2010. február 11.

Humanista megemlékezés

A tegnapi Irish Times-ból:

"6 February 2010

PILKINGTON (née Crawford), February 6, 2010, in the wonderful care of the Blackrock Hospice, Clara (Clarissa), beloved wife of the late Dicky; will be sadly missed by her daughter Sally, son-in-law Pat, grandsons Ruben and Leon and by her relatives and wide circle of friends. Body donated to Trinity Medical School. A Humanist celebration of Clarissa's life will be held in Trinity Hall, Dartry Road, Dublin 6, on Sunday February 14 at 3pm. Donations if desired to the Blackrock Hospice."

Hozzá kell szoknom, hogy egyre több ilyet értesítést fogok olvasni, úgy, hogy ismerem az illetőt.

Humanista megemlékezés... Az milyen? A humanista mozgalommal egyáltalán nem vagyok tisztában, s az egyetlen humanista akit ismerek, Daphne. Tanácsot kell kérnem, mert a nettel nem mentem sokra, részletekbe menő tanácsot nem adtak az oldalak, amiket találtam. Bár annyit igen, hogy a humanista megemlékezés az elhunyt életét ünnepli, ahol a rokonok, barátok megoszthatják egymással az elhunyttal kapcsolatos emlékeiket.

Az elnökünk még nem jelzett vissza, hogy a piaci tagok, akik elvileg az ünnepség utáni eszem-iszomot biztosítják majd, mit süssenek, illetve én személy szerint mivel járulhatok hozzá a rendezvényhez. S ott a sok egyelőre még megválaszolatlan kérdés: visel-e feketét a meghívott? Vagy éppen ellenkezőleg, vidám színeket visel? Vihet-e virágot? Dekorációnak, az asztalra? Milyen kaját vigyek? (Sally-ék mind vegetáriánusok.) Mennyit? Isznak ilyenkor alkoholt? Betty (p.k.) azt írta, kedden megnézték a helyszínt, de más nem írt még.

Egyelőre tanácstalan vagyok. Daphne ugye, tagja a Humanista Társaságnak, már írtam neki, hogy segítsen. Néha jól felbosszant, mert ha a vallást említem, akárcsak érintőlegesen, mondjuk, "keresztelői tortát készítek", olyankor olyan türelmetlen gesztusokat tesz, hogy még bennem, kocakatolikusban is felhorgad a sértett fél. Biztos neki sem esne jól, ha ilyen bumfordi módon sértenék meg az érzéseit.

V. azt mondta, eljön velem. "A piaciak közül még ő volt a legnormálisabb" - mondta Clarissáról.

6 megjegyzés:

Horasz írta...

Szia,

Bocs, h nema temahoz kapcsolodva, de ezt most lattam es rogton te jutottal eszembe:)

http://www.youtube.com/watch?v=h5SDR2EpmRw

Bocs, ha mar ismerted...:)

kisrumpf írta...

A módszert ismerem, de inkább a tartósabb marcipánból hajtogatom a virágokat, mert a geil vajkrémet kerülöm, ha lehet :-) (Amúgy jobb, ha nem ülök le ilyen filmeket nézni, mert akkor rám tör a bőség zavara! Amennyi kering a neten...)

zebrina írta...

Erről a humanista megemlékezésről még sosem hallottam, viszont beugrott egy pár angol film, amelyeket nézve mindig érdeklődve néztem a halottbúcsúztató jeleneteket (pl. Négy esküvő és egy temetés, Igazából szerelem), ahol nemegyszer hangosan felnevetett a gyászoló közönség. Kicsit furcsa volt, de szimpatikus. Nem gondoltam volna, hogy ez egy "irányzat", ha lehet így nevezni. Valszeg erről lehet szó.

kisrumpf írta...

Nem, ez nem vallási irányzat. Amire gondolsz, az a Church of Ireland-es/Church of England-es ceremónia, (protestáns) ahol a rokonok, barátok beszélhetnek az elhunytról. Az nekem is nagyon tetszik, de nem erről van itt szó.

A humanista megemlékezéseket temetéskor, vagy a krematóriumban, vagy - mint majd most - egy teremben tartják, nincsenek jelen vallásos jelképek, hiszen az elhunyt sem volt az.

Vannak teljesen civil tagjaik, akik levezethetnek ilyen ceremóniákat, humanista esküvőt, temetést, névadó ünnepséget (Daphne már megírta, hogy hívják azt az embert, aki Clarissa megemlékezését levezeti), de ez nem vallás.

zebrina írta...

Aha, értem. Mik vagynak!

Petra írta...

Szia Móni!

Petra vagyok, Csuri osztálytársnője. Nagyon szépen köszönöm a tea-virágokat, alig hittem a szememnek, mikor megláttam őket. Nagyon aranyos vagy, hogy emlékeztél rám :o)
Köszi, és sok puszi Nektek! :)