2016. szeptember 18.

Fürge ujjak

Olyan furcsák a reggelek: V. már sötétben megy dolgozni, nem áll meg napfelkeltét nézni a parton, mert ahhoz már korai a fél 7. Sötét van, hűvösnek tűnik reggel az idő. Aztán délre megint meleg lesz, volt, hogy zokni nélkül dolgoztam. S volt, hogy V. szandálban jött el sétálni... Ugyanakkor reggel megy a fűtés (közbevetett örömhír, a cég csökkentette a gáz és az áram árát, hurrá!), s este is pulcsit veszek.

A héten végre kertészkedtem is. Vettem egy kisbaltát, hogy a kivágott bokrot legallyazzam (szakszó!), s a vastagabb ágakból kis rudakat faraghassak majd, a virágágyás szegélyéhez. ("Nagyratörő terv" - mondta V., aki ismer.) Nos, a vásárolt balta életlen, egy hajszálat sem vágna el. Most nézem, hol élesíttethetném meg, mert a bolt ilyen szogáltatást nem kínált, s mert fenőkövem sincs. 

Gallyazás helyett gazoltam, és a tavaszi virágokat ültettem el. A dublini, családi vállalkozás keretében 40 éve működő kertészettől rendelt növények a vártnál nagyobb mennyiségben érkeztek: öt primula helyett hatot kaptam, a 20 nárciszhagyma 20 maroknyi lett, egyedül a bluebell-ekből számoltak le a tizet. S ajándékba még kaptam krókuszhagymákat is, úgyhogy bőség zavara stb. Bernadette, piaci kolléga és kertész erre azt mondta, hogy egy újabb cserépnek mindig van hely... csak ne felejtsem el felcímkézni, hogy jövőre tudjam, mi hol van. S milyen igaza van! Egy üresnek hitt akasztós virágkosárból a cserélendő földdel együtt több tucatnyi, igencsak egészséges hagyma is kifordult, riadtan pakoltam őket vissza, de gőzöm sincs, hogy mi fog belőlük kinőni, azt hiszem, talán mini nárciszok, de ki tudja... 

Kiebrudaltam pár olyan növényt, amelyik nem volt hajlandó virágozni, s évek óta csak kornyadozik a cserépben. Már majdnem azt írtam, hogy Tesco-nál nem érdemes virághagymát/növényt venni, de ez nem igaz, mert az ott vett petúniák is igen szépek, a fedőnövény is szépen terül, s a Karácsony után többszörösen leárazott, félig halott, szánalomból megvett kisfenyő is egyre csak nő.

***

A bokor kivágása óta az etető a fal tetején van, nagyon-nagy rajta az élet, de sok a verekedés is. A pintyek elverik a cinkéket, a pintyeket a vörösbegy, a hímek elverik a tojókat... V. mondta, rakjak fel még egy etetőt. S lőn, azóta béke van: a felakasztott, csőszerú etetőhöz a cinkék járnak, mert ők kicsik, és odaférnek a kis kapaszkodó rudakra, a nagyhasú pintyek és a gömbölyded vörösbegy pedig tovább ülheti egymást a nagyobb etetőért. A cinkék a legrendesebbek, ők végigjárják a kertet is, és összeszedik, amit kell, a pintyek nem. Hálátlan kosztosok! Nagyon szórakoztató nézni, ahogy pár mohó pinty a kerek hasával próbálkozik, nekiszorul hasuk az etető műanyag falának, mert nem tudnak sehogysem "kanyarbeállósan" odaférni a kajához, ami ott jön ki a nyílásból a lábuknál... Így csak a cinkéké az az etető.

***

Horgolótanfolyamra járok. Pár éve vettem egy könyvet, szép mintákkal, azzal a szándékkal, hogy majd horgolok ezt-azt. Hamar megbuktam, nem sikerült egy takaró sem, mert az alapdolgokat ismerem csak. Amikor megnyílt az új fonalas bolt a városban, láttam, hogy ilyesmit hirdetnek, ráadásul napközben, hamar beiratkoztam. S bizony, már az első órán kiderült, hogy néhány apró, de annál fontosabb dolgot nem tudok a horgolással kapcsolatban. Úgyhogy azokat megtanultam, s a házi feladat, a babatakaró első néhány négyzetét már meg is horgoltam "tévénézés" közben. S persze, mohón gyűjtöm a szebbnél-szebb mintákat a Pinterest-ről...

V. azzal cukkol, hogy "fonóba" járok. Lehet benne valami. Míg a különböző feladatokkal ki-ki a maga módján küzd, beszélgetünk. Pl. hogy szabad-e azt a szót használni manapság, hogy "négerbarna". Milyen a karácsonyi mise Korzikán? Hol máshol lehet drága, ritka fonalat kapni csipkekötéshez? Az angol tv-sorozat szívdöglesztő pasija (aki ír) vajon szándékosan szabadul-e meg az ingétől az egyes részekben, vagy ennek van valami célja is a történet szempontjából? Kell-e a kutyának játszótárs arra a pár órára, amíg mi a fonóban tartózkodunk? Szabad-e, lehet-e repülőn horgolni, hogy ha tű műanyag? S a LUAS-on? Egyszóval, roppant szórakoztató. S még közben tanulunk is. Az első óra után kapunk teát-kávét, pár szelet süteményt, s a teázás alatt kinyújtóztathatjuk esetleg görcsbe rándult ujjainkat.

Azt hiszem, be fogok iratkozni egy haladó kurzusra is.

Nincsenek megjegyzések: