2010. május 24.

A rendszer beszippantott

Jelenleg úgy nézek ki, mint egy droid, némileg elszúrt vezeték-elrendezéssel. Egy Holter-monitor van rám aggatva, ami 24 órán át figyeli a szívműködésemet. Zsinórok mindenhol, ha nem gyömöszkölöm a zsebembe, egy adag vezeték a térdemig lóg.

Ez lett a neurológusnál tett látogatás eredménye... nem lett vége a kórházba járásnak, korántsem.

Ő alaposan kikérdezett - a piacon való munkálkodásomat pl. nagyon érdekesnek találta, de ettől még nem fogok neki hálából sütit vinni. Megcsinálta rajtam ugyanazokat a vizsgálatokat, amiket a háziorvos. Meghallgatta az időváltozással kapcsolatos panaszaimat. Megmutatta nekem a magammal vitt cd-n lévő képeket az agyamról. (Szép, érdekes, de főleg az összevissza fogaim látványa kötött le.) Majd felírt mindenféle vizsgálatot. Öööö, kellenek nekem ezek? Igen, a végére kell járni, mi okozta az "epizódot". Csudás. Valamint szedjek aszpirint (felírta, hurrá), menni kell majd glükőzszintet és koleszterinszintet méretni, ezt a háziorvosnál, megnézik ultrahanggal a nyakam ereit, működnek-e rendesen... Ezt majd Dundrumban, egy Euromedic nevű cégnél, mert ott olcsóbb, mint máshol. Mert a biztosításom persze, megint terítékre került, azúttal azonban már készültem, tudtam kötvényszámot stb. Olyan volt, mint egy árajánlat-kérés, a neurológus recepciósa maga telefonálta végig a szóbajöhető helyeket, amikor megkapta a vizsgálatok listáját, hogy mit-hol-mennyiért végeznének el... félelmetes.

De a legnagyobb sokk ez a masina volt, amiért át kellett sétálnom megint a Beacon-be, a kardiológiára, ahol már rutinosan csaptam a pultra a biztosításom számát. Előbb mindig a piszkos anyagiakat kell tisztázni, ezt már megtanultam.

A Beacon-beli recepciós nő örömmel értesített, hogy nemcsak a monitort fogom megkapni még ma, hanem egyből elvégzik a "bubble echo-t" is, amit felírt a doki - jajdejónekem, nem kell várni, ugye örülök? Így a hölgy. Micsoda? Miisez? Elmagyarázta, hogy ez abból áll, hogy kissé sós folyadékot fognak az erembe fecskendezni, majd megnézik, hogyan halad át a szívemen. Ultrahanggal azt is megnézik, van-e a szívemen lyuk, mely, mondjuk, születésemtől fogva ott van, de nem okozott problémát eddig, s ott rejtőzködhet - esetleg - egy kis vérrög. Ami ha megindul, az agyba jutva okozhat olyan tüneteket, mint amim volt. Ha jól értettem a magyarázatot. Sőt, nem árt megnézni, hogy rendesen, egyenletesen ver-e szívem, mert az is okozhat vérrögöt. S a vérnyomásomat mikor ellenőriztettem utoljára?

Amikor a vizsgáló doki kezembe nyomott egy köntöst, elsápadtam - erről nem volt szó. Hogy itt nekem ma vetkőzni kell, én csak a neurológussal akartam találkozni, kérem szépen! Deréktól felfelé mindent le kellett venni, köntös magamra venni. Megtettem. Nagy nehezen be is kötöttem a hátam közepén a madzagját. A fickó visszajött, végignézett rajtam, s közölte, hogy bocsánat, de ez a kardiológia, itt nem lehet szégyenlősnek lenni, legyek szíves a köntöst úgy felvenni, hogy elől legyen nyitva. Francba. Kibontottam a köntöst , megfordítottam, s elég felkészületlennek éreztem magam arra, hogy hátizé, ugyan egy orvos, de mégiscsak egy férfi, zselével körbekeni a mellemet, majd minden figyelmeztetés nélkül jó alaposan a bordámnak nyom valamit, amivel megnézegeti a szívemet. "Olyan ez, mint amikor megnézik a méhben a kisbabát, érti ugye?" - mondta nekem, aki ilyet csak filmen látott és a büdös életben nem szült.

