Óóó, azért nincs ám annál jobb érzés, mint amikor az ember kézhez veszi a csekket, amiért keményen megdolgozott. No jó, van, de azért ma annyira jó volt átadnom az augusztusi piaci csekket az uramnak. A fesztiváli pénzt is megkaptuk, hurrá, lesz miből kifizetni az új kipufogót :-)
Este mindjárt tobzódtam a Tortissimo weboldalán, új kiszúrókat rendelve. (Ha bárki jó minőségű kiszúrókat keres, tudom őket ajánlani. Kártyás fizetés lehetséges!) Stephanie-nak mutattam az új Peggy Porschen-könyvet, s teljesen beleszeretett a pudli alakú sütikbe. Tudnék-e csinálni? Neki? Bármit. Így muszáj volt pudlis kiszúrót rendelnem, s mellé ördögös és angyalkát... és vizilovat.. és télapót... és tyúkocskát... és...
Stephanie-nak nagyon tetszett a torta. Mint kiderült, azért színeződött csak el a cukormáz a csokicsíkok mentén, mert rácsuktam a doboz fedőt, s kicsit melege lett. Reggelig nyitott dobozban pihent a torta, s fehér volt a cukormáz, megszáradt az éjjel. Kiváncsi vagyok, hogy fog nekik ízleni, mert az ilyen gyümölcstortát illett volna whiskey-vel "etetni", de az unokák miatt nem mertem... pedig az adja meg igazán az ünnepi gyümölcstorta finom ízét!
Megkérdezték a piacon, akarok-e megint levest csinálni. Régóta nem csináltam, holott pár éve mindig szállítottam 5-6 pekedli vizitorma-, téli zöldség-, és paradicsomlevest. Utóbbit főleg akkor, amikor vidéken lakó ismerőseink, Feriék rengeteg minőségi paradicsomlevet testáltak ránk, mert az őket alkalmazó olasz tulaj telepakolta a kamrát, s meg kellett volna enni-inni a sűrű leveket, mielőtt lejárt volna a szavatosságuk...
Aztán kifogytam a paradicsomlevekből, a pekedlik beszerzése is nehézkes is volt akkor még - ráadásul egy másik tag a biokertje terményeiből elkezdett leveseket csinálni, így felhagytam vele. Mert ami zöldséget én vettem a boltban, az nem volt bio. De most - mint kiderült - Leslie benyújtott egy igen hosszú listát, hogy miket szeretne szállítani, s a kontrollerek azt mondták, ácsi, a régi tagoké az elsőbbség, mert szerepelt pár olyan dolog azon a listán, amit mi már korábban csináltunk. Ezért kérdeztek meg, hogy akarok-e megint levest csinálni, vagy átpasszolom a lehetőséget? A leves jó ötlet, jól eltalált fűszerezéssel nyerők lehetünk, így örömmel bólogattam, hogy hogyne, télire szívesen készítek levest. S most már pekedlit sem nehéz venni, saját kártyám van a nagybanihoz. Így szabadság után elkezdem a levesek árusítását.
***
Íme, az ígért recept, első olyan sütim, amit a Joy of Cooking (1973) c. könyvből készítettem, meglehetősen zavaros módszerrel élve. Amelyik mértékegységnek az átszámítása könnyű volt (egy másik amerikai sütős könyv segítségével, azt átszámoltam ounce-ra (egy ounce kb. 2.5 deka), mert van ilyen beosztás a mérlegemen. A lisztet nem számítottam át, hanem elővettem a cup-os mérőedényemet, s addig rázogattam, ütögettem a pulthoz, míg sikerült kimérnem a szükséges mennyiséget. De ha valaki biztosra akar menni, annak az alábbi átszámítós oldalt ajánlom. Az eredeti amerikai mértékegységekkel írom a receptet, s aztán odaírom (a könnyebbség kedvéért) az említett oldal segítségével átszámított értékeket. Én inkább az ounce-okkal "bajlódtam", mint hogy leüljek a gép elé :-)
Este mindjárt tobzódtam a Tortissimo weboldalán, új kiszúrókat rendelve. (Ha bárki jó minőségű kiszúrókat keres, tudom őket ajánlani. Kártyás fizetés lehetséges!) Stephanie-nak mutattam az új Peggy Porschen-könyvet, s teljesen beleszeretett a pudli alakú sütikbe. Tudnék-e csinálni? Neki? Bármit. Így muszáj volt pudlis kiszúrót rendelnem, s mellé ördögös és angyalkát... és vizilovat.. és télapót... és tyúkocskát... és...
