2010. március 6.

A rejtélyes marhaszegy

Egyik kedvenc viccünk:

"- Anyuuu, anyuuuu, mijazoooott?
- Nézd, Pistike, tehén!
- Hooool?"

Ezt félévente előadjuk egymásnak, aztán teli szájjal, könnyezésig röhögünk. Ennyit a 43 betöltött évemmel járó, komoly, felnőtt viselkedésről.

***

http://twitter.com/wolowizard/status/5727152668

A The Big Bang Theory-ban (amely amúgy kötelező :-)) Wolowitz rendszeresen emlegeti az anyja által készített brisket-et. Hogy az milyen finom. Naná, hogy felkeltette az érdeklődésemet.

Brisket - mi is az? Biztos valami zsidó étel, merthogy Howard zsidó.

Kérem szépen, marhaszegy. Már máshol is hallottam róla, pl. Hugh Fearnley-Whittingstall-nál, az olcsóbb húsok között emlegetik, amit aztán órákig tartó lassú főzéssel-sütéssel lehet finommá varázsolni. Néztem receptet Fűszeres Eszternél, de nem találtam, így kénytelen voltam a neten szétnézni.

Recepthegyek... Először egy bájos videóba akadtam, ahol "Grandma Irma" magyarázza el a brisket készítését unokájának, de mivel ő kaliforniai módra készíti (tőzegáfonyával), a recept azonnal elutasíttatott. A másik, amit találtam, túlságosan mezeinek tűnt, a harmadik azonban remeknek. Úgyhogy lentebb megosztom veletek Joan Nathan receptjét, a Jewish Cooking in America c. könyvéből.

Mostanság próbálják - errefelé legalábbis - rádöbbenteni az embereket arra, hogy vannak a marhának-disznónak olyan elfelejtett, olcsón megkapható részei, amelyekből szintén finom étel készíthető, nem kell mindig steaket enni kétpofára... Újra felfedezik a disznó/marhapofát, a szegyet, a farkat... Így aztán mentem, belenéztem szépen a hentes szemébe (Ron, mint kiderült), s kérdeztem, tudna-e nekem brisket-et adni. El voltam készülve a nemleges válaszra.

Ó, marhaszegy, azt rendelni kell a "gyárból". Hm... Nosza, rendeljünk. S ha már rendelünk, velőscsontot is kérek mellé. Ha van.

Három nap múlva lett brisket, szépen kicsontozva, formára kötözve várt. 15 eurót kértek a két kilóért, s mellé a hatalmas velőscsontot (ami kettévágva is jéghegy módjára kiemelkedett a legnagyobb lábosomból) ingyen kaptam. Vigyorogva hálálkodtam, hoztam haza a brisket-emet. A velőscsontot tegnap megfőztem, majd piritóson, megsózva, kissé elfúló, halk, röfögő hangok közepette, sóhajtozva megettük. Sörrel. Alighanem azonnal az ereink belsejére tapadt, de nem érdekelt. V. mondta is, sosem hitte volna, hogy ilyet eszik majd itt. Finom volt, de évente egyszer (12 évente egyszer, hahaha) elég is.

Szóval következzék Joan Nathan kedvenc marhaszegy recetpje:

Hozzávalók:

2 teáskanál só
2.5 kilós marhaszegy (én csak egy kilót használtam fel most)
1 fokhagymagerezd
2 evőkanál olaj
3 vöröshagyma, felkockázva
1 doboz konzervparadicsom
2 csésze vörösbor (víz volt csak itthon)
2 zellerszár, a végén a levelekkel, feldarabolva
1 babérlevél
1 szál friss kakukkfű (kiskanál szárítottat használtam)
1 szál friss rozmaring (a rozmaringos sómmal helyettesítettem)
negyed csésze petrezselyem (ez kimaradt)
6-8 sárgarépa, durvára feldarabolva

A marhaszegyet megsózzuk, megborsozzuk, bekenjünk a fokhagymadarabbal. (Ehelyett 4 gerezd fokhagymát összenyomva dobtam a főzőlébe, mert fokhagyma rulez nálunk minden étekben). Az olajat forrósítsuk fel egy, a sütőben is használható, fedeles edényben (Emile-m ismét hasznosnak bizonyult). A szegyet kapassuk meg mindkét oldalán, vegyük ki az edényből, s az olajon terítsük el a hagymát. Rakjuk rá a szegyet, majd öntsük rá a paradicsomot, a bort, rakjuk bele a zellert, és a fűszerszámokat. Rázogassuk össze, hogy minden szépen elhelyezkedhessen.

Lefedve, 170 fokos sütőben süssük 3 órán át, közben sűrűn locsolgassuk a levével.

Rakjuk mellé a répát és a petrezselymet, s süssük még 30 percig, vagy amíg a répa meg nem puhul. Amikor a húsba belebökünk egy villát, s az minimális ellenállással kihúzható a húsból, a célnál járunk.

Érdemes a konzervparadicsomokat egy üveg szárított paradicsommal helyettesíteni - mondta a recept. Mivel volt egy kissé megfáradt üveg "sundried tomatoes" a hűtőben, megragadtam az alkalmat, s egy maréknyi paradicsomot is dobtam a szószba. Remek, erős ízt adott a szósznak!

A recept azt javasolja, hogy hagyjuk kihűlni a húst, s másnap szedjük le a tetejéről a zsírt. A húsról vágjuk le a zsíros részeket, majd vágjuk szeletekre. A szeleteket tegyük egy lapos edénybe, öntsük rá az újra felforrósított szószt, és egy 180 fokos sütőben süssük további 45 percig. Van, aki a szószt leszűri, de a recept szerzője szerint jobb, ízesebb, ha ezt nem tesszük.

