2019. január 2.

Újabb évkezdet

Boldogat, egészségeset, stresszmenteset, távol politikától, gyomorsavtól, gondoktól - kinek mi a legfontosabb. Mostanában hajlok rá, hogy csak egészség legyen. Úgy gondolom, a többit meg tudjuk oldani, mert az rajtunk múlik.

A telep még tele karácsonyi fényekkel, és focizó gyerekekkel. A mi esőtől foltos ajtónkon alig látszik a belülről felrakott, sok éve szolgáló karácsonyi koszorú. Az adventre kapott gyertyát sikerült leégetni a karácsony előtti napig. Szaloncukor még van a tálban. Sajnos, folyamatosan felhős az ég, s annak ellenére, hogy most már hosszabbodnak a napok, éppen ezért még mindig elég borongós a hangulat napközben. A karácsonyt Barcelonában töltöttük, ahol felhőtlen kék ég, és balzsamos, tavasziasnak nevezhető meleg kényeztetett minket. Sikerült megnéznünk mindent, bár nagy csalódás volt, hogy az a Caravaggio-kép, ami 25 éve olyan nagy hatást tett rám a Montserrat-on lévő bencés szerzet múzeumában, most éppen Hollandiában van kiállítva, érkezésem előtt 13 nappal vitték oda. Puff neki. 

V. már tegnap dolgozott itthonról, sőt, ma reggel már bement dolgozni, s a városban is zajlott az élet. Én még mindig a szünet hatása alatt állok, nehezen rugdostam ki magam az ágyból, inkább lustálkodva olvastam. Szilveszterkor egy új Agatha Christie-feldolgozásba feledkeztünk bele (naná, John Malkovich játszotta Poirot-t), s éppen a végkifejletet néztük, amikor meghallottuk, hogy jé, éjfél van, mert megindult a petárdázás, s a szomszédok fazekakat verve tódultak ki a ház elé. Nálunk virsli, saját sütésű kenyérfalatkák és karácsonyról megmaradt prosecco volt a menü, s bár volt meghívás szolid partira, nem mentünk sehová.

V. átvállalt egy ügyeletet, s ez majd májusban fizetődik ki, amikor extra napokat tud a szabadságához toldani. Kocsival szeretnénk Magyarországra látogatni, kell a hosszú szabadság. Még nem múlt el a karácsonyi szünet hatása, s már tervezzük a következőt. Ami engem illet, most belecsaptam a lecsóba - hogy egy rokonomat idézzem -, s az ajándékba kapott japán whisky-t iszogatva idézem fel azt a fantasztikus ebédet, amit Kobe-ban követtünk el. Mert az volt az év egyik fénypontja. Engem baromian nem érdekel, mennyire volt "turistás" a kinézett vendéglő, s hány külföldi tévedt be a Tripadvisor javasolta helyre, de az az ebéd nagyon sokáig emlékezetes marad. Éppen úgy, mint a katalán pincér kedvessége, aki megismertetett a paradicsomos kenyérrel és a galiciai tönkölypálinkával a Négy macskához címzett vendéglőben, amikor kérdeztük, hogy mit ajánl. Annak is sok-sok éve már, de még mindig emlegetjük. S éppen neki volt köszönhető, hogy amikor a most felfedezett vendéglőben vastag héjú kenyeret hoztak nekünk, nyers fokhagymával és paradicsommal, pontosan tudtuk, mit kell csinálni velük. Éppen így emlékezetes marad az az ebéd az előttünk dolgozó japán séffel, aki azokkal a jól begyakorolt, csodás mozdulatokkal a vagyont érő marhahús-szeletet vágta-forgatta a forró sütőlapon... micsoda ebéd volt! Le kellene már gépelnem a részletes naplómat, hogy mint új-zélandi utunkról, megmaradjon minden apró érdekesség, a fotók mellé - ezt is majd meg kell csinálni.

Marhaszelet még a kezelés előtt Yamazaki whisky-vel

Jobbára jó év volt 2018, fantasztikus utazásokkal, s kevés kellemetlenséggel, de három velünk majdnem egykorú, vagy alig idősebb ismerősünk halt meg az év folyamán, s ez azért ijesztő valahol. 

Az elmúlt hónap nehéz volt, de mint a gyerekszülésnél, itt is a végeredmény elnyomja a kellemetlen emlékeket, többek között azt a pánikolós, torokszorítós éjszakát, amikor meg voltam róla győződve, hogy nem tudom teljesíteni a felvett rendeléseket - pedig a rendelési könyvet már november végén lezártam (nagyjából, mert mindig beesik valaki az ajtón, akinek nem lehet nemet mondani). Megint tanultam egy-két dolgot szervezés és dekorálás terén, s (megint) eljutottam oda, hogy nem, nem fogok több mézesházat csinálni, túl időigényes, nem hozza vissza a belefeccölt időt és energiát - aztán megint nem tudtam otthagyni a polcon a szép dekorcukrokat egy ajándékboltban, amikkel majd tetőt lehet díszíteni.

Nehéz hónap volt, de ha belegondolok, nem kellett éjszakáznom, nem rokkantam bele, sőt, ha jobban odafigyelek, és fegyelmezettebb vagyok, belefért volna több is. Csak hát nem vagyok.

Erre bizonyíték, hogy kelhettem volna ma korábban, süthettem volna már, de csak annyi tellett tőlem, hogy gyalog mentem el egy nagy bevásárlós-levélfeladós körre, hátizsákban, szatyorban cipelve haza a dolgokat, s hagytam a kocsit a ház előtt. Szuszogás közben szívtam a friss levegőt odakint, nézegettem, máshol is előbújtak-e már a nárciszok, mert nálam bizony már van, ahol arasznyiak. A kert várva-várja, hogy rendberakjam végre, a mókusokkal továbbra is hadakozom, ott egy befejezendő csipkesál a barátnőmnek, s halom könyv is várja, hogy kiolvassam. 

Most nem jut eszembe más, amiről írhatnék. Csak annyi, hogy a Barcelonában vett hópehely (!) kiszúrókkal együtt a szekrényben tároltak száma elérte a nyolcszázat.

3 megjegyzés:

Bodzás Vendégház írta...

Egészséges boldog új évet kívánok Nektek, jó utazásokkal, sok, de teljesíthető megrendelésekkel, vidám napokat, sok olvasást, és blogolást - mert várom ám az írásaidat:)))

kisrumpf írta...

Nagyon szépen köszönöm, s hasonlóan egészségben, vendégben bő évet kívánok Nektek!

verus írta...

Boldog Új Évet kívánok én is, egészségeset, stresszmenteset!