Nem emlékszem eléggé, de mintha írtam volna már, hogy a lakásban minden árammal működik, s egy-egy áramszünet (szerencsére ritkán fordul elő) szinte megbéníthatja az életünket. Néha eszembe jut, hogy ha mondjuk, egy hideg téli napon köszönt be az áramszünet, vagy ne adj' Isten, beütne az általános "emergency", akkor nekünk annyi.
Így volt ez tegnap reggel is. Időre mentünk a városba, szépen beállítottam a bojlert, hogy a szokásosnál korábban melegítse a vizet a fürdéshez-fűtéshez. (Mivel hogy már fűtünk, kérem, csípősen hidegek a reggelek, és felbátorított bennünket az ígéret, hogy októbertől olcsóbb lesz a gáz.) Erre negyed hétkor (a tervezett kelés előtt félórával) felébredtem arra, hogy a vonalas telefon aprócska kijelzője bevilágítja a hálószobát, és nem találja a "rendszert", az ébresztős rádió kijelzője üresen villog, s a víztartály a fal túloldalán szörcsögve vinnyog. Valami nem stimmel.
Áramszünet. A legjobbkor... A gyomrom azonnal csomóban.
Átfutott az agyamon, hogy mi mindent nem fogok tudni megcsinálni reggel. Nem tudok kávét főzni, vizet sem tudok forralni, mert a a tűzhely elektromos... Nincs melegvíz, mert a bojler nem lobban be, szokra híján... az elektromos pumpa sem fog működni, ami a vizet a fürdőszobai csapokba nyomná... A wc-t majd a hidegvizes csapból nyert vízzel le tudjuk öblíteni, ha szükséges... S meg tudok ejteni egy gyors macskamosdást langyos vízben, bár ha az ember orvoshoz megy, akkor azért alaposabb fürdés illenék. S a hűtőszekrény lassan melegedni kezd...
A riasztó ingerült bíííp-bííp-jéről még nem is szóltam. Felkeltem, becsuktam a nappali és a háló közti két ajtót, s így legalább ez a bípbíp nem hallatszott be.
Fél óra ébren töltött bosszankodás után újra lett áram (hurrá!), a telepen beindultak az éppen beélesített állapotban lévő riasztók, a telefon magához tért, az ébresztőórát is újra beállítottam, s kezdődhetett a nap. Csodás. Némi melegvíz - a víztartálynál külön bekapcsolható "gyorsforraló" segítségével - lett, a bojlert működtető (áram híján leállt) órát visszatekertem a megfelelő időponthoz, kávét is főztem, a bípbíp is elhallgatott, és csak 5 perces késéssel indultunk neki a Dublin felé tartó eszméletlen forgalomnak. Máskor 25 perc alatt bent szoktunk lenni a városban, most 1 óra 20 perc alatt értünk be a Merrion Square-hez. Szerencsére a késés ellenére hamar sorrakerültem.
Van, aki ezt az utat mindennap megteszi! Most az egyszer irigykedve néztem a buszsávokban elsuhanó buszok utasaira.
Mindenesetre egy életre megtanultam, hogy az ember inkább kérjen időpontot késő délelőttre, mint reggelre, vagy menjen tömegközlekedéssel a belvárosba, ha jót akar.
***
Így volt ez tegnap reggel is. Időre mentünk a városba, szépen beállítottam a bojlert, hogy a szokásosnál korábban melegítse a vizet a fürdéshez-fűtéshez. (Mivel hogy már fűtünk, kérem, csípősen hidegek a reggelek, és felbátorított bennünket az ígéret, hogy októbertől olcsóbb lesz a gáz.) Erre negyed hétkor (a tervezett kelés előtt félórával) felébredtem arra, hogy a vonalas telefon aprócska kijelzője bevilágítja a hálószobát, és nem találja a "rendszert", az ébresztős rádió kijelzője üresen villog, s a víztartály a fal túloldalán szörcsögve vinnyog. Valami nem stimmel.