A java csak ezután jött. Feküdjek a bal oldalamra. Kar a fejem alá. Az ekkora már elég ragacsos szívkörnyékem tele lett ragasztgatva valamivel - nem láttam, mit ragasztott rám, mert a falra próbáltam fókuszálni, mint aki ott sincs. Jött egy másik doki, helló, hogy s mint, a kezem fejébe bekötött egy kanült, amin négy csapocska volt. Innen kezdve nem néztem oda, de ha jól értettem, mindegyikbe belecsavarozott egy sós folyadékkal teli fecskendőt. Majd szépen keresztben elfeküdt a lábaimon, hogy könnyebben hozzáférjem ezekhez, és egymásnak vezényszavakat adva az ultrahangossal, belémnyomta a folyadékokat. Közben pedig szorult a bordámnak az a vizsgálófej... Néztem a falat, nem tudtam, kínomban sírjak-e, vagy nevessek. Tuti, hogy holnapra lesz pár zöld folt a bordámon...

" - Nem rajong a kórházért?" - kérdezte az ultrahangos, amikor észrevette arcomon a kínos vigyort. Jaj, hát dehogynem. Különösen az ilyen kissé kínos, kitakart testhelyzetekért rajongok, vazze. A másik ember kicsavargatta belőlem a fecskendőket, s most már hanyattfekve ment az ultrahangozás. Néha meghallgathattam, hogyan súg-búg, lögyböl hangosan a szívem. Működik.

(Nem szeretek belegondolni, bár néha szoktam, hogy a nap 24 órájában, éjjel-nappal, folyamatosan dolgozik odabent a szívem, megállás, lazítás nélkül - egyszerűen ijesztő belegondolni, hogy sosem lazíthat, sosem pihenhet meg pár percre, mert pumpál, kitartóan, hogy életben tartson engem. Hogy én erre méltó vagyok. A kis önzetlen izomcsomóm. Az én drága szívem. Fura gondolat, na.)

Az ultrahangos innentől kezdve elég csevegős lett, kiderült, hogy ausztrál, 13 éve él itt, dumálgattunk, mint egyik expat a másikkal, egy nappal idősebb csak, mint én, szeret itt élni, mert olyan változatos ország, Ausztráliában bezzeg mindenki egyforma városokban él, egyforma kaját eszik és egyformán öltözik, egyforma szokásokkal. Bezzeg itt. S pár évente eszébe jut, hogy haza kellene költöznie, de aztán eszébe jut a munkakeresés okozta stressz, és inkább marad. S járt már Budapesten, s tetszettek neki a fürdők. Milyen jó is a melegvízes medencében üldögélni, kár, hogy itt nincsenek.

Aztán kaptam papírtörlőt, nagynehezen megtörölköztem, felöltöztem, kézfejemben a kanüllel (fájt) felöltöztem. Menjünk egy másik szobába. Mentünk. Itt póló megint le (kézfejem fájt), felrakta rám ezt a Holter masinát, elmagyarázva, hogyan vigyázzak rá, fürdöni nem szabad, ha lejönne, itt egy pót-tapasz, ezen a kis papírkán pedig jelezzem, milyen tevékenységeket végzek a 24 óra alatt. Ha leválna rólam valamelyik drót, vagy akár több is, íme a színkód a drótokhoz, melyiknek hová kell feltapasztva lennie rám. Közben azt néztem, hogy az ágyon, amire ülnöm kellett, vajon miért van egy maroknyi szőr. Valakit leborotváltak előttem, de a szőr maradt. Eh, ők sem tökéletesek... Mivel sejtettem szabadulásomat, ezen már csak mosolyogtam. Aztán jött egy csicsergős nővér, s kiszerelte belőlem a kanült. Ez már nem fájt.

Aztán utamra bocsátottak, mentem, nyakamban lógott a masina, óvatosan mozogtam, mint akire tojást kötöttek. V-nek elmeséltem mindent, részletesen, kis színesekkel tarkítva, de furán ideges voltam. Nem igazán tudom eldönteni, hogy csak tényleg alaposak, vagy madárnak vagyok nézve, és most egyik osztályról megyek a másikra, megint teszt, aztán újabb teszt... S a végén esetleg mondanak annyit, hogy hm... végül is, nem tudjuk, mi volt a gond.

Alig vártam, hogy hazaérjek, a sütijeim közé, ahol én irányítom a dolgokat...

12 megjegyzés:

Horasz írta...

Holterem nekem is volt 2x, hasznos kis masnina. Egyb[l kimutatta, hogy az 1 evvel korábban belőtt gyógyszer valszeg azért nem elég, mert munkában képes 170/120-as peekre felmenni a vérnyomásom. :)

kisrumpf írta...

:-O Szép. S Te is olyan szarul aludtál vele? Alig élek...

bodzazsuzsa írta...

Moni! Örülök, hogy ennyi humorral tudtad papírra vetni megpróbáltatásaidat:)) Veled érzek, hisz ha beosonnék a "rendszerbe", biztos engem is ott fognának egy alapos kivizsgálásra. Szóval, kell ehhez egy "történés". Persze oda kell figyelni magunkra, ha azt akarjuk, hogy "sütijeink" között mi lehessünk az Urak!

Agi írta...

Vicces.
Pénteken én is voltam a GPnél és ugyanezzel a szöveggel jött az ultrahanggal kapcsolatban: "Olyan ez, mint amikor megnézik a méhben a kisbabát, érti ugye?" :-))
(Jelzem még én sem szültem...)

Valamint adott egy beutalót hozzá a kórházba. És hozzátette, hogy kb 4 hónap várakozás van egy vizsgálatra. Kivéve, ha fizetek kb 90 eurót, mert akkor hamar sorrakerülök... Ilyenkor gondolkodom el, hogy talán mégicsak csatlakoznom kellene a férjem biztositásához, mert akkor talán gyorsabban menne a dolog...

kisrumpf írta...

Hm, lehet hogy ez standard szöveg, és ezt tanítják nekik?

Melegen ajánlom a biztosítást, Ági.

hullámlovas írta...

És akkor mit mutattak a buborékok? Vagy csak utólag értékelik?
Inkább ezer teszt feleslegesen, mint benézzenek valamit! Tessék birka türelemmel tűrni. :-)

Agi írta...

Sajnálom kidobni rá azt a valag pénzt, bár az is igaz, hogy most feleségként az eddiginek pont a negyedét kellene kiperkálni évente...
Viszont ha 1-2x megyek valamilyen okkal dokihoz évente akkor sokat mondok. Akkor is úgy cipelnek el :-)
Levinek megéri, Ő átlag havonta talál magán valami nyavaját, bár neki meg a cég fizeti.
Tudom, hülye vagyok, mert nagyobb baj esetén megszivom, az fix!

kisrumpf írta...

Hullámlovas, a buborékok azt mutatták, kutya baja a szívemnek, nincs rajta lyuk, tökéletesen egészséges. A többit majd később tudom meg. Ultrahang pénteken, nemrég hívtak.

kisrumpf írta...

Ági, nem akarlak én rábeszélni, főleg most nem, sokan adják fel, mert némelyik sokba kerül... de vannak különböző szintek, ami talán belefér a keretbe.

Cat(harine) írta...

nekem is volt olyan nyavajám (van) minek alapos kivizsgálás lett a vége, ld MR, rtg, ultrahang, fülvizsgálat, szemészet, idegorvos (ki közölte, h ki akarja zárni az agysorvadást - de megnyugtatott...). Aztán kiderült, hogy szerencsére nincs nagy baj, de lehetett is volna akár. Úgyhogy tényleg türelem. Az is tök jó, ha kizárják azt ami nagy bajt okozhatna, és ez lehetne az előjele.

kisrumpf írta...

De Cat, abban ugye egyetértünk, hogy nem valami fényességes érzés ilyesmit végigcsinálni? Úgy értem, nem vagyunk még elég vének ahhoz, hogy ilyesmi miatt aggódjunk.

De jobb perceimben próbálom persze, úgy felfogni, hogy ihaj, milyen remek kis bejegyzéseket lehet ebből írni :-).

Fernel írta...

Moni!

Csípem a humorod:o)
Ja, így negyven után, egyre közelebbi ismerettségbe kerülök én is a különféle orvosi személyzettel. Bezzeg, tíz éve, csak egyéb okokból ismertem dokit:o)

Kitartást, majd kiderül, vagy rendeződik. De legalább alaposan utána járnak.
Nekem is még hátra van egy alváslabor, csak ahhoz "Debrecenbe kéne menni..", most meg 2011 február végéig igen alaposan be vagyok fogva.