A kávé nem sokat segített, a második fejfájáscsillapító már igen. Önmagamat is felülmúlva dolgoztam, dudolászva, jó ütemben. Mielőtt beautóztam Dublinba, dobozoltam-csomagoltam néhány tortát. Miss Hall-ét is, márt várt rá az igazi tortadoboz, fehér, összehajthatós.
Amikor hűlőhelyéről az asztalra raktam a tortát, s jobban megnéztem a lámpafénynél, le kellett ülnöm. Teljesen kicsapott rajta a vaj, ikrásodott, vagy mi a szakszó, egyszerűen nem lehetett letagadni, hogy ezzel itt baj van. Semmilyen "szpesöl effekt"-nek nem lehetett volna elsütni azokat a gombostűfejnyi apró zsírgöböcskéket, amik a minták között lapultak, és a rózsák körül tömörödtek. Kicsit sóhajtoztam, majd bőgtem a torta felett, végül úgy döntöttem, hogy új bevonatot csinálok. Miss Hall-t szeretem, tisztelem, nem állhatok elé egy elszúrt tortával a nagy napon. Lekapirgáltam a torta tetejét, s amennyire lehetett, az oldalát. Szívesen készítenék egy közelit a zsíros masszáról (még megvan), de a telefon nem elég hozzá.
Összeszedtem magam, gyorsan összeforraltam még egy tábla csokit tejszínnel, se rum, se vaj nem került most bele, kikevertem, aztán mentem szállítani. Megint megszámoltam az úton szerencsétlenkedőket - akad belőle minden útra pár, de még mindig nyugisabb élmény itt vezetni, mint mondjuk Bp-en. Aztán amikor hazaértem, hűtőbe raktam a krémet, s dolgoztam tovább, ettem még egy jó kis tengeri herkentyűs vacsorát (most nem volt itthon senki, akit a szag zavarhatott volna ;-), majd lefedtem a tortát. Újabb várakozás, majd végre megdermedt a máz, bezacskóztam őket, elő a fém formázóhegyekkel, s hajrá, lehetett megint dekorálni.
Amikor hűlőhelyéről az asztalra raktam a tortát, s jobban megnéztem a lámpafénynél, le kellett ülnöm. Teljesen kicsapott rajta a vaj, ikrásodott, vagy mi a szakszó, egyszerűen nem lehetett letagadni, hogy ezzel itt baj van. Semmilyen "szpesöl effekt"-nek nem lehetett volna elsütni azokat a gombostűfejnyi apró zsírgöböcskéket, amik a minták között lapultak, és a rózsák körül tömörödtek. Kicsit sóhajtoztam, majd bőgtem a torta felett, végül úgy döntöttem, hogy új bevonatot csinálok. Miss Hall-t szeretem, tisztelem, nem állhatok elé egy elszúrt tortával a nagy napon. Lekapirgáltam a torta tetejét, s amennyire lehetett, az oldalát. Szívesen készítenék egy közelit a zsíros masszáról (még megvan), de a telefon nem elég hozzá.
Összeszedtem magam, gyorsan összeforraltam még egy tábla csokit tejszínnel, se rum, se vaj nem került most bele, kikevertem, aztán mentem szállítani. Megint megszámoltam az úton szerencsétlenkedőket - akad belőle minden útra pár, de még mindig nyugisabb élmény itt vezetni, mint mondjuk Bp-en. Aztán amikor hazaértem, hűtőbe raktam a krémet, s dolgoztam tovább, ettem még egy jó kis tengeri herkentyűs vacsorát (most nem volt itthon senki, akit a szag zavarhatott volna ;-), majd lefedtem a tortát. Újabb várakozás, majd végre megdermedt a máz, bezacskóztam őket, elő a fém formázóhegyekkel, s hajrá, lehetett megint dekorálni.
Most is ugyanolyan szép lett, mint az alsó képen, de fényes. Az oldalára kötöttem egy hatalmas aranyszalagot, bedobozoltam, s a hűvös előszobában altattam. Tudom, hülye vagyok, de annyira féltem, hogy valami baja lesz, hogy körbebarikádoztam műanyag dobozokkal, ha esetleg éjjel betörne valaki, s keresztül esik a szűk előszobában a tortán, legalább magát törje össze, ne a tortát.
***
Megérte az erőlködés! Miss Hall-t Betty 12 előttre hozta fel a nursing home-ból. Addigra már egy pultot szépen leterítettünk terítővel, arra a torta, egy jókora amarillisz (Patricia felajánlása), a mindannyiunk (még vevők által is!) aláírt üdvkártya, és egy nagyobb gyertya került (ez szerintem kissé templomos hangulatot adott, szerencsére hamar elfújták). Végül, éppen amikor Betty már tolta be Miss Hall-t a tolókocsin, valaki gyorsan beletűzött a tortára 3 gyertyát, s meggyújtották őket. Gyakorlatilag akkor léptek szét az emberek a pult elől, amikor Miss Hall már ott volt mellette. Betty gyorsan elmondta, miért nagy nap a mai, volt taps, a vásárlók nyújtogatták a nyakukat: kit ünnepelünk? - volt fotózkodás, elénekeltük a Happy Birthday-t, tapsvihar, és gyertyafújás.
***
Megérte az erőlködés! Miss Hall-t Betty 12 előttre hozta fel a nursing home-ból. Addigra már egy pultot szépen leterítettünk terítővel, arra a torta, egy jókora amarillisz (Patricia felajánlása), a mindannyiunk (még vevők által is!) aláírt üdvkártya, és egy nagyobb gyertya került (ez szerintem kissé templomos hangulatot adott, szerencsére hamar elfújták). Végül, éppen amikor Betty már tolta be Miss Hall-t a tolókocsin, valaki gyorsan beletűzött a tortára 3 gyertyát, s meggyújtották őket. Gyakorlatilag akkor léptek szét az emberek a pult elől, amikor Miss Hall már ott volt mellette. Betty gyorsan elmondta, miért nagy nap a mai, volt taps, a vásárlók nyújtogatták a nyakukat: kit ünnepelünk? - volt fotózkodás, elénekeltük a Happy Birthday-t, tapsvihar, és gyertyafújás.
A képen b-j: Sally, Clarissa, Betty, az elnökünk, mögötte eldugva Michael, Miss Hall és Willie, s egy vevő, akinek még várnia kell, mire valaki kiszolgálja :-)
Azt hiszem, örült. Piacunk legidősebb tagja, mondhatnánk, még aktív tag, hiszen küldi a babáit eladni. Sikerült is lefoglalóznom a következő babát, sajnos, amin most dolgozik, az is megrendelés. Muszáj volt mesét kerekítenem arról, miért kell a baba ("gyermeket várnak a családban", ami végül is igaz, de a babát magunknak szeretném).
Ott volt a Panorama cimű helyi lap kiküldöttje is, ő csinált csoportképet, lesz cikk az újságban.
Ha már ott volt a piacon, Miss Hall bevásárolt, főleg növényeket (a háza még megvan, kiadta valakinek, talán annak a kertjébe kell), majd keresetlen egyszerűséggel közölte Willie-vel, hogy drágák a paradicsompalántái. Willie mosolyogva (igen, erre is képes) morgott valamit, majd a kezembe nyomta a maradék két palántát, mondván, legyen mivel összehasonlítanom a nyomoroncaimat. Mivel panaszkodtam neki reggel, hogy három darab, 3 centis palántával rendelkezem, az 50 magból ennyi kelt ki. Azt is megtudtam, hogy a sok esős nap miatt egy hónappal vannak elmaradva a konyhakerti növények.
Ott volt a Panorama cimű helyi lap kiküldöttje is, ő csinált csoportképet, lesz cikk az újságban.
Ha már ott volt a piacon, Miss Hall bevásárolt, főleg növényeket (a háza még megvan, kiadta valakinek, talán annak a kertjébe kell), majd keresetlen egyszerűséggel közölte Willie-vel, hogy drágák a paradicsompalántái. Willie mosolyogva (igen, erre is képes) morgott valamit, majd a kezembe nyomta a maradék két palántát, mondván, legyen mivel összehasonlítanom a nyomoroncaimat. Mivel panaszkodtam neki reggel, hogy három darab, 3 centis palántával rendelkezem, az 50 magból ennyi kelt ki. Azt is megtudtam, hogy a sok esős nap miatt egy hónappal vannak elmaradva a konyhakerti növények.
Balra Willie palántái, jobbra az enyémek... No comment!
***
S végre megjelent a cikk az Irish Times-ban a piacról. Valamint végre-végre egy összehasonlító írás a farmers' market-ekről, és a country market-ekről. Ditte, ajánlom figyelmedbe!
A piacokról: http://www.irishtimes.com/newspaper/magazine/2009/0418/1224244971138.html
Rólunk: http://www.irishtimes.com/newspaper/magazine/2009/0418/1224244971125.html
Két termékemet is megemlítik, hurrá! Lehet, ezzel magyarázható, de a narancstortából ma egy szelet sem maradt, ellenben a cseresznyés torta felét szét kellett osztogatnom, nem fogyott...
2 megjegyzés:
Hello Moni
Milyen az a formazohegy?
Probaltam rakeresni a neten, de nem jott ki semmi...:)
Agi
Bocsánat, biztos nem ez a magyar neve, tulajdonképpen ezekről lenne szó: piping tips
http://www.ahcakedesign.com/pipingtips.html
Ha ilyenből van pár, akkor már levelet, rózsát, cikornyás mintát tudsz vele kinyomni csokoládéból vagy sűrű cukormázból.
Megjegyzés küldése