Kedves Zita!

De jó volt végre beszélni! Még annyi mindenről elfejtettem beszámolni, apróságokról, amik nem fértek be a beszélgetésbe, főleg, hogy V. erősen megrovó pillantásokat vetett rám a kanapéról, számonkérve a vacsorát.

Pl. el akartam még mesélni, mekkora sikereket arattam ezzel a kenyérrel: Partybrot a neve németül, mivel a kis gömböcök egymástól könnyen elválaszthatók, tear and share-kenyér, mondaná egy ír. Egyszerű német recept, még régen, a kurzuson tanultam, az egyik leglátványosabb kenyerem, az íreknek nagyon tetszik. Most már kettőt csinálok szombat reggelenként a piacra, ehhez 6 előtt kelek, hogy a kenyér 9-re szállítható állapotban legyen. Így is inkább a kocsiban hűl ki. Mennyei Manna (lásd jobboldali linkek) átdolgozta a kenyeret a saját ízlésére, kevesebb tésztagolyóval, és focilabda-mintával. Futball-bajnokság idején ideális party kaja! Így alakulnak át a receptek kézen-közön :-) A képet a kenyérről Trish csinálta a piac parkolójában.

Ez pedig az egyik gingerbread házikóm, hasonlót csináltam a piacok közti verseny döntőjére péntek este, csak nem télies változatot. Tegnap lett volna a verseny, a Tullamore Agricultural Show keretében, amit - az éjszakai nagy esőzések miatt - ma reggel elhalasztottak. Szegény társaim kora reggel indultak, hogy 7.30-ra odaérjenek, gondolom, út közben érhette őket a hír. De legalább a házikó megmarad mintapéldánynak, mondjuk, fel tudom használni fotókhoz, netán hazaküldhetem öcsém fiainak, bár nekik inkább egy igazi havas-karácsonyfás házikót tervezek.

Tegnap megpróbáltam behozni az egyheti elmaradást házimunka terén, vagyis korán felkeltünk, s mentünk megtölteni a hűtőt. Zöldséget még tegnap vettem Paddy-éktől, jó sokat, mert akkor még úgy volt, hogy V. elmegy Münchenbe 3 napra, és nagy zöldségorgiát terveztem. De amikor hazaért Carlow-ból, ahol kocsira vadásztak Trish-sel, telefonált az utazás főnöke, hogy nem mennek BMW-ket fotózni a müncheni gyárba. Ez a fickó még pénteken eltörte a karját, és egészen szombat délutánig hezitált, hogy repülhet-e, tud-e dolgozni begipszelt kézzel. Végül az út lemondása mellett döntött.

Mindegy, a zöldségek nem mennek kárba, ugyanis most megpróbálom visszaszorítani a húsfogyasztásomat, V. eheti a sztékeket, én majd csak halat, és tengeri herkentyűket fogok. A vitaminokat is megvettem, mostantól eszem őket, ahogy mondtad, megpróbálom egy kicsit felpumpálni az immunrendszeremet. Sajnos, az időjárás nem javul belátható időn belül, tegnap is hol esett, hol sütött, és szaunásan fojtós volt a levegő.

Hazajövetel után beszkenneltem az cuccokat. Még mindig csinálom a szkennelést a National Shopping Monitor-nak, legutóbb 3 könyvet vettem a voucher-ekből, amit a szkennelésért kaptam. Aztán felraktam a csirkelevest főni - van egy jól bevált módszerem, az ún. bucket method -, vagyis nem gondosan kiszámított mennyiségű alkotórészeket dob be az ember a csirketetem mellé, hanem ahogy jön, de azért elég helyet hagyva a lének és a húsnak. Én főleg sok sárgarépát szoktam bele tenni, mert azt főve V. is szereti. Olvastam valahol, hogy a csirkeleves remek gyógyétek megfázás esetén, elősegíti a légutak tisztulását a váladéktól (jaj, de szépen mondtam), de amúgy is szeretek a csirkecsontokon csipegetni. Jewish penicillin-nek titulálták ezt a levest a cikkben :-).

Aztán újságolvasás, ami nélkül nem vasárnap a vasárnap, a szokásos elszomorító hírek a világból, majd vasárnapi punnyadás. Nagy nehezen rávettem magam, hogy V.-nek vacsorát süssek, sőt, előtte még egy kicsit kertészkedtem is: kiszedegettem a gazokat a kövek közül, mert ismét kezdett elhanyagolt külsőt ölteni a terasz. Lepöcköltem két zöld kukacot a már amúgy is félig kopasz egresbokorról, és letépdestem a lady's mantle (magyarul selymes palástfű) esőtől meggyötört virágait, mert a kertészeti rovat javasolta, hogy ezt tegyük, különben felmagzik, s tele lesz a kert ezzel a növénnyel. Már így is elég nagy területet ural az előkertből. A piacon megmaradt süteményért cserébe kaptam Willie-től, másik piaci kollégától egy szép fehér futómuskátlit, elrendeztem a szétfutó ágait az ablakpárkányon - remélem, nem teszi tönkre a szél.

Nálatok vannak a kertben madarak? Milyenek vannak? Etetitek őket? Nekünk mind nagyobb szórakozást biztosítanak a cinkék, ahogy elözönlik a kertet, akár egy kiskorú banda, és hangoskodva végigkutatnak mindent. Ma reggel végignéztem, ahogy egyikük a cserép körül szorgoskodott, végignézte a primulák leveleit, mit talál alattuk, leette róluk a pókokat, majd egy határozott csippentéssel letépte az egyetlen piros virágot, és ledobta a földre. Vajon, ha ennyire alaposak, a kukacokat miért nem találták meg az egresen?

No, megyek, mert vár a sütés, este pedig értekezlet a piacon, a szokásos havi összejövetel. Remélem rövid lesz, mert holnap korán kelek, szállítok a kávézóba. Apropó, egyik piaci kollégám, Adhaimhin szombaton kérdezte, szállítok-e a Camden Street-re, mert voltak a nővérével egy kávézóban, és megismerte a sütijeimet: a fahéjas almás tortát, a citromszeletet, a sárgabarackos-mandulás tortát, a gingerbread emberkéket, no és a dekorált sütiket - mert ezek közül néhányat a piacon is árulok. Nem tudta, hogy korábban ott dolgoztam! Csak rémlett neki, hogy szállítok arrafelé. Mesélte, hogy a kaja finom volt, igen meg voltak elégedve, kellemes hely, jó a kávéjuk, szép az udvar, a sok növény, és az érdekes faldekorációk, de a pincérnőnek koszos volt a fehér pólója és... és... szóval volna ott még mit javítani. Kérdezte, miért jöttem el, mondtam, hát ezért (is), valamint az unalmassá váló rutin miatt... A többit nem részleteztem.