Tegnap tettem egy nagyobb autós kört, ilyen-olyan vásárlási céllal. El kellett mennem a városka szélén lévő bolttelepre, ahol most megváltoztatták a behajtás-kihajtás rendjét. Ugyanis szinte állandósult a sor a barkács/kertészeti áruház előtt, így egyirányúsították a forgalmat. Korlátok terelik a várakozókat, itt-ott táblák kérik a türelmüket. Kézfertőtlenítő mindenhol. A parkoló feltűnően tele volt, s vagy negyven ember sorakozott előtte, míg a többi boltnál bőven volt hely. A bútorbolt csak egyéni időpontegyeztetéssel egyenként fogad érdeklődőket, online lehet vásárolni, s ki is szállítják a bútort, ha kell. Amikor rájöttünk, hogy a kanapé rugója megadta magát, egyik ötletünk az volt, hogy innen veszünk újat, mert ők el is viszik a régit.
Az állateledel boltnál szintén korlát, balról be, jobbról ki lehet menni, itt is kézfertőtlenítő, s az ajtót az egyik alkalmazott húzta széjjel, nem nyílik magától, ő inti be a várakozókat. Ugyan erősen javasolják a boltokban a maszkok viselését, de volt, aki enélkül ment be. Elismerem, fura érzés, megérkezéskor kézfertőtlenítés, aztán felakasztani a fülünkre, eligazgatni, futó pillantás a tükörbe, fed-e mindent, amit kell... aztán boltból kijövet megint fertőtlenítés, kocsiban maszklevétel...
Az utakon a régi volt a forgalom, elmúlt a nagy kihaltság ideje. A kijelzőkön csupa otthonmaradásra, vagy összefogásra buzdító felirat, We Are In It Together, Stay Strong, Stay Home - a megszokott időjárásjelentések, vagy dugóra való figyelmeztetések helyett. Elautóztam a piac épülete előtt: fájt nagyon a Closed Until Further Notice felirat. Lassan úgy érzem, már minden poszter, felirat sárga/fekete lesz, csöppnyi pirossal: Covid-19 színek. Az új bevásárlóközpont és lakótelep épületein ismét dolgoztak a munkások, lent a parton is megindultak a munkagépek, ott, ahol egy új lakótömböt húznak fel. Elvileg idén nyárra kellett vona, hogy készen legyen. A kocsmák előtt csupa üzletberendezési cégek kisteherjei álltak, megy a munka odabent, gondolom, alakítják át a kocsmákat, hogy az előírásoknak megfeleljenek. Igen kiváncsi vagyok, milyenek lesznek majd a várva-várt nyitás után.
A Harbour Bar-ból lehet tósztolt szendvicset és nagy üvegpalackban sört kérni, kiszállítással...
A parton végig feliratok, a lezárt parkolók közül csak párat nyitottak meg, gondolom, ott is inkább a melósok kocsijai parkolnak. Most már majdnem minden étterem átállt elvitelre/kiszállításos főzésre, beülni nem lehet sehová. Majd később. A promenádon továbbra is sok a sétáló. Ugyankakkor a nyilvános WC nincs még nyitva, láttam egy apukát, aki idegesen próbálgatta a rácsos ajtót, míg másik kezét rángatta a kisfia.
Nálunk a telepen folyik a társasági élet, ha kisüt a nap: kisebb csoportok ülnek a gyepen, gyerekek bicikliznek, fociznak, sőt, megint megjelentek a régi, romos öltözők mögött gördeszkázó kamaszok, hallottam a deszkák csattogását. A közösségi kiskertben már a kisebbik fóliasátorra is ajtó és zár került, mert a bent lévő paradicsompalántákra földet rugdostak a gyerekek. Hogy kinek a gyerekei, telepiek-e vagy sem, arról nem szólt a fáma.
Még mindig kapom a vírussal kapcsolatos kérdőíveket, hogy áll a mentális egészségem, mennyire érinti a lockdown a vállalkozásomat, változott-e valami a bevásárlási, evési szokásaimat illetően. Változott. Átálltunk a napi kétszeri étkezésre. Meglepő módon folyamatosan elfelejtek vizet inni. Mindig emlékeztetnem kell magamat erre. Mondjuk az a kétszeri étkezés a késői fekvés, kései kelés miatt is van. Elhatároztuk, hogy megpróbálunk visszaállni a korábbi kelésre, korábbi fekvésre, de kicsit hülyén álltunk neki, s egyből két órával előbb feküdtünk le, mint szoktunk. Így aztán nem csoda, ha az elmúlt két éjjel nehezen aludtunk el, mintha utaztunk volna - ezen még finomítani kell. Inkább fáradtan ébredtünk, mint kipihentem, forgolódás, zavaros álmok, akárcsak egy időeltolódás esetén.
Na de a lényeg, a lényeg! Esett! Esik! Már tegnap reggel olyan fura volt az ég, s délutánra, mikor hazaértem a kocsimosásból, határozottan hideg lett, mint a kora tavaszi időben. Estére a szél is feltámadt, s mire ágyba kerültünk, már esett. Úgy örültem! Hosszan, kitartóan esett, ma reggelre minden növény valahogy kackiásabban áll a cserepében. Teregetés közben azt hittem, vadul csapongó fecskéket látok a telep felett, de csak széltépte-kergette falevelek voltak, amiből a bejárati ajtó elé is bőven jutott. Közben már megjött a figyelmeztetés, igen szeles idő várható holnap délig.
S a nagy örömömet csökkentette, hogy az ajtó előtt lévő Ribes sanguineum (általunk csak afrikai vadászribizlinek titulált), nagynehezen meggyökerezett saját csemetém szép nagy hajtásait az alatta lévő borostyán ágak (amelyek nyilván vadul csapkodtak a szélben) letörték. Illetve csak elroppantották, így feltámasztottam s kikötöztem az ágacskákat, remélve, hogy még sikerül összenőniük, s beköltöztettem az ablakba. (Vérvörös ribiszke a neve magyarul.) Így sikerült már megmentenem az egyik fás szárú virágomat, amikor az egyik gyerek berúgta hozzánk a labdáját, s az pont az egyik cserépen pattant meg. Azóta a fás szár összeforrt, némi dudor van a helyén, s a növény él. Most is ebben reménykedem.
A teregetés amúgy teljesen felesleges volt, mert óránként ment el a nap, s vonult át felettünk egy-egy gyors zápor. De inkább essen pár napig, aztán jöhet megint a meleg. S akkor végre tudunk bodzavirágot szedni!
Amúgy macskacsökkentési akció van folyamatban. Macut próbálom leszoktatni arról, hogy az ajtó előtt várakozzon. Igen, teljességgel tisztában vagyok vele, hogy csakis az én hibám, nem kellett volna ideszoktatom, meg is bűnhödöm érte. Nyomja hozzám a kerekded kis seggét, én meg siccelek, s lököm el. Viszme ki a szemetet, nyávogna üget utánam. Szerencsére tegnap már csak az eső tartotta az ajtó előtt, ha kinyitottam az ajtót, siccelnem sem kellett, fújtatva húzódott el. Remélem, hamarosan veszi a lapot. Kis nyomoronc, sajnálom, hogy így járt velem. De a menedék ott van a bokor alatt, aludhat ott, ha akar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése