Egy plusz nap

Egy plusz nap, tessék jól kihasználni, figyelmeztetnek a lapok. Úgyhogy már bekevertem a sütitésztát, megtömtem a mosógépet, s most blogolok. A kert felől behallatszik az esőcsatornában csöpögő víz ütemes kopogása, ugyanis odakint szakad az eső nagy tavaszi lendülettel. S mellé hideg van. Volt néhány fagyos, hideg nap februárban, de hó nélkül, és a kinti vödör víze is csak egyszer fagyott be. Továbbra is minden virágzik, és a madarak is már a tavaszi énekükkel hangoskodnak a kertben.

Tegnap ünnepeltük a 18. házassági évfordulónkat. Egy közeli, nekünk kedves fogadóba mentünk ebédelni, ez volt V. egyik javaslata. Ehhez a helyhez sok kellemes emlék fűz minket. Egyszer három házassági évfordulót ünnepeltünk ott, két másik párral. Az ebéd laktató volt, házias, flancok és újítások nélküli. Jóleső volt üldögélni a jobbára idősebb vendégekkel teli napos teremben, kibámulni a kertre, a nevekkel, dátumokkal összekaristolt üvegű ablakon át. Ez az a hely, ahol magyar nevet is találtunk az üvegen, a bár részben, ahová valaki úgy hetven éve véste be a nevét a gyémántos gyűrűjével. A fogadót a család sokadik nemzedéke vezeti, és talán éppen azért szeretik annyira a környékbeliek, mert tudják, hogy mire lehet számítani, s hogy semmi nem változik, a berendezés, a kiszolgálás és a fogások felett mintha megállt volna az idő. Az öreg férfiak tweed öltönyben, vizes kefével hátrakent hajjal, a hölgyek kosztümben, kistáskával... Még egy kissrácot is láttam, aki iskolájának jelvényét viselte sötétkék zakóján. Hiába no, meg kell adni a módját a vasárnapi ebédnek.

A fogadó konyhakertje igen szép, és rendezett, a folyó ott folyik a kert aljában, így ragaszkodtam a sétához. De tegnap annyira erős trágyaszag lengte be a konyhakertet, hogy V.-t folyamatosan pikírt megjegyzésekre késztette, ami főleg az én - nem valós - kulák származásom emlegetéséből állt. Így nem sokáig mászkáltunk a kerti ösvényeken, éppen csak mentünk egy kört, hogy ülepedjen az ebéd, s megnézzük a madarak szorgos jövés-menését, a házhoz közeli bokrokon lógó számos madáretető körül. 

A parkolóként szolgáló udvar túloldalán tyúkok rohantak a kapuhoz, amikor meglátták, hogy megállok előttók, mert nem lehetett kihagyni az alkalmat, hogy egy kis káricáló társalgást ne folytassak velük. Az idillt kissé zavarta, hogy a tyúkok mögött ott nézelődött egy patkány is, ami először elborzasztott egy kicsit, de aztán eszembe jutott, hogy ahol állatot tartanak, ott patkány is van, főleg így vízközelben. A közösségi kiskertben is az volt az egyik fő érv a tyúkok ellen, hogy majd "ideszoknak a patkányok".

***

Sajnos a pékségben való gyakornokoskodásomból nem lett semmi. Ugye, kérdezgettem Jankát, hogy mikor mehetnék, s amikor céloztam rá, hogy kifutok az időből, akkor kaptam tőle egy sms-est, hogy sajnálja, de felmondott a pékségben, és máris egy másik helyen dolgozik. Letörtem, mint a bili füle... Elmesélte, hogy olyan csekken kapta az utolsó fizetését, ami mögött nem volt fedezet, és ez volt az utolsó csepp a pohárban. Az új helyen fánkokat készít, mint mondta, rendkívül "érdekes" ízesítésűeket, amit aztán fejenként 3 €-ért adnak el az Aungier Street-en. De ezen a helyen sem akar sokáig maradni, mert nem tetszenek neki a termékek, hanem megpróbál visszakerülni abba az öregek otthonába, ahol a megismerkedésünkkor dolgozott. Mivel mostani munkahelye igen kemény tempót diktál, ezért a piacot is abbahagyta egy időre. Egy hónapot kért, hogy eldönthesse, visszajön-e  egyáltalán a piacra... Úgy vettem észre, a piaciak már le is írták, ők elég nehezen veszik tudomásul, ha valakinek más fontosabb, mint a szombatonkénti megjelenés. De nem is élnek minimálbéren, hogy valamit Janka védelmében is mondjak. Csak remélem, hogy egyszer megtalálja azt az ideális munkahelyet, ahol nem minimálbérért, a szakmai szintjének megfelelő módon alkalmazzák majd.

