Tegnap délután kiebrudaltam Bertie-t az otthonából.
Meglepődtem, hogy még ott lelem, mert elég látványosan és zajosan jöttem-mentem a teraszon, de ő továbbra is ott lapult, az egyik műanyag virágláda visszahajló pereme alatt. Amikor megugrasztottam, nem futott messzire - kicsit megsürgettem a seprűvel, hogy menjen még odébb. Félmétereket volt hajlandó csak futni. Ennyire otthonos lenne a láda mögött? De végül csak eltűnt.
Kiraktam a mérget az előírásos kis műanyag edénybe, betömtem a falon lévő lyukat - véleményem szerint elég alaposan. S ha már a teraszon voltam, két virágládába elültettem 50 krókuszt, mert a sötét kamrában kezdtek kihajtani a gumók.
Ma reggelre a gumókat szépen kitúrta valaki a helyükből, néhányat megrágott, a mérget felette az utolsó szemig, és a virágföldes zacskót is megbabrálta. A komposztba pedig újabb két lyuk fúródott. A falon lévő lyuk érintetlen - akkor hol jön be nagydarab szőrös látogatóm?
Ami Bertie-t illeti, ő ma délre visszaköltözött a virágláda mögé. Sőt, amikor megint megugrasztottam, negyedórával később már visszatért, s magabiztosan szaglászta körül a cserepeket. Nem tudom, szokták-e az egerek kienni a virággumókat a földből (lehetett az madár is, vagy a patkány), de most kissé morcosan néztem ténykedését az ablakból. Ha harc, legyen harc. Hamarosan kirakom a további méregadagokat. Sorry, Bertie.
***
Kaptunk ám levelet a könyvelőtől. Láss csodát, nagyhirtelen életjelt adott. Ő nem is érti, hát nem kaptuk meg a mailjét, amit adóügyben küldött? Ó, talán probléma lehetett a hotmail-lel. Yeah, right. Mindent kiszámolt - csak azt nem, amire V. megkérte. Nem azért izgultunk, hogy jaj, mennyi pénzünkkel lóg az adóhivatal, hanem azért, hogy mennyi adót kell fizetni az eladott részvények után, amiből Böhöm lett. Dühömben, hogy most a könyvelő úgy facsarja ezt a nyomorult ügyet, mintha ártatlan félreértésekről lenne szó, bőgtem egyet, mire az uram megnyugtatott, nem kell aggódni, majd ő intézi a levelezést, az anyagiakat. Ő amúgy is sokkal higgadtabb, diplomatikusabb, mint én, nem hergeli fel magát, nincsenek rémálmai ilyesmik miatt, s kulturáltan tud fogalmazni, ha kell. Én nem.
Nagyon nem kedvelem az ilyen helyzeteket. De tényleg nem vagyok normális, gyomorégést kapni egy ember miatt, aki nyilvánvalóan (a többi kliensétől kapott levelek alapján is) képtelen üzleti kötelezettségeinek eleget tenni. Remélem, minél előbb le tudja az uram rendezni ezt a csúnya históriát, s aztán szépen elfeledkezünk róla.
Megpróbálok ennél kellemesebb dolgokra koncentrálni. Ezen a kellemetlenségen kívül csupa jó dolog történik. Megvan a fogászati kezelésem időpontja. A magyar boltba megérkezett a Szamos-féle szaloncukor és a beigli. Süthetek, kicsi állatokat hajkurászhatok és ültethetem tavaszra a virágokat. Süt a nap, a tengernek szép türkízszíne van, s befutottak az első mézeskalácsház-megrendelések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése