Utána

A vakáció utáni szomorúság nyom, a tömött mosógép morgása komor aláfestő zene, míg gépelek. A tegnap este megtöltött etetőn már nyüzsögnek a madarak, a virágok várják, hogy megszabaduljanak elszárad virágfejeiktől. A nagy asztalon még kaotikus összevisszaságban a beszerzett kiszúrók, a barátaink szeretetének kézzelfogható jelei ajándékok és vidám konyharuhák formájában. A lista, hogy mit tudnánk nekik küldeni, viszonyozni a sok jót, amivel elhalmoztak minket. A legjobb ajándék, egy érdekes francia vajtartó már megöltve vízzel és vajjal, a bőröndök, mint tátott szájú maflák, a padlóra folyatják tartalmukat, s a reggeli gyorskávéba már méz került... Nincs kedvem enni, megtagadom a zokniviselést, pedig itt nem lehet mezitláb mászkálni a kövön, mint Mikiék fából készült, napsütás melengette teraszán. Szemüvegem elhagyta a papucsát, megjavításra vár, féloldalas az orromon. Már írtam két megrendelőnek, akik erre a hétvégére kértek tortát...Egyből vissza a hétköznapokba. V. elment reggel fél hétkor dolgozni, a kissé nyugtalanul, de azért átaludt éjszaka után. Kanadáról álmodtam, s mint a gépen, most is határozottan hallottam barátnőm hangját a háttérben. 

A hosszú repülőút eléggé megkínozza az embert, 9 óra, s hiába a kellemes olasz film, amit nézek, nyúzott vagyok és morc, amikor Amszterdamba megérkezünk. Aludtunk ugyan, de kevesett, egymásra dőlve. A reptéri kényelmetlen ülések csak fokozták a rosszkedvet, és a törődöttség érzetünket, a négyórás várakozás nagy nyűg. A beszállókártya megszerzése nehézkes, nem is kapunk egymás mellé helyet. Seattle-ből 9 óra az út, de az esti hatos indulás után másnap fél egykor landolunk, össze van kavarva a fejem. Ráadásul kisebb géppel jövünk, mint jelezték a jegyen, kevesebb a "flanc", pl. nem volt lehetőség, hogy a képernyőn megnézzem, merre járunk, kimarad Grönland és Izland látványa. De minden törés, sérülés nélkül megérkezik, még a kapott lekvár is, s ezért nagyon hálás vagyok. Azt sem tudom, hol kezdjem, sok a rendszereznivaló, fejben is.

S nem nyafoghatok, Zita barátnőm már tegnap dolgozott, s még maradt ideje, hogy este (délelőtt?) kenyeret süssön, s erről képet küldjön nekem. Az én Állatkám megszürkült testtel, erős szagú levet eresztve puhul a pulton, várja, hogy kibányásszam élő közepét a liszthalomból, s megetessem. Csütörtökön már munka vár rá.