Áramszünet. A legjobbkor... A gyomrom azonnal csomóban.
Átfutott az agyamon, hogy mi mindent nem fogok tudni megcsinálni reggel. Nem tudok kávét főzni, vizet sem tudok forralni, mert a a tűzhely elektromos... Nincs melegvíz, mert a bojler nem lobban be, szokra híján... az elektromos pumpa sem fog működni, ami a vizet a fürdőszobai csapokba nyomná... A wc-t majd a hidegvizes csapból nyert vízzel le tudjuk öblíteni, ha szükséges... S meg tudok ejteni egy gyors macskamosdást langyos vízben, bár ha az ember orvoshoz megy, akkor azért alaposabb fürdés illenék. S a hűtőszekrény lassan melegedni kezd...
A riasztó ingerült bíííp-bííp-jéről még nem is szóltam. Felkeltem, becsuktam a nappali és a háló közti két ajtót, s így legalább ez a bípbíp nem hallatszott be.
Fél óra ébren töltött bosszankodás után újra lett áram (hurrá!), a telepen beindultak az éppen beélesített állapotban lévő riasztók, a telefon magához tért, az ébresztőórát is újra beállítottam, s kezdődhetett a nap. Csodás. Némi melegvíz - a víztartálynál külön bekapcsolható "gyorsforraló" segítségével - lett, a bojlert működtető (áram híján leállt) órát visszatekertem a megfelelő időponthoz, kávét is főztem, a bípbíp is elhallgatott, és csak 5 perces késéssel indultunk neki a Dublin felé tartó eszméletlen forgalomnak. Máskor 25 perc alatt bent szoktunk lenni a városban, most 1 óra 20 perc alatt értünk be a Merrion Square-hez. Szerencsére a késés ellenére hamar sorrakerültem.
Van, aki ezt az utat mindennap megteszi! Most az egyszer irigykedve néztem a buszsávokban elsuhanó buszok utasaira.
Mindenesetre egy életre megtanultam, hogy az ember inkább kérjen időpontot késő délelőttre, mint reggelre, vagy menjen tömegközlekedéssel a belvárosba, ha jót akar.
***
Íme, a "Guggen" előtt látható The Puppy (Kölyökkutya) c. szobor, élő virágokból. Eredetileg le akarták bontani a kiállítás végeztével, de a bilbao-iak úgy megszerették, hogy azóta is ott áll a múzeum előtt. Kiváncsi volnék, mennyi munkát ad a kertészetnek, amelyik ápolgatja, s locsolja. A virágokat vajon milyen gyakran cserélik?
A füvesített villamosvonal
A Guggenheim Múzeum. Hát nem szép?
Az előtérben halványan látható szobor egy óriási pók, a hasa tele tojásokkal. A címe: Mama :-)
Amiről nem készült kép, de nagyon tetszett, az az ottani szemétgyűjtés. A nagy lakótömbök előtt közös konténerek vannak, amit mindennap reggel ürítenek a kukásautók. Szelektív szemétgyűjtés folyik, nem is akárhogyan. B. lakótömbje előtti kis téren pl. van két fémtömb, kicsit úgy néznek ki, mintha a tér alatt rejtőző "tengeralattjárók" vaskos periszkója nyúlna a tér fölé. Az egyikbe a reciklálandó, a másikba a "normál", kevert szemetet lehet rakni (a papírnak, üvegnek külön konténer áll rendelkezésre). Kinyitjuk a kerek, fém ajtót, berakjuk a kis polcra a szemeteszacskót, becsukjuk az ajtót, majd oldalt, egy karral megdöntjük a polcot, s a szemét a föld alá hullik. Mint egy szemétledobó, csak éppen a terecske közepén. Valószínűleg a háztömb alá kerül, ahol a föld alatti parkoló is van. Egyszerű, higiénikus... Nem tudom, mindenhol így megy-e ez Bilbao-ban, de azon a környéken így gyüjtötték a szemetet.
