2017. július 12.

Derűre újabb ború

Most olyan semmilyen hangulatom van... bár az előbb láttam, hogyan rázza a kis seggét egy erdei pinty fióka a szülőjének, kaját kérincsélve, s ez annyira bájos látvány volt... valamint megjöttek a nemrég rendelt új sütikiszúróim, s ez nagyon sokat segít. S talán a nap is kisüt ma. Majd megkérem Alexát, játsszon valami dögös zenét, és akkor még jobb lesz.

A kávézó(k) tartozásának ügye tovább fokozódik, esélyem van rá, hogy amivel exfőnököm tartozik, azt nem kapom meg. Volt egy kéz- és gyomorremegős fél napom hétfőn, amíg leleveleztem Ray-jel, és aztán a könyvelőjével, hogy akkor most mi a helyzet. Ray intézi a maga tartozását, s elvileg majd a könyvelő megvívja a harcot exfőnökömmel, aki még Ray-nek is tartozik. Jaj, basszus, hogy ezek megtörténnek! V. segített, nyugtatott, mondván, hogy lehet rá legyinteni, hiszen ez csak pénz, de azt hiszem, elég sok munkát és lelkesedést öltem azokba a sütikbe, hogy jobban fájjon, mintha mondjuk csak kiejtettem volna ezt az összeget a zsebemből. Főleg csalódás az, amit érzek.

Ugyanakkor igen mosolygósan el-emailezgetünk ex-fönökömmel, mintha nem is tudnék a tartozásairól, hiszen a nagy megrendelése még él - közben a májusi munkámért fizetett is -, de valahogy annyira elkedvetlenített ez a dolog. Hajlamos vagyok ilyenkor még jobban beledöngölni magamat a földbe. Ilyenkor minden rossz. A közösségi kiskert nagyobbik fóliasátrában valaki úgy döntött, "kigazol", aminek jelentős számú paradicsomnövény szépen fejlődő ága is áldozatul esett. Mintha egy ló trappolt volna végig az ágyáson, szétszórt csalánnövények, szárak, paradicsomok, nem tudom, ki csinálta, de sírnivaló a látvány. S tovább rontotta a hangulatomat a szétdobált, éretlenül letépett kis almák, körték látványa (gyerekek? madarak által?), s a madarak által megtépett, kilyuggatott fóliasátor.

Aztán, hogy legyen miért tényleg aggódni, ott van Willie, a piac egyik oszlopos tagja, aki nem érezte magát valami fényesen szombat reggel. Panaszkodott is, ami szokatlan is volt, mert nem szokta részletezni nekem a betegségeit, de olyannyira szürke volt az arca, hogy az egyik határozottabb tagunk, Sally G - aki maga már átesett két szívműtéten - bevitte a legközelebbi kórházba. Mint kiderült, Willie napok óta fullad, magas a vérnyomása, a háziorvosa csak hümmögött, hogy igen, ez magas, hm, hm, de nem utalta be sehová, annak ellenére, hogy tavaly már volt egy szívrohama. S Willie azért a piacra feljött... Megfigyelésre bent tartották, aztán hétfőn rosszabbul lett, s jelenleg egy másik kórház izolációs osztályán fekszik. A hírek csak nem jönnek, bár Bernadette, másik piaci kollégám igérte, hogy amint hall valamit, jelzi. Ő szokta Willie-t hozni-vinni a piacra, s ő az, aki közülünk fel meri hívni Willie zárkózott és félénk feleségét. 

Willie két hete azt mondta a kocsiban Bernadette-nek, úgy tervezi, hogy ez lesz az utolsó éve a piacon, mert már nem lát elég jól. Járni is nehezen jár. Palántákat és virágkosarakat szokott csinálni, az idén büdöskéket vettem tőle, és kaptam néhány palántát, cserébe sütiért. A háza mögött egy rendkívül netten kialakított kert van, egyszer jártam bent, amikor virágkosarat vettem tőle. Ott dolgozik, kertészkedik, s az ott növő dolgokat adja el a piacon.

Közben Robin, a könyvelőnk is beteg, kórházból ki-be... A kifizetések, az elszámolások, a könyvelés most kicsit akadozva folyik, mert Robin ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is ő könyveljen, de nem mindig képes rá. A nála fiatalabb és fittebb kollégák pedig szívesen kivennék már ezt a kezéből, és gépesítenék a dolgot... De amikor egy nyugdíjasnak ez a munkája, az egyetlen felelőssége, persze, hogy nem szeretné feladni, hiszen ettől marad - úgymond - fontos és nevezetes a piacon. Nehéz ügy. 

Történtek apróságok a telepen, amitől megint csak nyomott lesz az ember kedve... Annyira nyomott, hogy le sincs kedve írni. Inkább főzök egy jó teát, s nekilátok a csodásan élénk színű virágszirmokkal zene mellett dekorálni a sütiket, remélve, hogy ezek az aggasztó dolgok hamarosan megoldódnak, s újra normális, napsütötte önmaga lesz ez a nyár. Hiszen mindjárt jön a repülő show, aztán megyünk Londonba...

2 megjegyzés:

Fernel írta...

Nehéz idők ezek...
Sok a baj - mondta volt Ica néni - s mind nagyok.

Baj itt is, vagy inkább csak nehézségek. Elmúlik. Majd. Túl leszünk ezen is.

Tarts ki.

Pusszantás.

kisrumpf írta...

Köszönöm.