...álljon itt az uram mailje ismerőseinek, barátainak:
"Rövidhír: November 4-én bejelentették a csoportom megszűnését. A tervek szerint összegyúrnak 3 részleget, a MacOffice, a Kids and Entertainment és mi szűnünk meg, helyettünk lesz egy új csoport, ahová 16 emberrel kevesebbet vesznek fel. Mérnökből (mint én), néggyel lesz kevesebb. Mindenkit megpályáztatnak az új állásért, kivéve azt a 3 főfejest, akik túl közel voltak a tűzhöz, nekik már van állásuk az új csoportban pár hete...
Egyelőre önkénteseket keresnek közülünk, akik a végkielégítésért cserébe távoznak, erre a jelentkezés határideje november 16. Ezután eldöntik, hogy kinek az önkéntes távozását fogadják el, és hány további embert küldenek el azok közül, akik nem akartak önként menni. Ez a folyamat december 10-én zárul le, és december 11-től kezdve mondják meg, hogy kire nincs szükség. Az utolsó embernek február 19-én kell leadnia a belépőkártyáját.
Nem izgulok nagyon, remélem, hogy megállom a helyem az interjún kb. 3 hét múlva, és átkerülök az új csoportba. De úgy is fogalmazhatunk, hogy szokás szerint a homokba dugom a fejem, és bízom benne, hogy az odakint csapkodó villámok nem pörzsölik meg a farktollaimat (élénk vizuális fantáziával rendelkezőktől elnézést).
Amint/ha biztos lesz a helyem, küldök egy gyors emailt. Addig is Moni blogján lehet követni életünk apró kicsi rezdüléseit.
UI: Friss hír, hogy az új állásainkat - egyelőre - nem hirdetik meg külsősöknek."
Ennyi. Köszönjük szépen a buzdító emaileket, telefonokat, jókívánságokat. Most kevésbé aggódom, mint 7 éve, amikor még munkaengedéllyel lehetett csak dolgozni, és nemcsak a megélhetésünk, de az országban való tartózkodásunk is függött attól, kerül-e munka az uramnak. Most nincs fogcsikorgatás, nincsenek álmatlan éjjelek. 7 év (12 év) szakmai tapasztalata áll az uram mögött a Gyárban, van kislistája az általa elért eredményekről és sikerekről, így biztos vagyok benne, hogy jó eséllyel indul a mérnöki állásért való interjúkon. Bízom/bízunk a sikerében.
***
Legnagyobb meglepetésemre Trish ma átment az autóvezetési vizsgán. Biztos voltam benne, hogy elsőre nem sikerül neki, mert érzésem (és V. érzése szerint) kissé öregasszonyosan vezet, lassan és körülményesen. Kedves vizsgáztatót fogott ki, ettől is félt, hogy mi van, ha barátságtalan, vagy kedvetlen lesz a vizsgáztatója, hallott elég rémtörténetet, többek között tőlem is. De lényeg, hogy a szakadó eső, egy szabálytalanul eléje hajtó öregasszony, és saját félelmei és remegő gyomra ellenére átment a vizsgán.
A neheze még csak most jön, s - akárcsak én annak idején - már most azon izgul, hogy fog majd most vezetni, úgy, hogy senki nem ül mellette, s javítgatja a hibáit.
***
Botond tegnap átküldött egy szakmai meghívót a Zila Tortaforma bemutatójára, amiért irigy vagyok, mert biztos jó és érdekes lehet magától a mestertől megtanulni a formákkal végezhető munkát. Zsuzsinál olvastam egy ígéretes túrókrémről, azzal fogom megtölteni a piskótakockáimat a Harvest Supper-re.
***
Tegnap szemtanúja voltam, amint a kicsiállat (alias patkány) megpróbálta kifosztani a madáretetőt. Felmászott a bokorra, végigegyensúlyozott az ágon, majd a mancsával (lábával?) megpróbálta leverni a tetejét. (Ekkor rohantam át a fényképezőgépért a dolgozószobába. Mert ezt dokumentálni kellett, minden áron. Sajnos, vad kattogtatás közben valamit elszúrtam - rossz gomb? -, mert nem találom a képeket a gépen.)
Amikor ez nem sikerült, leereszkedett az etetőn, s ott lógva lyukat rágott a műanyag rácson. Ott eszegetett, amikorra már elmúlt az ámulatom, és dühösen kinyitottam a kertajtót. Leesett a bokorról, s villámgyorsan eltűnt a szomszéd felé. Most már meg vagyok róla győződve, hogy a bokrok ágain át mászva jut be a kertbe, mert a másik bokor ágain felfutva tűnt el. Ez nem elég, lyukat ásott a komposztedény alá, ott, ahol a legvékonyabb volt a komposztedény köré szórt kavicsréteg. Meg kellett erősíteni.
S hogy mennyire igaza van a könyvnek, miszerint ragaszkodnak a szokásaikhoz, s ugyanakkor járják be a környéket minden alkalommal. Ma lesben álltam, s valóban, akárcsak tegnap, ma ugyanabban az időben megjelent. Először a megerősített komposztnál próbálkozott, majd felmászott a bokorra. Csak éppen a rosszra... Végignéztem, amint a vékony ágon végig egyensúlyozva keresi az etetőt, majd a szinte földi hajoló ágról leesve, járt egy kört, majd megint megpróbált felmászni az etetőig - de megint a rossz bokron át, holott korábban megnézte, hol az etető.
Lassan Konrad Lorenz-i magasságokba emelkedem ezzel a megfigyelgetéssel, de most már dühít, hogy kifog rajtam... Amúgy ma már a gépet is sikerült megfelelő erővel és a megfelelő helyen nyomkodni, így van kép bizonyságul.
"Rövidhír: November 4-én bejelentették a csoportom megszűnését. A tervek szerint összegyúrnak 3 részleget, a MacOffice, a Kids and Entertainment és mi szűnünk meg, helyettünk lesz egy új csoport, ahová 16 emberrel kevesebbet vesznek fel. Mérnökből (mint én), néggyel lesz kevesebb. Mindenkit megpályáztatnak az új állásért, kivéve azt a 3 főfejest, akik túl közel voltak a tűzhöz, nekik már van állásuk az új csoportban pár hete...
Egyelőre önkénteseket keresnek közülünk, akik a végkielégítésért cserébe távoznak, erre a jelentkezés határideje november 16. Ezután eldöntik, hogy kinek az önkéntes távozását fogadják el, és hány további embert küldenek el azok közül, akik nem akartak önként menni. Ez a folyamat december 10-én zárul le, és december 11-től kezdve mondják meg, hogy kire nincs szükség. Az utolsó embernek február 19-én kell leadnia a belépőkártyáját.
Nem izgulok nagyon, remélem, hogy megállom a helyem az interjún kb. 3 hét múlva, és átkerülök az új csoportba. De úgy is fogalmazhatunk, hogy szokás szerint a homokba dugom a fejem, és bízom benne, hogy az odakint csapkodó villámok nem pörzsölik meg a farktollaimat (élénk vizuális fantáziával rendelkezőktől elnézést).
Amint/ha biztos lesz a helyem, küldök egy gyors emailt. Addig is Moni blogján lehet követni életünk apró kicsi rezdüléseit.
UI: Friss hír, hogy az új állásainkat - egyelőre - nem hirdetik meg külsősöknek."
Ennyi. Köszönjük szépen a buzdító emaileket, telefonokat, jókívánságokat. Most kevésbé aggódom, mint 7 éve, amikor még munkaengedéllyel lehetett csak dolgozni, és nemcsak a megélhetésünk, de az országban való tartózkodásunk is függött attól, kerül-e munka az uramnak. Most nincs fogcsikorgatás, nincsenek álmatlan éjjelek. 7 év (12 év) szakmai tapasztalata áll az uram mögött a Gyárban, van kislistája az általa elért eredményekről és sikerekről, így biztos vagyok benne, hogy jó eséllyel indul a mérnöki állásért való interjúkon. Bízom/bízunk a sikerében.