Tegnapelőtt kicsit szíven ütött, hogy az egyik, általam (eddig) nagyra tartott gasztroblogon a gateau basque receptje nem sütemény, hanem valami szalonnás, leveles tésztából készült paprikás kaja. Amihez ráadásul hozzávalóként kaliforniai paprikát írnak?! A baszk paprikaválasztékot most már személyesen ismerve azt kell mondjam, ez nonszensz! Valamit elnéztek, de nagyon, valami rossz forrást használhattak. A baszkok sosem használnák ezt a paprikát, amikor ott van a saját, Guernicá-ban termett híres paprikájuk, amit B. meg is mutatott nekünk, sőt, meg is kóstoltuk azokat a szép zöld paprikákat, s még előtte a szintén igen népszerű piros, hideg, sült paprikaszeleteket, salátában. S hogy a weboldalon Bilbaót titulálták (elsőre, később kérésre javították) Baszkföld fővárosának. Ezek után meginogtam, mert akkor más írásaikban miféle hibákat követhetnek el? S az a nem odafigyelés, amivel egyik fontos munkatársuk nevét elírták - kicsit tiszteletlen ez, nem? Fájó szívvel lemondtam róluk.
***
Tegnap megkaptam az első karácsonyi torta-rendelést, Stephanie-tól. Annyira ízlett neki a férje születésnapjára készített gyümölcstorta, hogy karácsonyra is azt kért. Mina is rendelt tiramisut, és egy lengyel lány a piacról fahéjas-almás tortát kért, a születésnapjára. Valamint Susan is megrendelte a lánya négyemeletes esküvői tortáját... Jaj! Sosem csináltam még emeletes tortát! Ráadásul az egyik szint a rettegett chocolate biscuit cake lenne, amiről fogalmam sincs, hogyan kell bevonni marcipánnal, majd cukormázzal, hiszen hűtőben kell tárolni, hogy ne puhuljon meg, ne ragadjon olyan nagyon... Igaz, van időm utánanézni a dolgoknak, jövő augusztusban lesz az esküvő. Voltak egy esküvői kiállításon, s ott kíváncsiságból rákérdeztek az árakra: egy hasonló tortáért 600 eurót kér a sütöde, ott a kiállításon engedménnyel 450-et kellett volna érte fizetni. "Te mennyit fogsz érte kérni?" - kérdezte V. tegnap este. "Nem tudom." - feleltem. Valószínűleg a hozzávalók és a speciális tortatartó műanyag oszlopocskák árát megszorzom kettővel, s annyit. A dekoráció nem lesz bonyolult, teljesen fehér torta lesz, cukormázból kivágott szívekkel, ami majd a koszorúslányok ruhájának színéhez kell, hogy passzoljon.
Leslie-vel szombaton megbeszéltem, hogy ő is csinál majd levest, és én is. Majd mindig megbeszéljük, melyikünk miféle levessel rukkol ki a héten. Így lesz választék a vevők számára, és ő sem érzi úgy, hogy minden ötletére nemet mond a committee. Ez így fair, szerintem.
***
A higiénikusoktól még mindig nem jött meg a papír, hogy akkor bejegyzett food business vagyok. Legszívesebben felhívnám a nőt, aki járt nálam, hogy mégis, mizújs? V. azt mondta, ebből is látszik, hogy mire megy ki a játék: az én papíromra is mutogathatnak, hogy lám, mennyi függőben lévő melójuk van, hát nem lehet őket elbocsátani, fizetést csökkenteni, public servant-ként, szükség van rájuk, lám csak lám! S majd idővel, jó sok hét múlva megkapom azt a papírt...
Tegnapelőtt kicsit szíven ütött, hogy az egyik, általam (eddig) nagyra tartott gasztroblogon a gateau basque receptje nem sütemény, hanem valami szalonnás, leveles tésztából készült paprikás kaja. Amihez ráadásul hozzávalóként kaliforniai paprikát írnak?! A baszk paprikaválasztékot most már személyesen ismerve azt kell mondjam, ez nonszensz! Valamit elnéztek, de nagyon, valami rossz forrást használhattak. A baszkok sosem használnák ezt a paprikát, amikor ott van a saját, Guernicá-ban termett híres paprikájuk, amit B. meg is mutatott nekünk, sőt, meg is kóstoltuk azokat a szép zöld paprikákat, s még előtte a szintén igen népszerű piros, hideg, sült paprikaszeleteket, salátában. S hogy a weboldalon Bilbaót titulálták (elsőre, később kérésre javították) Baszkföld fővárosának. Ezek után meginogtam, mert akkor más írásaikban miféle hibákat követhetnek el? S az a nem odafigyelés, amivel egyik fontos munkatársuk nevét elírták - kicsit tiszteletlen ez, nem? Fájó szívvel lemondtam róluk.
***
Tegnap megkaptam az első karácsonyi torta-rendelést, Stephanie-tól. Annyira ízlett neki a férje születésnapjára készített gyümölcstorta, hogy karácsonyra is azt kért. Mina is rendelt tiramisut, és egy lengyel lány a piacról fahéjas-almás tortát kért, a születésnapjára. Valamint Susan is megrendelte a lánya négyemeletes esküvői tortáját... Jaj! Sosem csináltam még emeletes tortát! Ráadásul az egyik szint a rettegett chocolate biscuit cake lenne, amiről fogalmam sincs, hogyan kell bevonni marcipánnal, majd cukormázzal, hiszen hűtőben kell tárolni, hogy ne puhuljon meg, ne ragadjon olyan nagyon... Igaz, van időm utánanézni a dolgoknak, jövő augusztusban lesz az esküvő. Voltak egy esküvői kiállításon, s ott kíváncsiságból rákérdeztek az árakra: egy hasonló tortáért 600 eurót kér a sütöde, ott a kiállításon engedménnyel 450-et kellett volna érte fizetni. "Te mennyit fogsz érte kérni?" - kérdezte V. tegnap este. "Nem tudom." - feleltem. Valószínűleg a hozzávalók és a speciális tortatartó műanyag oszlopocskák árát megszorzom kettővel, s annyit. A dekoráció nem lesz bonyolult, teljesen fehér torta lesz, cukormázból kivágott szívekkel, ami majd a koszorúslányok ruhájának színéhez kell, hogy passzoljon.
Leslie-vel szombaton megbeszéltem, hogy ő is csinál majd levest, és én is. Majd mindig megbeszéljük, melyikünk miféle levessel rukkol ki a héten. Így lesz választék a vevők számára, és ő sem érzi úgy, hogy minden ötletére nemet mond a committee. Ez így fair, szerintem.
***
A higiénikusoktól még mindig nem jött meg a papír, hogy akkor bejegyzett food business vagyok. Legszívesebben felhívnám a nőt, aki járt nálam, hogy mégis, mizújs? V. azt mondta, ebből is látszik, hogy mire megy ki a játék: az én papíromra is mutogathatnak, hogy lám, mennyi függőben lévő melójuk van, hát nem lehet őket elbocsátani, fizetést csökkenteni, public servant-ként, szükség van rájuk, lám csak lám! S majd idővel, jó sok hét múlva megkapom azt a papírt...
1 megjegyzés:
Welcome back :) A hétfő reggel valóban borzalmas volt közlekedés ügyileg!!! Elkövettem a hibát, hogy nem a szokásos buszomhoz mentem ki reggel 7:20-kor Stillorganban, hanem gondoltam inkább a háromnegyed nyolcassal megyek és cirka fél órával később kezdek dolgozni. Hát 9-re épphogy beértem az irodába! Óriási dugó volt mindenütt, a buszok tömve és a többségük meg sem állt a megállónkban, ahol csak gyűltek az egyre idegesebbnek látszó emberek. Reméljük a jövőben ez nem fordul elő túl sűrűn :)
Megjegyzés küldése