Halloween-i sikerek

Ma nagyon jól ment a piac! A nagy partikenyér és egy rozskenyér kivételével mindent eladtam! Ági, ezúton is köszönöm a Halloween brack ötletét, kettőt csináltam, a limlomok közül előhalásztam egy strasszos cipő- és egy teknősbéka (!) függőt, s azokat sütöttem bele. Azok is elfogytak! Nem lett olyan édes a tésztája, mint vártam, de talán nem lesz rá panasz.

Levesnek bab- és zöldséglevest főztem, jó alaposan megfűszerezve. Mind a hat pekedli elfogyott. Nagylelkű voltam, s a francia fokhagymából raktam bele - alighanem sokat, mert eléggé érezhető volt a levesen a fokhagymás íz. Ha panaszkodnának, majd elmagyarázom, hogy a szellemek és vámpírok távoltartására szolgált :-)

Tegnap este már annyira nyögtem - megcsúsztam a tennivalókkal -, hogy a sütik közül egyszerűen dekorálatlanul hagytam a boszorkányokat, így nem volt az idén boszi a 8 darabos csomagban. Volt tök, csont, csontváz, denevér (a kedvencem), bagoly, macska és szellem. Helyette néhány csokis/vaníliás cupcake-re rajzoltam pókokat, halálfejet és csontvázat.

Még a méregdrága "haunted house" is elkelt, amin sokat dolgoztam. A szórócsokin és a zselékukacokon kívül mindent én csináltam, mézeskalácsból vagy marcipánból. A baglyot az uram nem ismerte fel, de mások azonnal felkiáltottak: "Nézd, bagoly is van az ablakban!" Csodájára jártak, de a megvételtől mindenkit eltántorított a 35 eurós ár. Már megígértem Adhaímhin-nak, hogy ha nem kel el, odaadom a gyerekeinek, amikor csoda történt...

... és a házat az utolsó pillanatban az általam csak "gazdagember"-nek (így, egybeírva) titulált Nick Roche vette meg, a gyerekeivel. Roppant ellenszenves alak, gazdag, a blackrock-i piac tulaja. Már ajánlotta, hogy áruljak nála, sütiért cserébe, de nincs az a recesszió, ami a vele kötendő üzletre rávenne. Egyrészt, mindenki óv tőle, de nem is kell erőlködniük, nem kedvelem. Valahogy van benne valami taszító, a viselkedése, ahogy beszél, ahogy időnként 500 euróssal fizet... Pénze van, stílusa nincs. A piacon örülnek neki, ha jön, mert félelmetes mennyiséget vásárol, de attól még lehet utálni, ugye? Neki van a kedves kis Rosie nevű tacskója, fekete, kicsi, folyton reszkető jószág. Volt, hogy többszöri ellenkezésünk ellenére is behozta a piacra (higiénikusok oda is lennének), s egyszer megesett, hogy egyszerűen elfelejtették magukkal vinni a kutyát, mikor távoztak. Rosie kézről-kézre járt, míg félóra elteltével kegyeskedtek visszafáradni a kutyájukért. Ma láttam, hogy egy új eb jár velük, egy csupaideg barna spániel. Van még egy fekete-fehér pásztorkutyájuk is, az is kicsi, vékony, s igen félős, ezért őt mindig a kocsiban hagyják, amikor jönnek vásárolni. S amit különösen utálok: zárás előtt pár perccel érkeznek, vásárolnak, aztán szépen megkávéznak, amikor én már javában takarítok, mosogatok... Nehéz ám ilyenkor mosolyogni!

Ellenben jobban örültem annak, hogy Leslie munkát ajánlott. Egyszeri alkalom, előkelő esküvőre kell kis kenyereket, zsömléket csinálni. Ő csinálja a kaját, s nem ér rá kenyeret sütni. Ma hihetetlenül pörgős volt a piac, rengetegen kávéztak, nem volt időnk részletekbe menően megbeszélni a dolgot, Azt hittük, csendes piac lesz, ugyanis le van zárva a felénk vezető egyik főút, s a legtöbb embert még a kis kerülő is eltántorítja attól, hogy kijöjjön a város szélén túl piacolni. Nem tudtunk sokat beszélgetni, de Leslie jövő héten felhív, és később majd mintazsemléket is csinálok neki. Fehér- és barna élesztőseket akar, rozskenyeret nem. Azt mondja, itt nem népszerű a kissé savanykás ízével.

Közben kérdezte, hogy megy a meló, panaszkodtam, hogy a kávézó januártól felére csökkentett megrendeléseit még nem sikerült teljességében pótolnom. Kis idő múlva hozta az Irish Times hétvégi magazinját: "Ez lenne a volt főnököd?" S valóban, Michelle nézett rám egy cikkből, amely "green minded" embereket ismertet.

Meg lehet nézni, ő az, a cikkhez tartozó harmadik képen látható.

Amúgy a Halloween-ból nem érzékelünk semmit, itt a lakás mélyén. A nappaliból néha hallani hangos petárdázást, durrogtatást... A piacra dekorként készült töklámpásomnak is lett gazdája, Sally (p.k.) csapott le rá, mondván, nem volt ideje ilyesmit csinálni az unokáknak, és beszerzési áron megkapta a hülye vigyorú tökömet :-) Az Edétől megörökölt Halloween-os "széjjpöjgőmet" is kiraktam a piac virágokkal teli talicskájába, fújta a szél erősen, kattogva pörgött egész idő alatt.

Ez pedig néhány kép a szellemek járta mézeskalács házamról. Belül zselékukacok hemzsegnek, illetve lógnak ki hátul az ablakon. Sajnos, a farkas és a kopár fa eltörött, a farkast megettem, a fa néhány ágából pedig bokor lett a ház mellé. Most, hogy fűtünk, s a párátlanító az utolsókat rúgja, no és sűrűn esik, nagyon hamar megpuhultak a ház elemei, csak számos támasztó bögre és kés segítségével sikerült összeragasztanom. De utána már nem volt gond.