Kedves Emese és Laci!

Ma hirdették ki a költségvetést. (Hehe, sokára jöttem rá, hogy az a szó, amit Mao-n büdzsé-nek hallottam, az itt a badzset=budget). Sütés alatt végighallgattam, a kihirdetést, az elemzést, valamennyit meg is értettem belőle. Nem az angollal, hanem a gazdasági kifejezésekkel volt bajom. Hiába, tyúkagy. De azért végighallgattam, fizetünk majd több adót, kocsik után is, főleg Böhöm méretes motorját büntetik. Nehéz évek állnak előttünk, jósolgatják az okosok, az elemzők szerint rosszabb lesz, mint ahogy a kormány ígérgeti.

Azért megpróbálok optimista lenni (elvégre a munkánk még megvan), jövő hétre is beesett egy nagyobb megrendelés, ma is 400 sütit sütöttem ki, holnap dekorálom őket. A hátam kissé tropa, hiába, az asztal nem elég magas a 3 órás nyújtáshoz, de kit érdekel, munka = kereset. A karácsonyi szezonra is nagy üzleteket remélek, ötletem van elég, csak legyen, aki megvegye a termékeimet. Mert karácsonykor a költekezésben még egy recesszió sem akadályozza meg az embereket, gondolom én. Eddig sem voltak óvatosak a pénzükkel, talán most sem lesznek azok. November húzós lesz, jön adófizetés, kocsibiztosítás, apropó, az első emelt áramszámla is megérkezett a múlt héten. Felhívtam őket, mert igen bíztattak rá, hogy nézzem meg az órámat, mert az elmúlt félévben csak becsülgették a fogyasztásunkat. Nem értem, miért nem olvassák le, óraleolvasók fizetésén spórolnak? Mindegy, rendös kispolgár órát megnéz, hupsz, eltérés jelentős, bételefonáltam, és a géphang számos gomb nyomogatása után közölte velem, hogy akkor javította az óraállást. Ma megjött a számla, hajaj, egy százassal több, mint az előző, a becsült. Hiába, sűrűn dolgozik az elektromos sütő, és hogy egész nap itthon vagyok, sokat számít.

Ó, lesz továbbá büntetőadó a repjegyeken is, 2 euro, ha short haul, 10 euro, ha long haul. Majd holnap megnézem a neten, mit raknak még a nyakunkba. A Celtic Tiger korszaka ma hivatalosan is végetért, szép volt, jó volt, örülök, hogy részese lehettem :-)

***

A madarak között pedig szétcsapok, azt a hét meg a nyolcát. A cinkék a teljes etető tartalmát leszórták a földre. Ezentúl csak földimogyorót kapnak, dolgozzanak meg a kajájukért. A sarokban, hiába a gerle és a többiek szorgoskodása, rengeteg mag hever, kissé csúnyán néz ki ott a terasz, főleg így elázva az esőben.

Ma pedig még szavaztam is, ugyanis Pukekó Tamás hívta fel a figyelmet, hogy lehet szavazni, hogy az új kétszázforintosok hátulján mi legyen: http://www.forint.hu/. A gólyára tettem a voksom. Még emlékszem rá, amikor az Egyházasfalu környéki falvakban gimnazistaként végeztem gólyaszámlálást. Biciklivel mentünk ki "terepre" nap mint nap, öcsémmel, töltöttük ki a formanyomtatványokat... Ó, régi szép idők, amikor még könnyedén bicikliztem, amikor még élt Ági nagynéném, és megvolt a régi háza, s nem alakította át modern monstrummá az új tulajdonosa, és megvoltak a kertben zúgó hatalmas fenyők, amiknek felvillanó árnyéka a frászt hozta rám éjszakai zivatarok alkalmával... Ági várt bennünket haza zsíros kenyérrel, megtanított libát tömni és voltak csirkék, és pottyantós budi... volt ritka csúnya gerle fióka hátul, a kert végi hatalmas nyárfán lévő fészekben, volt tojását a lábam elé rakó, halkan káráló tyúk, volt langymeleg ringló, egyenesen a fáról... volt vasárnapi templomba menetel, és esti közös imádkozás - Ági ezt elvárta tőlünk - alighanem ezért emlékszem ma is az ima szavaira, egyes dalokra - és ima végeztével mindig - MINDIG - elsóhajtotta magát: "De okos ember is volt, aki az ágyat kitalálta".

No, hát ezért a gólya, kedves Tamás.