(Most már) mindennapi madaraink

Bevallom, roppant jól esett - valamint némi felelősségérzettel is eltöltött -, amikor kiderült, hogy az ember újabb kis firkálmányainak megjelenését már alig várják t. olvasói, így hamar be is számolok a mai dolgaimról.

Nehézy László fotója, a madarbarat.god.hu oldalról

Először is, az őszapókról. Egy pár érkezett ma az etetőre. Őszapót eddig csak madárhatározóban láttam, de azonnal megismertem. Elég sok időt töltöttek az etetőnél ahhoz, hogy ki-be tudjak rohanni a nappaliba, ahol most már állandóan használatra készen áll a - mint kiderült - elavult Peterson Biblia, kamaszkorom madárhatározója. Nem tévedtem, a szorgos lapozgatás után beigazolódott, hogy valóban egy őszapópár eszik az etetőn. Később a szomszéd kissé elvadult, a kerítés fölé nőtt bokrai között bújkáltak. Kicsit idétlenül néztek ki szegények, aprócska, gombócszerű testükkel és feltűnően hosszú farkukkal.

Kép a Wikipédia oldaláról

Jelenleg azonban hat, rövid látogatásra érkezett seregély próbálja elérni az etetőről lógó "energy ball"-okat. Sajnos, nem tudok fotót mellékelni arról, hogyan állnak szinte fejre, ahogy megpróbálnak lecsúszás-leesés nélkül előre hajolni az etető rúdján, s elérni a műanyag hálóba zárt kaját. Igen szép, hangos, mintás madarak, nem sokáig voltak itt, máris továbbrepültek. Igazi bandatagok, sosem látok seregélyt egymagában.

A Bálint-nap közeledtét pedig a szürkebegy szerelmes kedve jelzi, ma egész nap üldözte a nejét, aki szívesebben töltötte volna az idejét étkezéssel (ah, ezek a torkos nők!). Óriási kergetőzés folyt a kerti bokrokon!

Marcel van der Tol fotója

***
Elkezdtem megvalósítani azokat az ötleteket, amiket Anna adott a hétvégén a kávékuckó felvirágoztatása ügyében. Vettem tegnap négy kis primulát, kettőt közülök színes cserépedényben. Két kék, egy sárga és egy élénkpiros virágú növényke várja most kint a kertben, hogy később a kávékuckó négy asztalát díszítsék. Volt két szép cserépedényem, ezzel a két másik újjal szépen fognak mutatni az asztalokon. Hét közben pedig - amíg el nem virágoznak -, majd a piac épületének napos ablakában fogom őket tárolni.
Tavalyról van két nagy műanyag edényem, amiben már magasra nyúlik a bimbós nárcisz, és egy-két tulipán. A tövükbe borostyánt ültettem. Gondolkodom rajta, hogy beviszem őket szombatonként a piacra, az ajtóhoz vezető lépcső két oldalára. Kérdés, nem viselné-e meg őket a folytonos ide-oda autóztatás?
***
Tegnap elkészítettem a Sacher-tortát. Nem spóroltam, a lehető legjobb minőségű hozzávalókból készült. Igazi ünnepre való torta, már csak az ára miatt is. 8 tojás, 20 deka őrölt mandula, 40 deka elsőrangú, 72 %-os kakaótartalmú svájci csoki került bele, nem beszélve az olasz sárgabarack lekvárról. Azért már fájt a szívem, nem is kentem fel az egész üveggel a torta tetejére.
Nem túl édes, nem túl keserű ízű, felnőtteknek kiváló torta lett belőle, s mivel liszt nincs benne, ezért lisztérzékenyek is ehetik. Féltem, hogy száraz lesz, de kellemesen meglepett a se nem túl száraz, se nem túl puha tésztájával - ez alighanem a mandulának köszönhető. Nem az eredeti recepttel dolgoztam, hanem a Murphy-ék által kiadott fagyis könyvből vettem a receptet, mert az egyik Murphy-nek német a felesége, és az ő "Tante Ingrid"-jük receptjét jelentették meg a könyvben.
V. ma vitt Trish-nek egy szeletet, s nemrég az alábbi sms-t kaptuk tőle: "This was the best chocolate cake I've had for years!"
Máris megérte a sok finom belevaló!
***
Ma délután adtunk a testedzésnek, s a lassan leszálló szürkületben - s a mind alacsonyabbra ereszkedő felhők alatt - elmentünk sétálni. A Great Sugarloaf-on még sok a hó, a kisebbik Sugarloaf-on már csak alig van. Néztünk a visszahúzódott hullámokban lábaló madarakat, etológiai megfigyelést végeztünk a sétáltatott kutyáknál, és elmeséltük egymásnak, mit csináltunk ma. Új-zélandi ismerősünk írta, hogy most, hogy az összes gyermekük elkezdett iskolába-óvodába járni, mert véget ért a nyári szünet (ott), ők kajakozni járnak kettecskén egy tengeri öbölbe a feleségével - hét, gyermekneveléssel töltött év után először vannak egyedül. Meg is írtam neki, hogy ez ám az édes élet, de meg is érdemlik. Mi nem kajakozunk. Utoljára a Balatonon, ezer éve, baráti nyaralás alatt kajakoztam, egykori legjobb barátommal - ki azóta, hogy nagy írót idézzek, "elkurvult", s azóta nem barátkozunk. De akkor a lehető legnagyobb összehangoltságban lapátoltunk, hattyút, vizisiklót is láttunk... Életem legnagyobb kutyájával, egy hatalmas új-founlandival is akkor találkoztam, aki a szomszéd telken lakott, s ha futott, döngött alatta a föld. Amikor felugrott, nekitámaszkodva a kerítésnek, hogy megvakargathassuk, bőven a fejem fölé ért. Ah, emlékek!
Hazatérve aztán beraktam sülni az oldalast a sütőbe. Micsoda szép darab hús! Alig várom, hogy elkészüljön! Ugyan almaszószt ír kísérőnek a recept, de én inkább nem a savanykás alma, hanem az édesburgonya mellett döntöttem. Chili-nek van egy édesburgonyás (meleg) saláta receptje, azt vetem be, de nem salátaként, hanem sült köretként. Nemrég olvastam, hogy egyesek szerint az édesburgonya csak sülve finom igazán, így felkockáztam, összekevertem jó sok héjában lévő fokhagymával (megint kaptam spanyol fokhagymát, hurrá!), megspricceltem olívaolajjal, mellé dobtam a zöldségtárolóban már régóra búslakodó póréhagymát is, bors-só, kakukkfű került rá, s majd a hús sülése után - a recept szerint - 15 perc alatt forró sütőben készre sütöm.
Meglátjuk, milyen lesz. Új-Zélandon ettünk először édesburgonyát, vagyis kumarát, ahogy ott hívják, de nem ízlett, V. mindig félretologatta a tányérján. Talán most, saját magam által elkészítve, hazai pályán jobban fog ízleni. Ha nem, majd holnap leveskockával felfőzöm és turmixolva megeszem ebédre.
A Wikipédián érdekes dolgokat lehet erről az édesburgonyáról olvasni!