2018. szeptember 3.

Bray vendéglői

Éppen most próbáltam legépelni azoknak a látnivalóknak, érdekességeknek a listáját, amit Tokyo-ban és Kyoto-ban meg szeretnénk nézni. Sikerült kigolyóznom párat, ami nem feltétlenül szükséges, pl. nem szeretnék japán whisky-t kóstolni. Amit legutóbb merő lelkesedésből vettünk a dublini reptéren, az nem volt valami jó, hiába ajánlgatta a bácsi, sikerült kifognunk egy kevésbé sikerültet, így inkább hű maradok a skót füstösökhöz, s kajára költöm a pénzt.

Kajáról jut eszembe, milyen fergetegesen finomat ettünk egy hete, múlt szombaton. Rég láttuk Trish-t, így a szokott módon összejöttünk egy Mi-történt-veled-az-elmúlt-hetekben? c. vacsorára. A Galito nevű portugál étterem nemrég nyílt egy kínai bolt helyén. Már hetek óta nézegettem a kirakatot, ami rendkívül vonzó, s bent, az ablaknál lévő asztalnál mindig ültek. Jó jel! A város FB-oldalán többen emlegették, jó véleménnyel. Először spanyol tapas-os helynek gondoltam, de aztán a menüből egyből kiderült (no és a sok portugál tárgyú képből és dekorációból is lehetett sejteni), hogy itt bizony portugál módra főznek. A falon Lisszabon egyik jelképeként az ezüst színű makrélák tekeregtek, mint azon a konyharuhán, amit ott vettem.

Nagyon jó este volt, s talán kritikaként elég annyi, hogy amikor befejeztem az evést, kértem még egyszer egy kört a rendelt kis "tapa"-kból. Bébispenótos, ananászos, frissítő gyümölcsös szósszal leöntött saláta mellé vékony szelekre vágott polipkart kaptam, az utóbbi zsírosságát szépen ellensúlyozta az előbbi édes-savanyú íze. Mivel a desszertre kissé hosszabban kellett várni (tele voltak, körülöttünk folyamatosan váltották egynást a vendégek, telt ház volt), V. figyelmeztette a pincért, hogy már elég régóta várunk, ezért kárpótlásként megduplázták (jaj) a desszertadagunkat. Így két pastel del nata-t hoztak ki, úgyhogy nagyon örültem, hogy a közelgő esőre való tekintettel kocsival mentünk. Képtelen lettem volna dombnak föl hazagyalogolni.

Erről jutott aztán ma eszembe, hogy milyen remek vendéglők vannak ebben az amúgy elég fakó kisvárosban. A helyi olasz közösségnek köszönhetően van számos jó és kiugróan jó olasz vendéglő és kávézó, van japán (de kínaiak csinálják), indiai és nepáli (s nem is egy!), s akkor az igencsak igyekvő ír helyeket még nem is említettem. A vendéglők listáján folyamatosan országos dobogós helyet ér el a Platform Pizza, testvére a Box Burger és legújabb kishúguk a CowFish. Az Ocean Bar and Restaurant a szolidabb, csendesebb körülmények között étkezni vágyó, vagy családdal érkező vendégek kedvence, kiülős helynek ott a Campo De' Fiori vagy a Box Burger, utóbbi még fűtött is.

A kikötőben nagyon jót lehet enni a Dockyard Nr. 8 nevű kávézóban, ahol az emeleten csütörtöktől vasárnap estig vacsorát is szolgálnak fel. A mellette lévő ikonikus Harbour Bar-ban van toastie, azaz sonlás-sajtos tósztolt szendvics, bár legutóbb elhajtottak minket azzal, hogy az udvaron, a kiülős kisházakat a szintén oldalt található FishBar szolgálja ki, ott kaphatunk ennivalót. Nem nagyon rajongok a papírdobozból evésért, de a kaja általában finom és nagyon nagy adagokat adnak, s emellett még a kocsma macskáinak társaságát is élvezhetjük. (Általában már annyira tele vannak kapott falatkákkal, hogy nem fognak beleszagolni a kajás dobozainkba.)

S aztán vegyük végig a Promemád vendéglőit! A tavaly nyílt Butler and Barry-t, amely kétszintes, választhatunk a lazább, kocsmai pados kiülős rész, és az elegánsabb, tengerre néző ablakos szép, modern étterem között. Első próbálkozásunkkor nem voltunk megelégedve az ételekkel, főleg az árak voltak meglepők, de mostanra kijavították a kezdeti hibáikat, s az étterem nagyon is jó lett. Az épülettömb másik oldalán a szintén kétszintes Finnbees kávézólánc és étterem hívogatja a sétálókat egyszerűbb kínálatával. A Promenádtól beljebb eső, út melletti részén található az ikonikus Porterhouse, amely söreivel tett nagy népszerűségre szert, s már nemcsak Dublinban, de az USA-ban is van egy kihelyezett kocsmájuk. Mellettük ott a Mortello nevű vendéglő, amelyről nem tudok mit mondani, egyszer voltunk, nagyon régen, nem volt emlékezetes. A kissé eldugott Daata Tandoori vendéglőben állítólag remekül főznek, híre szájhagyomány útján terjed, mert maga a portál nem valami hívogató, de ki fogjuk próbálni. Ide magunk vihetjük az innivalót. 

Sorra nyílnak az új helyek. A Pink Salt nevű indiai étteremben, egy jellegtelen épület első emeletén igen finomat ettünk. Sajnos, nem tudnak sokat újítani az éttermen, mármint a berendezésén: ugyanazok a székek, ugyanazok az edények, csak az itt-ott kirakott indiai szobrok jelzik, mit kaphatunk itt. Kétszintes helyiség, volt már itt görög étterem, aztán libanoni, no, az nem volt hosszú életű. Úgy tűnik, ez a Pink Salt megmarad tovább.

Oscar Wilde családjának egykori villájában lévő, egykor The Strand névre hallgató szállót kínai befektető vette meg, s nemrég olasz kávézót nyitott az épület alsó részén. Ide még el kell mennünk. Nagyon erősnek kell lennie, ha el akarja csábítani a vendégeket a többi, igen jó minőséget felmutató olasz helyektől. Mellette mindjárt ott van másik szálló, talán az odalátogató angol nyugdíjasoknak tetszeni fog a hely, ők nem szoktak messzire merészkedni a hoteleiktől. 

Felsorolásom korántsem teljes! Annyi bizonyos, ha az ember itt száll meg a városkában, bőven talál a pénztárcájának és ízlésének megfelelő helyet, s akár két héten át minden este máshol és másfélét ehet, ha akar. A laza, egyszerű ételeket nyújtó kiskocsmától az étkezdén át talán magának helyet, sőt, kiöltözős is akad, ha olyanra vágyik. Pizzától az autentikusan fűszerezett kormáig mindent megkaphat.

Nincsenek megjegyzések: