2009. október 16.

"Leves! Én főztem!"*

Ma reggel még sötét volt, amikor nekiindultunk a promenádnak. Egyre sötétebbek a reggelek, s este 6 felé már kezd sötétedni. A szembejövők homályos sziluettként mozogtak a távolban. Jó pár kutyafuttató is volt a parton, s rengeteg madár - kint, a vizen, egy halászhajó erős reflektora csillogott. S nem volt hideg, ahhoz képest, hogy mostanában már talajmenti fagyokról is huhog néha a levelibéka a rádióban. Ma éjjelre is hideget ígérnek: 1-5 fokot!

Kellemes séta volt, szélmentes időben, de a gyomrom tele volt kis izgalommal. Megint csak fura csekket kaptam, vagyis ugyanazt adták vissza, amit már egyszer visszavittem, hogy rossz az összeg. Valamint Darren az izgalomtól el-elfulladó lélegzettel figyelmeztetett, hogy be ne oltassam magam az influenza elleni oltással, amit egy-két hét múlva kezdenek megkapni az orvosok, s gondolom, utána majd oltják is a vállalkozó kedvűeket. S hogy szóljak a rokonoknak is, feltétlenül - ezzel már elkéstem, mint hallottam. Megnyugtattam, hogy nem oltatunk, Béresezünk, C-vitamin, jó kaja, sok levegő (remélhetőleg mások tüsszentésétől mentes).

A móló végén megérintettük az emléktábla éppen soron lévő betűjét, majd visszafordultunk. Találkoztunk egy-két emberrel, akit már láttunk korábban is, s akik köszönnek is. Mire a kocsihoz értünk, világos volt már, a felhőkön át gyengén derengett a Nap, a halászhajó fényei eltompultak a fényben. Igen hirtelen nyílt ki a világ.

Délelőtt - miután halálra izgultam magam, szokás szerint, e semmiségért -, volt főnököm könyvelője megnyugtatott, hogy csak váltsam be azt a csekket nyugodtan, az októberi pénzemből levonja a tartozásomat, ne aggódjak. Innen kezdve már nagyobb kedvvel és nyugodtabban dolgoztam. Ma már főztem levest is a piacra, remélhetőleg minden pekedlivel elkel, ha nem, marad ebédre :-) V. sajnos, nem szereti, pedig kellemes ízű, igazi őszi leves. Póréhagymából és burgonyából készül, nem drága, és ha van kedvünk, csilivel és borssal bolondítható.

A hozzávalók:

454 g póréhagyma, felkarikázva, a zöldje is mehet bele
110 g vöröshagyma, apróra vágva
300 g burgonya, hámozva, felkockázva
55 g vaj
900 ml csirkeleves, vagy (jujj) Knorr-zöldség/csirkeleveskockából készült lé
300 ml tejszín vagy tej

(A fura grammok az ounce-pound átszámítás miatt vannak. Nyugodtan kerekíthetünk.)

A vajon 4-5 percig pároljuk a hagymát és a póréhagymát, de nem barnítjuk meg. Hozzáadjuk a burgonyát, ráöntjük a levest, felforraljuk, és 15-20 percig kis lángon főzzük. Ha a burgonya megpuhult, botmixerrel áttörjük (muszáj, az írek mindent pépesen szeretnek, valamiért nem kapós a darabos leves!). Ízlés szerint hozzáadjuk a tejet, de akkor már nem forraljuk tovább, csak átmelegítjük. Forrón, akár kis csészékben is tálalható. Abból lehet csak igazán jól szürcsölni a tévé előtt, takaróba burkolózva, tőzegszagú őszi estén :-)

Olvastam, hogy ha jéghidegen tálaljuk, akkor a Vichyssoise névre hallgat, s igen "elegáns". Ha melegen, pürésítve, akkor a nem annyira elegáns potage parmentier név illeti meg, egy, a burgonya fogyasztását népszerűsítő Parmentier nevű francia úr után. Az én cimkéimen, amit a pekedlikre ragasztok majd, a leek and potato soup név fog állni :-). Minek az a flanc!

Tejet/tejszínt nem szoktam hozzá adni, ugyanis a legtöbb vevő rákérdez, hogy le lehet-e ezt a levest fagyasztani... Márpedig a tejes leves kiolvasztva erős tejszagot áraszt, és elnyomja a zöldségek finom ízét. Ha mindenáron le akarjuk fagyasztani, akkor kiolvasztás után rottyantsunk rajta egyet, s aztán adjuk hozzá a tejet.

***

Új háziállatokra tettem szert. (Apropó, megint pótolni kellett a mérget, egy szem sem maradt, alighanem megint látogatóm volt a kertem, brrr.) A kis előkertünkbe beköltözött két pók. Szkülla és Kharübdisz. Szkülla mindjárt a lépcsők előtt vert tanyát, jókora hálója közepén üldögél, jól láthatóan függ a levegőben - nem is járok mostanság öntözni! Már nem egyszer beleakadtam a hálóba, amikor szürkület után kimentem meglocsolni a rózsákat. A teste akkora, akár egy málna.

A másik, Kharübdisz már jobb helyet választott, két bokor között van a hálója, ahol - remélhetőleg - a legyeket fogdossa. Ott legfeljebb egy-egy merészebb madár téphetné szét a hálóját, más (én) nem jár arra. Az ablakból mindketten jól láthatóak, V. időnként meg is jegyzi, amikor a kanapén ülve Szküllára lát: "egy hatalmas pók van a kertben". Nyugtázom a jelenlétüket, de nem bántom őket. Bár már javasolta a férjem, hogy fújjam le őket... de minek? Legalább rajtam kívül valaki más is öli a még mindig szép számban röpködő legyeket.

***

Holnap lesz Stephen Gately, a Boyzone egykori tagjának temetése. 33 évesen hirtelen halt meg, valami szívbaj következtében. Az East Wall nevű észak-dublini városrészen élt egykor. Ott is lesz a búcsúztatása. A búcsúztatás és a mise helyszínéül választott templomot egykori szomszédai, a környék lakói tették rendbe a kedvéért, sőt, még a házak utcára néző ablakait is tisztogatták, készültek a szomszédságban. Nagyon-nagy felhajtás lesz, igen sok embert várnak, de a rajongókat távol fogják tartani. Mondják, egykori zenésztársai, a Boyzone tagjai egész éjszaka ott fognak virrasztani a koporsója mellett.

Nem voltam a rajongójuk, néha olvastam, Gately itt lép fel, ott lép fel, sikert aratott a "József és a színes, szélesvásznú álomkabát" c. musical-ben. Nem voltak botrányai, csendes életet élt. S mi közöm az egészhez? Vajmi kevés: ugyanazon a telepen laktunk, mint Gately egyik testvére, egy fekete, igen csigás hajú, fiatal nő. Severenna, egykori kollégám mutatta meg egyszer, hogy "nézd, az ott Stephen Gately testvére!" (Én pedig: "Az ki?") Gately többször is vásárolt a boltban, ahol dolgoztam, ha jött a nővéréhez látogatóba, utána mindig ment a pusmogás, mit vett, mennyiért, kivel volt... Egy alkalommal szendvicset csináltam neki, hú, de furcsa volt, alig volt nálam magasabb. Azt hiszem, ezt már meséltem a másik blogban... S elnézést kért, amiért olyan nehezen döntötte el, hogy mit kér a kenyérre... Utána Severenna behozta a blokkot a kantinba, s kiragasztotta a falra, miután kielemezték, mert a vásárolt holmik között volt egy méregdrága palack pezsgő is, a legdrágább ital, amit a bolt tartott. Vagy 90 fontot (vagy eurot?) költött akkor. Ami nem sűrűn esett meg a mi kis boltocskánkban. Aztán beszélték, hogy a nővére költözik, árulja a házat (szép, sorvégi ház volt, nagy kerttel), 800 000 euróért. No hiszen, ma aligha kérne/kérhetne ennyit, akármilyen szép is az a ház!

Sajnálom, igen fiatal volt még, nagy kár érte.

* Idézet a Birodalom visszavág c. örökbecsű műből

2 megjegyzés:

zebrina írta...

Ezt Yoda mester mondja?

kisrumpf írta...

Bezony :-) Öcsém egyik kedvenc idézete.