Kedves Emese és Laci!

Kora reggel sajgó fej ébresztett, gyanús fájás lüktetett a bal szemem mögött. Hm. Eddig a jobb mögött szokott felbukkanni az időváltozás okozta migrén, most balról támadott. Ez új.

Hallottam, hogy kopog az eső odakint, megnyugodtam, remek, erre szokott elmúlni a migrén. De most nem múlott. Így a tea mellett két Excedrin-nel kezdtem, ami kellemesen zsibbasztott tíz perc után. Készen álltam a mai napra!

Mostanában grapefruit-ot eszem reggelire, másod-harmadnaponként. Valahogy megkívántam az ízét. S valóban, jól esik, hogy olyan friss, olyan lédús, szép sárga... Vitaminhiányom lenne? Eddig úgy tartottam számon, mint egy ehetetlen gyümölcsöt, amely rendszeresen szembeköpi az embert, kanalas támadásra fröcsköl, merev foltot hagy a tiszta pólón, és összeragasztja az ember ujjait. De - háziurunknak hála - találtam egy helyes kis eszközt az evőeszközök között, ívben meghajlított, recés szélű grapefruit-kanalazó-vágó kézi szerszám, amiről korábban kiderült, hogy remekül használható chili kimagozásához is. Legalábbis a lekerekített, recés végével remekül ki lehet tolni-vágni a hosszú chiliből az eret, magokkal együtt - többfunkciós eszköz.

Amire hatott a gyógyszer, elmentek a felhők, az ajtó előtt hallgattuk V.-vel a zsizsegően hangos madarakat. Szellőztetek. Ma házimunka, holnaptól pedig sütés. A kávézóból Peter jelezte, hogy a sütik remekül fogynak, szabadságom idejére kétszer annyi gingerbread man-t rendelt, és húsvéti nyulakat-bárányokat. Elhintettem neki a weboldalam címét, mert mondta, van egy nő, akinek kellene sütni, megadhatja-e a címemet? Mondtam neki, persze, de a nő nézze meg előbb a weboldalamat, aztán döntse el, hogy akar-e velem beszélni. Főleg, mert Droghedában él a hölgy, nem hiszem, hogy neki, vagy nekem megérné oda szállítani...

***

A piac nem volt valami fényes, alighanem sokan egész héten szabadságon voltak, köszönhetően a hét közepére, Szt. Patrik-napra beillesztett szabadnapnak. Így is eladtam a dolgaim nagyját, amit pedig nem, azt odaaadtam Sally-nek (p.k.), miután kiderült, családi összeröffenés lesz nálunk - ott biztos elfogytak a sütiszeletek.

A kávékuckóba sütött sütemény amúgy a kukában végezte, miután az uram közölte, hogy ehetetlen. Először csak elnyammogott rajta, hogy "hm, érdekes...", majd határozottan rámondta, hogy pocsék. Más recepteket elolvasva kiderült, elírhatták a melasz mennyiségét, azért lett a süti olyan rossz. Fél liter melasz hatvan deka liszthez - elsőre is sejthettem volna, ha gyakorlottabb vagyok, hogy ez túlzás.

Így egy igen diós (olasz) aprósütit készítettem, miután a sötétbarna melaszos labdacsokat (melyek szépen összeálltak egy tömbbé a dobozukban) kivágtam a fenébe.

Rontotta még a jókedvemet, hogy Miss Hall-ról kiderült, pár hete óta kórházban van. Eddig azt tudtam/tuk, hogy a veséje "vacakol". Mavis (p.k.) látogatja időnként, és sms-ezi nekem a (rossz) híreket. A vese egy daganat miatt "vacakol", derült ki a héten. Miss Hall-t nem fogják megműteni, nem is akarja, éppen csak annyi kezelést kap, ami nem okoz kellemetlenséget, s a cél, hogy a 100. születésnapját megérje áprilisban: készül rá az öregek otthona, ahol él, a templom, ahová korábban járt, már jöttek fotózni a piacra, nagy felhajtás lesz.

Kérdeztem Mavis-t, hogy mivel rukkolhatnánk ki, születésnapi ajándékként, vegyek-e pár tekercs fonalat, amiből Miss Hall köthetné a babákat? Ne, ne vegyek. Kiderült, Miss Hall egyre nehezebben koncentrál, a figyelme el-elkalandoz, a kötött szemek már nem annyira egyenletesek, mint régen, s Mavis-nek azt mondta, ajándék helyett inkább adományozzanak a nevében pénzt külhoni misszióknak.

Akkor az lesz. Bár a Vöröskeresztes fiaskó után nem tudom, melyiknek adakozzak. Róluk kiderült, hogy a tavalyi áradások elszenvedőinek még egy fillért nem utaltak, hivatkozva valami idióta okra, vezetőváltásra, vagy mire. Ha már a Vöröskeresztben nem lehet bízni, akkor kiben?

***

Daphne utazik két hétre Finnországba, a céghez, akinek a faházait árulja. Valamit vinne nekik, de mit? Többórás gondolkodás után kitaláltam, hogy egy mini, gingerbread-ből készült "log house" lenne talán a legmegfelelőbb... Így jövő héten azt fogok csinálni, még fogalmam sincs, hogyan, de megpróbálom minél rönkházasabbra készíteni. S strapabíróra, hogy fel tudja vinni a gépre.

Továbbá tervbe van még véve egy csokitorta, szintén neki, húsvéti díszítéssel. Kis virágokkal, habcsók nyulakkal képzeltem el... Baromira büszke vagyok erre, mert eddig távol tartotta magát a csokitortámtól, mert vagy lisztet, vagy cukrot, vagy vajat nem evett éppen - már rángatózott a szemhéjam, amikor felemlegette az éppen soros diétáját: jaj, egy falatot sem...! De a születésnapja után megtört! Már háromszor is írt, illetve szólt, hogy ha valakinek készítenék csokitortát, akkor készítsek neki is, mert jaj, de finom!

Csokitorta kontra diéta: 1:0, hahaha.

Tudom, nem szép tőlem, hogy barátném "elbukásán" ujjongok... de minden szentnek maga felé hajlik a keze, én is meg vagyok győződve a csokoládétortám mindent elsöprő kiválóságáról :-) Főleg, mert tegnap Lucilla segítségével elkészült végre életem első kladdkakája, s megállapítottuk, hogy igen-igen tömős, szemben a csokitortámmal, amely szintén tömős, de édesebb egy leheletnyit, és valahogy nem annyira sűrű, mint a kladdkaka. A kladdkaka mellé kell a tejszín, hogy enyhítse a tortaszelet nehézségét, sőt, még a cseresznyedzsemet is el tudtam volna mellé képzelni ("lazítónak"), míg az én csokitortámon a csokibevonat enyhíti a belül rejtőző tészta tömősségét...

***

Tegnap húsvéti ötletek után kutatta, Martha Stewart weboldalán találtam egy tortát, igen babrás, de igen szép, "Garden cake" a neve, íme a kép:

A torta és a bevonata kivételével minden marcipán rajta. Hát nem gyönyörű? Még nem tudom, lesz-e lelkierőm a sok marcipán zöldség elkészítéséhez, de meg kellene csinálni. Ajándékba, valakinek, mert nincs az a vevő, aki ezt megfizetné. Kertészkedős ismerősöm akad bőven...