"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ezt a képet Giczy János festette Anyuról. Már egyikük sem él.

Hogy az előbbi bejegyzésem okozta sokkot enyhítsem (takaróban dobálták a kicsi állatot!), gyorsan leírom a mostanában megkedvelt csokis süti receptjét. Nigella Lawson (ki más, haha) egyik újabb könyvéből vettem, amikor olyan sütit kerestem, amihez fel tudom használni azt a menta kivonatot, amit egy hálás tanítványomtól kaptam, egyenesen az USA-ból. Mert hogy az írekhez nem szállít a cég, amelyik gyártja, különben rendelnék. A piacra nemrég kávé mellé kísérősütinek csináltam, mondhatni, beetettem vele az embereket. Következő héten pedig megsütöttem a pultra, szépen fogyott. Működött a trükköm. Hozzávalók: 100 g puha vaj 150 g félbarna cukor 1 teáskanálnyi vanília kivonat 1 tojás 150 g sima liszt 35 g cukrozatlan kakaópor 1/2 teáskanál sütőpor 200 g aprószemű csokoládélencse 1/4-1/2 teáskanálnyi menta kivonat A sütőt elmelegítem 180 fokosra. A vajat a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a tojást, a menta és a vanília kivonatot. Egy másik tálban össze...

Egészen sajátos, és talán kissé önző módon harcolok a szíriai káosz ellen: nem hagyom, hogy az Aleppóhoz kapcsolódó emlékeimet üveges szemű és véres fejű gyermekek, szétbombázott  épületek  képei nyomják el. Nekem Aleppo az ISIS (s mások) minden erőlködése ellenére egy életen át a hörcsögöket fogja jelenteni. Mármint a szíriai aranyhörcsögöket. Amikor az első hörcsögöt megkaptuk, Apu elmesélte, hogy a már kihaltnak vélt állatot Aleppo-ban, Szíriában fedezték fel újra, a 30-as években, s innen kapta a nevét.  Már nem emlékszem, hogy mikor, de azt hiszem, egyik születésnapomra kaptam az elsőt. Arra határozottan emlékszem, hogy amikor az (első és utolsó) osztálytársaimmal együtt ünnepelt születésnapi bulimon kézről-kézre járt kis a kis meleg állat, valakinek kiugrott a kezéből, bele a szendvicsek közé. Már kisebb gyerekkoromban is valamilyen kisállat mindig volt a lakásban, az elsők vagy fészekből kiesett verebek voltak, vagy mocsári teknős, amelyik tojást rakott, d...

Már régóta pedzegettem Jankánál, hogy elmennék hozzá, megnézni, hogyan készülnek a doughnutok. Mármint nagyban, százával. Végül kedd este sikerült elmennem hozzá, már előre megmondtam neki, tízkor haza kell mennem, mert a másnapi koránkelés, bla-bla-bla, de igazából nem akartam V.-t sokáig fenntartani, hiszen ő hozott-vitt. A város nem éppen kellemes éjszaka ezen a környéken (itt is van drogprobléma), ráadásul a sütöde egy félreeső kis átjáró végén van, mondjuk, ki van világítva, de azért elég sietősen igyekeztem oda. Janka már bent keverte a tésztát, egy hatalmas Őrnagy úrban, amihez még egy kerekeken guruló szállítóeszköz is tartozott, közepén lyukkal. Így a gép tálját nem kell emelgetni, csak beleilleszteni ebben a lyukas eszközbe, s lehet gurítani a következő munkafolyamathoz, amikor kész a tészta.  Nedves hozzávalók alul, liszt felül, a gép pedig kikeverte. Aztán megnézhettem, ahogy Janka karjára hajtva, több részben kiemeli a tésztát a hosszú pultra, ahol a nyújtógép...