10. nap

Bled - Budapest

9. nap

Lienz-től már mondhatni, ismerős vidéken jártunk, mert voltunk itt, a csodaszép 111-es úton pár éve. Nem mentünk messzire, csak Szlovéniáig, Bled taváig. Fura volt, mert az utak minősége átcsapott ismerősen hepehupásba, s már csak egyféle benzinkút volt az út mentén. Bled kastélyát néztük meg először, majd kiadós ebéd, miközben a Health and Safety-nek fittyet hányó építőmunkások bravúrjait figyelhettük. Még sosem dolgozott toronydaru pontosan a fejem felett... Szállást adhoc módra találtunk, régi pártvilla, Tito rezidenciája, nagy, kongó szobákkal, csodás kilátással...

8. nap

Comótól a havas hegyek között és hágókon át Dél-Tirol felé. Minden tele almásokkal, és szép birtokokkal. A már ismert fogadó már bezárt a szezon végeztével Dobbiaco-ban, ezért Ausztriában néztünk szállást, egy pincérnő segített. Így kerültünk Lienz-be, egy sörfőzdéből lett hotelbe. Remek! A legjobb fürdőszoba eddig, s a Wiener Schnitzel-ük sem utolsó!

11.

... Mert még a tó partján, a szemközt csillogó éjjeli fények közt is eszembe jutsz. Nem csak ma, nem csak most... De ma különösen.

7. nap

Digne... Reggel piac látogatás, csudaszép zöldségek megcsodálása. Utána Montgenévre hágóján át - ahol éppen véget ért a síszezon - Olaszországba autóztunk. Az autópálya szinte pillanatok alatt vitt a Como-i tó partjához. A kevéssé népszerű alsó utat választottuk - néhol Popsika alig fért el két házfal között, de megérte, mert igen szép villák és virágos ablakok alatt autóztunk el. A szállás véletlenül került élénk: volt parkolója, így bementünk.


Kilátás a tóra, a hegyekre. Este vacsora az étteremben. Még mindig az élmény hatása alatt állok... Csuda.

6. nap

Volt mediterrán part és nyaralóövezet Mentonnál, majd hegyi kanyargós utak a vágyott Col de Turini felé. Popsika jól teljesített. Aztán fel, fel az olasz határ mentén, egy Briancon nevű határváros felé. Itt-ott hó. Alpesi táj, csodás falvak, de élet alig. Ezzel az úttal tartoztunk az ördögnek: ugyan többször is ki volt írva, de nem tudtuk, hogy a GPS a hó miatt lezárt hágónak visz... Irány vissza, a tenger felé, majd kunkor föl, újabb nekifutás a határnak. De a fáradtság miatt egy Dinnye (bocsánat, Dignet-de Bains) nevű városkában szálltunk meg. A recepciósnő éjjelre hűtőbe tette Állatkát. Az asztalon újság különszám, belelapozok, te jó Isten, 20 km-re innen zuhant le a Germanwings, s holnap ráadásul arra megyünk tovább... Pedig az este a remek vacsorával együtt jó volt, de valahogy ezt tudni borzasztó.

5. nap

Reggel Tarn folyó szurdoka, aztán a főúton a viadukt felé. Elmaradhatatlan fotózkodás, életünk első selfie-je. Majd Provance, de főúton, hogy az estére foglalt szálláshoz odaérjünk Monaco-ba. Parti úton Cannes, Nizza, végre szép kilátás a tengerre. Aztán a kicsi, zsúfolt, gazdag, F1-ből ismert Monaco. Sok a drága kocsi, bérelhető jacht a kikötőben.