen - ahol ismerősöm, Anna is lakik - több napig áram nélkül maradtak akkor a lakók. Piaci kolléga mesélte, hogy ők bizony a leölt csirkéiken éltek, s a bútorokat tüzelték el, s amikor elfogyott a szén, mert a kétméteres hótorlaszoktól nem tudtak lemenni ételért a faluba.
S az emberek nem tudtak melegedni menni a kocsmákba sem, mert ott is nagyon hideg volt, több kocsmában megfagyott a Guinness a palackokban. Ilyesmire még sosem volt példa.
A hideg kitartott, s először csak február 6-án kezdett olvadni a hó (ha azt vesszük, hogy most már virágoznak a nárciszok...) . Ilyen sokáig még sosem maradt meg hó a földeken, ezt s a hidegrekordot csak a 2010-es nagy tél törte meg, amire én is jól emlékszem, amikor is két fokkal alacsonyabb volt az átlaghőmérsékletet, mint az 1962/63-as Big Freeze idején. Akkor is hetekig hó borította a szigetet, sokszor nem mentünk dolgozni, még a mindig megbízható, kemény időben is kitartó LUAS is leállt párszor. Egy éjjel -14 fokot mértek.
Most nincsenek minuszok, csak szél van, s idelent néha eső. Hó nem lesz már, csak még további szeleket ígérnek. Ciara hatásáról pedig itt egy beszédes videó, Birmingham repteréről... S egy érdekes cikk, amiben írója beszámol arról, hogy 11 órát töltött egy Dublinból Gatwick-be tartó repülőgépen, ami aztán dolgavégezetlenül visszakerült utasaival együtt Dublinba...
De azért én még reménykedem egy leheletnyi fehér rétegben. Mondjuk 2 napra, hétvégén...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése