Cukorlepkék

Isten látja lelkemet, én nekiláttam a barna cukormáz elkészítésének. Negyedóra gyúrás, és több adagnyi gesztenyebarnának titulált festék hozzáadása után egy szép, egyenletesen világosbarna ("nagymama bugyiszín") bevonatot sikerült produkálnom. Többször fejemmel érintettem a gránit pultot (persze, csak óvatosan, nehogy maradandó károsodást szenvedjek, elvégre a tortát valakinek be is kell fejeznie). Rájöttem, hogy ez nem fog menni. A kis tubus festék nem elegendő 3.5 kiló cukormáz megfestéséhez.

Ment a mail Daphne-nak, nagyon bánná-e, ha fehér lenne a tortája? A válasz hamar megjött, csak csöppet néztem tőle az égre: mindegy, milyen színű, ő amúgy is úgy emlékezett, hogy kék vagy zöld a bevonat...?

Lenyugvásként a piacra és a vasárnapi Alfa-meet-re sütöttem, aztán lefedtem az alsó tortakartont fehér cukormázzal, majd a tortákat is egyenként... Meglepően könnyen ment, ez az adag cukormáz (sugarpaste) remekül formázható volt, semmi ránc, repedés, torzulás, minden flottul ment. A legalsó tortába beleszúrtam azokat a műanyag rudakat, amelyek a középső szintet tartják. Ez már nem ment olyan flottul: a csőszerű rúd szakította, nyomta maga alatt a tésztát... ezért kettőt vágtam csak méretre, a többit elraktam későbbre. Szépen simára simogattam a tortákon a beveonatokat, egymásra raktam őket (műszaki rajzolói szemmértékem nagyon jól jött a torták középre passzításához). A rétegeket folyékony cukormázzal ragasztottam össze. Méretre vágtam a barna szalagokat, körbeöleltem velük a tortákat, és kevés cukormázzal összeragasztottam a végüket.

Igen, a cukormáz átüt a szalagon... De mivel a könyv ezt írta, ezt csináltam. Legközelebb mással próbálkozom.

Utána jöttek a cukorlepkék. Sütőpapírra átrajzoltam a könyvben található minta-körvonalakat. Utána megfordítottam a lapot, és vékonyan átkentem napraforgóolajjal. Majd kihúztam a széleket sötétbarna cukormázzal - igen, ez ugyanaz a gesztenyebarna szín, de most egy csöppecske is elég volt a zacskónyi máz megkenéséhez. Egy órát száradtak, majd kitöltöttem őket folyékonyra higított kék mázzal.

Most száradnak. Holnap kellene középre kövérkés testet nyomnom barna cukormázból, s abba (szögben!) beleragasztanom a szárnyakat, hogy úgy nézzen ki, mint a képen. Kartonból kell majd támaszt hajtogatnom nekik... Az egész majd szárad még egy napot, s aztán szombaton, a "party" helyszínén fogom őket a tortákra ragasztani, mert az biztos, hogy nem élnék túl a szállítást.

Csak tudnám, hol van a lakásban vatta, amivel ki tudnék nekik bélelni egy dobozt...