Stephanie-nak nagyon tetszett a torta. Mint kiderült, azért színeződött csak el a cukormáz a csokicsíkok mentén, mert rácsuktam a doboz fedőt, s kicsit melege lett. Reggelig nyitott dobozban pihent a torta, s fehér volt a cukormáz, megszáradt az éjjel. Kiváncsi vagyok, hogy fog nekik ízleni, mert az ilyen gyümölcstortát illett volna whiskey-vel "etetni", de az unokák miatt nem mertem... pedig az adja meg igazán az ünnepi gyümölcstorta finom ízét!
Megkérdezték a piacon, akarok-e megint levest csinálni. Régóta nem csináltam, holott pár éve mindig szállítottam 5-6 pekedli vizitorma-, téli zöldség-, és paradicsomlevest. Utóbbit főleg akkor, amikor vidéken lakó ismerőseink, Feriék rengeteg minőségi paradicsomlevet testáltak ránk, mert az őket alkalmazó olasz tulaj telepakolta a kamrát, s meg kellett volna enni-inni a sűrű leveket, mielőtt lejárt volna a szavatosságuk...
Aztán kifogytam a paradicsomlevekből, a pekedlik beszerzése is nehézkes is volt akkor még - ráadásul egy másik tag a biokertje terményeiből elkezdett leveseket csinálni, így felhagytam vele. Mert ami zöldséget én vettem a boltban, az nem volt bio. De most - mint kiderült - Leslie benyújtott egy igen hosszú listát, hogy miket szeretne szállítani, s a kontrollerek azt mondták, ácsi, a régi tagoké az elsőbbség, mert szerepelt pár olyan dolog azon a listán, amit mi már korábban csináltunk. Ezért kérdeztek meg, hogy akarok-e megint levest csinálni, vagy átpasszolom a lehetőséget? A leves jó ötlet, jól eltalált fűszerezéssel nyerők lehetünk, így örömmel bólogattam, hogy hogyne, télire szívesen készítek levest. S most már pekedlit sem nehéz venni, saját kártyám van a nagybanihoz. Így szabadság után elkezdem a levesek árusítását.
***
Íme, az ígért recept, első olyan sütim, amit a Joy of Cooking (1973) c. könyvből készítettem, meglehetősen zavaros módszerrel élve. Amelyik mértékegységnek az átszámítása könnyű volt (egy másik amerikai sütős könyv segítségével, azt átszámoltam ounce-ra (egy ounce kb. 2.5 deka), mert van ilyen beosztás a mérlegemen. A lisztet nem számítottam át, hanem elővettem a cup-os mérőedényemet, s addig rázogattam, ütögettem a pulthoz, míg sikerült kimérnem a szükséges mennyiséget. De ha valaki biztosra akar menni, annak az alábbi átszámítós oldalt ajánlom. Az eredeti amerikai mértékegységekkel írom a receptet, s aztán odaírom (a könnyebbség kedvéért) az említett oldal segítségével átszámított értékeket. Én inkább az ounce-okkal "bajlódtam", mint hogy leüljek a gép elé :-)
A tésztához kell:
1/2 cup (115 g) vaj
1/4 cup (57 g) kristálycukor
1 tojás
1 és 1/4 cup (155 g) sima liszt
1/8 kk só
1/2 kk vanília esszencia
A tetejére kerülő réteg:
2 és 1/4 cup (250 g) pekándió - durvára darálva
1 cup (200 g) kristálycukor
1 és 1/2 kk őrölt fahéj
4 tojásfehérje
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Egy 9 x 13 inches () sütőtepsit kivajazunk-lisztezünk. A vajat a cukorral habosra keverjük, majd belekeverjük a tojást is. Hozzáadjuk a lisztet, a vanília esszenciát és a sót, és simára keverjük. A tésztát lisztes tenyérrel egyenletesen ellapogatjuk a sütőtepsi alján. Az előmelegített sütőben 15 percig sütjük.