Csalódott voltam, és sajnáltam, hogy nem volt velem őszinte, és nem mondta meg már januárban, hogy a gyakornokoskodás nem ajánlott ezen a helyen, hiszen maga is ott fogja hagyni. Örültem volna a lehetőségnek, de szerencsére most már egymás után jönnek az ünnepnapok, amikre lehet sütikkel készülni, és az lefoglal. Utána pedig hamarosan megyünk Budapestre áprilisban.

A közelgő Anyák Napja alkalmából megvilágosodásom támadt, s rájöttem, hogy felesleges sokféle sütivel készülni, elég, ha az ember (én) kiválaszt egy-két, a tudásának megfelelő dekorált sütit, s abból csinál eleget. S ma, a Dunnes áruház szórólapjának hála, az is eldőlt, hogy mit írjak a sütikre: Mam, Mum, vagy Mom a legnépszerűbb írásmód? Erről már írtam egyszer, 9 éve, amikor Sarah, piaci kollégám magyarázta el a különbségeket: "Ha Mom, akkor egyértelműen amerikai hatás érte őket. Ha Mam, akkor katolikus a család, és valószínűleg vidéki, vagy külvárosi. Ha Mum, akkor valószínűleg protestáns, a város belsőbb, jobb negyedeiből. Ha Mammy, akkor pedig a Jóisten sem mossa le róla a mélyvidéki származást..."

Nos, kéretik kitalálni, melyik változat szerepel a Dunnes tortáin és süteményein? S melyiket fogom ráírni az én sütijeimre, különös tekintettel a piac tagjainak vallási hovatartozására? :-)

***

A közösségi kiskert kapott egy hatalmas, műanyag négyszögletes tárolóedényt, amit a szomszéd iskola engedélyével annak egyik esőcsatornája alá raktak be, az fogja majd nyáron szolgáltatni a vizet a locsoláshoz. Annyira bíznak ebben a megoldásban, hogy a fóliasátor oldalára szerelt vízgyűjtő csöveket le is vették. V. nagyon rendes volt, elment, segíteni átemelni a kerítésen ezt a műanyag tartályt, utána pedig egymaga lemosta a fóliasátrat belülről. El voltam ájulva ettől. Folyton szombatra szervezik a kertészkedést, amin nem tudok részt venni a piac miatt, így most még nem tudom, hogy az idén milyen növényeket fognak ültetni és hová. Vagy hogy hogyan lesz rendbe téve a fóliasátor, ki fogja megcsinálni az ajtót, amiről leszakadt a fóliabevonat... Néha látom Jonathan-t, a leglelkesebb lakót a telepről, amint a kisgyerekeivel kertészkedik. A minap aztán kimentem, hogy azért én is részt vegyek a munkában, és rendbetettem a fűszernövényes ágyást. Kigazoltam, levágtam az elszáradt szárakat, megszabadultam a beteg vagy kiszáradt növényektől. Megmetszettem a rózsabokrokat a 3D (dead, diseased, damaged) szabály alapján - ami elszáradt, sérült, vagy beteg rész, azt mind le kell vágni a bokorról, s aztán még ügyelni rá, hogy az egyes új hajtások majd ne dörzsölődjenek egymáshoz, és szép formájú legyen a bokor... Nem könnyű! S mint minden évben, most is ott az izgalom, hogy jaj, remélem megmaradnak.

***

Pénteken parlamenti választások voltak az országban, amiből csak annyi jutott nekem, hogy tucatjával szórtam ki azt a rengeteg szórólapot, amit a postaládánkba tömtek. Mindegyik tele volt szép ígéretekkel. Az lámpaoszlopok tele választási plakátokkal, rengeteg ismert és új arc néz le a járókelőkre. Kiváncsi vagyok, mikorra tűnnek el. Borzalmas szokás ez itt, teleaggatni mindent, hogy aztán a szél tépje le, ha nem jól kötözték oda az oszlophoz. Mivel nem szavazhatunk, nem mélyedtem el különösebben abban, hogy melyik párt jelöltje mit ígér a szavazatért cserébe. Majdnem mindegyik ugyanazokat a főbb pontokat sorolta fel. S mivel amolyan kissé tyúkagyú lény lennék (lásd fent), a választás nekem annyit jelentett, hogy jé, valaki megint humoros ál-plakátokat rakott ki a kikötőben, amelyeken a Harbour Bar macskái hirdették magukat...

S most hajrá, márciusra fel!