***
Legnagyobb meglepetésemre Trish ma átment az autóvezetési vizsgán. Biztos voltam benne, hogy elsőre nem sikerül neki, mert érzésem (és V. érzése szerint) kissé öregasszonyosan vezet, lassan és körülményesen. Kedves vizsgáztatót fogott ki, ettől is félt, hogy mi van, ha barátságtalan, vagy kedvetlen lesz a vizsgáztatója, hallott elég rémtörténetet, többek között tőlem is. De lényeg, hogy a szakadó eső, egy szabálytalanul eléje hajtó öregasszony, és saját félelmei és remegő gyomra ellenére átment a vizsgán.
A neheze még csak most jön, s - akárcsak én annak idején - már most azon izgul, hogy fog majd most vezetni, úgy, hogy senki nem ül mellette, s javítgatja a hibáit.
***
Botond tegnap átküldött egy szakmai meghívót a Zila Tortaforma bemutatójára, amiért irigy vagyok, mert biztos jó és érdekes lehet magától a mestertől megtanulni a formákkal végezhető munkát. Zsuzsinál olvastam egy ígéretes túrókrémről, azzal fogom megtölteni a piskótakockáimat a Harvest Supper-re.
***
Tegnap szemtanúja voltam, amint a kicsiállat (alias patkány) megpróbálta kifosztani a madáretetőt. Felmászott a bokorra, végigegyensúlyozott az ágon, majd a mancsával (lábával?) megpróbálta leverni a tetejét. (Ekkor rohantam át a fényképezőgépért a dolgozószobába. Mert ezt dokumentálni kellett, minden áron. Sajnos, vad kattogtatás közben valamit elszúrtam - rossz gomb? -, mert nem találom a képeket a gépen.)
Amikor ez nem sikerült, leereszkedett az etetőn, s ott lógva lyukat rágott a műanyag rácson. Ott eszegetett, amikorra már elmúlt az ámulatom, és dühösen kinyitottam a kertajtót. Leesett a bokorról, s villámgyorsan eltűnt a szomszéd felé. Most már meg vagyok róla győződve, hogy a bokrok ágain át mászva jut be a kertbe, mert a másik bokor ágain felfutva tűnt el. Ez nem elég, lyukat ásott a komposztedény alá, ott, ahol a legvékonyabb volt a komposztedény köré szórt kavicsréteg. Meg kellett erősíteni.
S hogy mennyire igaza van a könyvnek, miszerint ragaszkodnak a szokásaikhoz, s ugyanakkor járják be a környéket minden alkalommal. Ma lesben álltam, s valóban, akárcsak tegnap, ma ugyanabban az időben megjelent. Először a megerősített komposztnál próbálkozott, majd felmászott a bokorra. Csak éppen a rosszra... Végignéztem, amint a vékony ágon végig egyensúlyozva keresi az etetőt, majd a szinte földi hajoló ágról leesve, járt egy kört, majd megint megpróbált felmászni az etetőig - de megint a rossz bokron át, holott korábban megnézte, hol az etető.
Lassan Konrad Lorenz-i magasságokba emelkedem ezzel a megfigyelgetéssel, de most már dühít, hogy kifog rajtam... Amúgy ma már a gépet is sikerült megfelelő erővel és a megfelelő helyen nyomkodni, így van kép bizonyságul.
A kicsiállat a hátsó bokron. Az elülsőn az etető.
Be fogok szerezni egy fémrácsos etetőt, és egy jókora vödör patkánymérget. S ez az utolsó képem a kicsiállattal folytatott csatározásról, mert az uram undorodik tőle, fúj, képes vagyok ezzel foglalkozni? S különben is.
Pusztuljon.
3 megjegyzés:
Én is/mi is szorítunk ezerrel!
Müzli
Drukkolunk nagyon, az állat meg pusztuljon. (Megjegyzem, baromi jól lekaptad, ügyes vagy :)))
Köszönjük szépen.
Nem rajtam múlott a fotó, a zállat nagyon készséges fotóalany.
Tényleg, Müzli, Nálatok ott a vadon egy köpésre a kertetektől, van posszum?
Megjegyzés küldése