Míg sül, egy fazékban kis láng fölött összekeverjük a cukrot a tojásfehérjével, majd beleszórjuk a pekándiót és a fahéjat. Lassú tűz felett kevergessük, míg a cukor feloldódik, majd kicsit nagyobb lángon addig melegítjük-kavargatjuk a keveréket, míg kezd elválni az edény falától, s akkor azonnal levesszük a tűzről, hogy ne száradjon ki, szép kenhető, folyós maradjon.
A forró tésztát kivesszük a sütőből, s ráöntjük a szintén forró keveréket. Kanál hátával szépen simítsuk el egyenletesen a tészta tetején, majd rakjuk vissza a sütőbe további 15 percre. A tepsi ben hagyjuk kihülni, s utána tetszés szerinti szeletekre lehet vágni. Én 4x8 kockára vágtam. Meglehetősen dús süti, de teával igen finom.
Míg sül, egy fazékban kis láng fölött összekeverjük a cukrot a tojásfehérjével, majd beleszórjuk a pekándiót és a fahéjat. Lassú tűz felett kevergessük, míg a cukor feloldódik, majd kicsit nagyobb lángon addig melegítjük-kavargatjuk a keveréket, míg kezd elválni az edény falától, s akkor azonnal levesszük a tűzről, hogy ne száradjon ki, szép kenhető, folyós maradjon.
A forró tésztát kivesszük a sütőből, s ráöntjük a szintén forró keveréket. Kanál hátával szépen simítsuk el egyenletesen a tészta tetején, majd rakjuk vissza a sütőbe további 15 percre. A tepsi ben hagyjuk kihülni, s utána tetszés szerinti szeletekre lehet vágni. Én 4x8 kockára vágtam. Meglehetősen dús süti, de teával igen finom.
Van egy turbósított változata is, amit a könyv Angel cake-nek nevez, vagyis angyal sütinek, s egy kedves kis sztorit is mellékel hozzá. Azért Angel cake lett a változat neve (amúgy nut bar, vagyis diós/magos szelet), mert az egyik elkészítője gyerekei szerint ez a süti annyira finom, hogy Szt. Péter a mennyek kapujában biztos ilyennel várja a gyerekeket (khm). A tésztája ugyanaz, mint a pekándiós szeleté, ugyanúgy kell megsütni, csak a tetején a réteg más:
2 kissé felvert tojás
1 és 1/2 cup (330 g) barna cukor
1/2 cup (115 g) kókuszreszelék
1 cup (115 g) durvára darált pekándió
2 evőkanál sima liszt
1/2 kk sütőpor
1/2 kk só
1 kk vanília esszencia
A fentieket keverjük össze, és a 15 percig sült forró tészta tetejére simítsuk rá, majd tegyük vissza a sütőbe, további 25 percre. Amikor kész, keverjünk össze
1/2 cup (115 g) kókuszreszelék
1 cup (115 g) durvára darált pekándió
2 evőkanál sima liszt
1/2 kk sütőpor
1/2 kk só
1 kk vanília esszencia
A fentieket keverjük össze, és a 15 percig sült forró tészta tetejére simítsuk rá, majd tegyük vissza a sütőbe, további 25 percre. Amikor kész, keverjünk össze
1 és 1/2 cup (180 g) porcukrot
annyi frissen facsart citromlével
hogy könnyen kenhető keveréket kapjunk, és ezzel kenjük le a kihűlt süteményt. (Személy szerint ezt már túlzásnak tartom, de ha valaki igen édesszájú, akkor rajta!)
hogy könnyen kenhető keveréket kapjunk, és ezzel kenjük le a kihűlt süteményt. (Személy szerint ezt már túlzásnak tartom, de ha valaki igen édesszájú, akkor rajta!)
2 megjegyzés:
Én-e nem tudok magyarul? Mi az a pekedli???
Pekedli? Hát olyan kis edényke, pl. a tejfölös pohár is pekedli nekem... Nagyi így mondta... Jelen esetben egy félliteres műa edény, áttetsző műa, rápattintható fedővel.
Megjegyzés küldése