Nekem nem volt türelmem ezzel várni, hagytam a húst hűlni egy kicsit, aztán szeltem le annyit, amennyi elég volt kettőnknek vacsorára. Apropó, a hús szálazására merőlegesen szeleteljünk. Így kapható az a remek, étvágygerjesztő mintázat, ami talán a képen is látható (s a szeletelés is könyebb, ugye).

A forró szósz sűrűjéből mertem a szeletek mellé.


Én már értem, miért rajong ezért Wolowitz! Jó kis tömör marhahús ("sima marhahús" V. szerint...), de széthúzható szálakkal, ami az étkezést számomra különösen élvezetessé teszi. Még akkor is, ha közben a tengerek túlhalászásáról néztem elkeserítő filmet.

***

De a nap poénja az volt, hogy a kinyomtatott receptet, mint bevásárlólistát vittem magammal a piacra (bár nem volt később bevásárolni sem időm, sem energiám, főleg az utóbbi), s megkérdeztem Lesley-t (p.k.), ismer-e hasonló receptet (belőle kinézem, hogy mindenféle érdekes kaják ismerője). Szívből jövően felnevetett, s közölte, hogy hét éven át volt a dublini izraeli nagyköveték szakácsa... Vallomását sztorik sora követte, sajnos, nem sokat tudtunk beszélgetni erről, mert rengetegen voltak, s folyton ugranom kellett a pulthoz kávét csinálni. De rövid részletekben mesélt a sok vállas-szálas, jóképű MOSZAD-ügynökről, akik a csuklójukba sutyorásztak, s jártak a konyhára udvarolni, a szigorú ellenőrzésekről, s az ételekről, amit a nagykövet feleségétől tanult. A kóser ételekről, amiket gyakran Angliából hozattak a nagyköveték, mert itt nem volt. A kóser szabályokról (na, ez más ismerős volt Eszter oldaláról), a dupla konyháról (mindenből kettő volt, egy a tejes, egy a húsos ételeknek), valamint egy bizonyos körülmetélésről, amihez Londonból hozatták a rabbit. S hogy a sok szálas-vállas MOSZAD-ügynök vele cigizett aggódó arccal az erkélyen, s némelyiknek fehér volt az ujjperce az erkély rácsának markolásától, mert füleltek nagyban befelé, hogyan visít fel a nagykövet kisfia a rabbi kése alatt... "Pfff, férfiak!" - legyintett megvetően Lesley, s a MOSZAD le volt írva a részéről. Aztán még volt egy erősen nem ide való megjegyzése arról, hogy mi lenne az abortuszból, ha a férfiak is teherbe eshetnének, de az már más lapra tartozik...

Továbbá dolgozott még a ciprusi, a svéd nagykövetnek (a negyedik alkalmazót elfeledtem), de ők európai kajákat kértek, így hiába kérdeztem rá pár svéd specialitásra, csak a fejét rázta mindegyikre.

***

Amúgy amit Sheila tanácsolt, mind bejött. A narancstorta-szeletek (fényes, citromos glazúrral), mind elfogytak, akárcsak az írós-cseresznyés szeletek. S 18 gingerbread figurát adtam el! A mai piac igen jó volt, régen volt ilyen jó bevételem - s jövő héten Mothering Sunday, újabb lehetőség a nagy bevételre.


Valamint hírértékű még, hogy megrendeltük a kompjegyeket, s lefoglaltuk az első éjszakai szállást Calais-ban.

7 megjegyzés:

cfoldi írta...

Láttad az 'Ötödik pecsét' című filmet?
Az egyik kedvencem.
Ja, csak a szegyről jutott eszembe... :)

kisrumpf írta...

Nem, sajnos.

Fernel írta...

Akár a mai ebédem is lehetne, főleg így, hogy elvileg nem ehetek húst pl krumplival. Jóóól néz ki! Küldhetnéd mailben:o) A koncot is, fogkefe gyanánt a kis vadállatomnak:o)) Cserébe, ha erre jársz, vihetsz egy kis házi füstölt kolbászt. Na, csere?

Medve írta...

Nálunk a csirkemájjal járt így Medvéné, hogy azt meg kell rendelni a mészárostól (mert normális esetben a kutyakajába megy....)

Mi most arra jutottunk, hogy inkább Doverben alszunk, komp előtt (visszafelé meg komp után) - jobban kijön a csatlakozás. No meg ha valami nyűgünk van a gyerekek miatt, angolul elmondok bármit, de franciául... Németországig meg már hosszú lenne alvás nélkül nekik.

kisrumpf írta...

Látod Medve, rossz helyen laktok ;-) Nálunk a piacon minden héten van csirkemáj, kis zacskóban.

Fernel, ez a fogkefe kitartana egy darabig a zállatnak, az biztos!

De én mostantól párolt zöldek diétán vagyok, mert ez az úszógumi a derekamon már túlzás. Így füstölt kolbi-csont/húscserét max. virtuálisan... Tessék sajnálni...

Erika Antal írta...

sajnál, sajnál :)))

Fernel írta...

Sajnállak, én is ezt gyűröm épp, kisebb- nagyobb sikerrel. Hogy sokáig tartana a "zállatnak" a fogkefe, azt erősen kétlem, kb 35 kg most, és csak 11 hónapos:o) Baba nevelésre adtam a fejem, ha jobb idő lesz, szerzek egy kiscicát, az öreg cicám tavaly nyár végén hagyott magamra.:o((