Kellemetlen volt, mert nem Dave, hanem Daniel a plumber neve (sorry!), s én le-Dave-eztem. Most hozta magával a vékonyka, aprócska segédjét is, az már jobban odafért a víztartály tetejéhez, mint a plumber maga. Hoztak valami "csodafolyadékot", ami az Oxypic névre hallgat, s állítólag betömi a kisebb lyukakat. Míg dolgoztak, megnéztem, mit írnak róla a neten, elég vegyesek a vélemények ezzel a folyadékkal kapcsolatban, de majd meglátjuk. Ő sem ígérte 100 %-ra, hogy ez megoldja a gondot, de bíztatott, hogy kis csöpögésekkel biztosan elbánik. Bizakodjunk! Most megy a fűtés ezerrel, minden radiátor dolgozik-izzik, a vízhőmérséklet megemelve - este hatig fűtenem kell, hogy mindenhová eljusson ez a folyadék. Tessék drukkolni, semmi kedvem további lyukvadászathoz, esetleg kibontott falakhoz, felszedett padlóhoz.
***
Anna végre írt Kathmandu-ból! Buzgón dolgozik, egy szimpatikus UN-hivatalnok oldalán, aki ragaszkodik hozzá, hogy Annával maguk között is nepáli nyelven beszéljenek. Peadar, a barátja, talált egy remek házat maguknak. Anna mondta, hogy a ház hatalmas, szinte luxus, hogy csak ketten laknak benne, azok után, hogy Dublinban másokkal osztoztak egy házon. Peadar önkéntes munkát keres, hogy hasznosan tölthesse el azt a 8 hónapot, amíg Annával Nepálban él.
***
Megjelentek az első paradicsomnövénykék a hajtatóedényben. Nemrég egy cikkből megtanultam, hogy amint lesz 3-4 levele a növénykéknek, a csúcshajtást le kell csippenteni, hogy az oldalsó levelek nőjenek, erősödjön a szár, ne nyurguljon fel a paradicsom. Tavaly ezt nem csináltam meg, s olyanok lettek, mint a krumplicsíra, nem is nagyon bírták a kinti szeles napokat. Mire felkötöztem őket, már jópárat végleg tönkretett az időjárás. Idén már nem fogom ezt a hibát elkövetni.
Amire büszke vagyok még, hogy váratlanul feltűnt egy tigrisbegónia hajtás a cserépben, amibe - egy virágcsokorral kapott - két tigrisbegónia levelet ültettem el, csodában reménykedve. Olyan erőteljesnek tűntek a levelek, hogy először vízbe raktam őket, s amikor megjelentek a kis gyökereik, elültettem őket. Hónapok óta semmi változás, majd úgy egy hónapja mintha fonnyadni kezdtek volna a levelek, s a legutóbbi locsoláskor pedig felfedeztem egy begónia-növénykét az egyik levél tövében. Hurrá!!!
A tigrisbegóniához amúgy kellemetlen élményem kapcsolódik. Pár éve egy alkalommal a Balaton-parton néztünk szállást, s azt választottuk, amit a Földi Útikalauz készítője ajánlott. (Ő ismertetett meg minket a Németh-pincével is, amiért azóta is rendkívül hálásak vagyunk!) A szállás szép volt, kellemes szoba egy hatalmas, többszintes házban, a körzeti megbízott felesége vitte a bizniszt. ("Röndőrdzsip" állt az épület előtt, s az ember előre közölte, hogy neki semmi köze a bizniszhez, mindent a felesége intéz, neki nem szabad ilyesmivel foglalkoznia, elvégre ő körzeti megbízott...).
Késő este felhívott bennüket a szálláson egy ismerősünk, hogy az új kocsijával nemrég indult vissza Írország felé, de a Balaton déli részén fog éjszakázni, rokonoknál, ugorjunk le, nézzük meg őt és az autót. A tó északi oldaláról átautóztunk keleti irányban a délire, s egy benzikútnál megcsodáltuk ismerősünk szép új autóját. Majd heccből, ellenkező irányba körbeautóztuk a tavat. Just for fun. Jó későn értünk haza, hajnali 1 v. 2 óra lehetett már, s a szállás ajtaját bezárva találtuk. Fel sem merült bennünk, hogy kulcsot kérjünk, mondhatnám, megszoktuk, hogy az íreknél nem zárkóznak éjszakára, vagy automatikus adnak kulcsot is. Ostobák voltunk, na. Nem mertük a háziakat felébreszteni, ezért a kocsiban aludtunk, jó gyűröttek lettünk reggelre... 7-kor elmentünk a faluba reggeliért, s visszatérve mi ébresztettük a háziakat. A férfi olyan álmos volt, hogy nem is nagyon értette, honnan bukkantunk elő, miért nem aludtunk a szobánkban. A szobában egy szép tigrisbegónia volt az ablakban, s arról törtem le - a legkisebb lelkifurdalás nélkül, mert nagyon bennem maradt az autóülésben való nyomorgás - egy hajtást, hogy majd hazahozom és meggyökereztetem. Persze, nem maradt meg, de erről a növényről azóta is a balatoni ház előtti éjszakázás jut eszembe. S a kerti tuják alatt titkon elkövetett pisilés.
***
Lakik az egyik közeli lakótömbben egy öreg néni, akit a "lassan ballagó" jelzővel illettem, mert bottal, meg-megállva, kínos lassúsággal, de annál nagyobb elszántsággal jár-kel, megy boltba, templomba. Van egy szép fekete-fehér, habos szőrű macskája is, amelyik néha elkíséri. A néni rendszeresen kihozza a ház melletti füves területre a megmaradt kenyeret, apró darabokra tépve szétszórja a füvön. A madarak imádják. Rendszeresen látni dolmányos varjakat, varjakat, szarkákat és seregélyeket, amint szedegetik fel a kenyérdarabokat. Nemrég felfedeztem, hogy a szarkák a kertünkbe járnak be, a shed tetején lévő itatóhoz (ami csak egy mezei műanyag tál, tele vízzel). Odaszökdécselnek, utánozhatatlan "keccsel", beledobják a kenyérdarabot a vízbe, megúsztatják, majd így megpuhítva szépen megeszik ott a shed tetején. Akartam képet készíteni róluk, de csak egy aprócska fekete-fehér pötty látszik az akcióból a kép közepén.
Megyek magért.
3 megjegyzés:
Jót vigyorogtam a tujákon. :)
Khm, hát igen. Nem vagyok rá büszke, de szorult helyzetben voltunk!
Vízvezetékekhez nem értek, de drukkolásban jó vagyok, ezt a részét vállalom! :)
gollum
Megjegyzés küldése