2009. március 19.

A beszélő kávétorta

Ezzel a felfedezéssel muszáj eldicsekednem, mert úgy örültem neki, mint majom a farkának. (Bár eddig csak kutyát láttam rettentően örülni a farkának, de ki tudja, biztos a majom is csinál olyan őrült, magakörül forgásokat, mint egy eb.)

Az utóbbi időben nem volt szerencsém a kávétortával. A tészta amolyan dús piskóta tészta, vagyis ugyanolyan súlyú sütőporos liszt, cukor, vaj (225 gramm mindegyikből) kerül a 4 tojás mellé. Valamint 50 ml kávé. Akárhogy igyekeztem, vertem habverővel, fakanállal, a sütés végén a szép, nagyra hízott torta a rácson összelappadt, vagy csak a közepe maradt púpos, amikor kifordítottam a papírtányérra, a teteje kifelé szélesedett, ronda volt. Felvágva további turpisságok derültek ki: a tésztában nagyobb, sötét foltok (mintha vizes lett volna), azt hiszem, erre az állagra mondják, hogy "szalonnás" a sütemény.

Kísérleteztem csak az alján kivajazott, kibélelt tortaformával. Nem volt jó. Kivajaztam a sütőpapír mindkét oldalát. Nem volt jó. Kibéleltem a sütőformát oldalt is. A végeredmény ugyanaz. A meglehetősen durva mennyiségű (350 gr) vajas krémmel próbáltam formára igazítani a tortát, de sosem voltam elégedett az eredménnyel. A külcsíny úgy látszik csak engem zavart, mert a kávézóból sosem jött visszajelzés, hogy izé, ez így nem jó...

Aztán eszembe jutott az, amit már régebben, egy angol nyelvű gasztroblogon olvastam. A hölgy elmagyarázta, hogy amikor úgy gondoljuk, hogy megsült a tortánk (s most az ilyen gazdag piskótaszerűségekre gondolt), hajoljunk föléje, s hallgassuk meg, "beszél-e".

Emlékszem, egészen magasra felszaladt a szemöldököm a sor olvastán. Hogy beszél-e a torta? Ez valami New Age baromság? Lelke van, vagy mi? Tudom, hogy vannak a sütésbe igencsak beleszerelmesedett emberek, de azért nem kéne miszticizálni a dolgot, nem?

A hölgy arra célzott, hogy amikor egészen közel hajolunk a sütőből éppen hogy kivett tortához, apró, pukkanó kis zajokat hallhatunk. Mint amikor a Plusz tabletta az utolsókat rúgja a pohár vízben. Ha még halljuk ezeket a zajokat, akkor a torta nem sült át egészen, még "dolgoznak odabent" - tegyük vissza pár percre. Hiába jön ki a tortából tisztán az ellenőrzésképpen beledugott kés, vagy vastag hústű, mi azért inkább a torta szavának higgyünk.

Ez ma eszembe jutott, s hústűvel való böködés után föléjük hajoltam, Pukk-pukk - mondta mindkettő. Legyen nektek - feleltem, s adtam nekik még öt percet a sütőben. Ne mondja senki, hogy nem vagyok figyelmes hallgatótok.

S lőn! Mindkét kávétortám szépen megtartotta a formáját a kihűlés után is. Nem kellett vajkrémmel szobrászkodni, az oldaluk szálegyenes volt, a tetejük is enyhén domború. Úgy örültem!

Szóval, tessék odafigyelni, mit beszélnek a torták a sütőben.

***

Majdnem sikerült eltalálnom a delfin mosolyát

Önmagamat is meglepve szorgoskodtam ma, s el is készültem a 248 sütivel. Már bezacskózva várják a holnapi autóutat a kocsma felé, a Seal Sanctuary javára tartandó kvíz-estre. Már csak a szalagot kell rájuk kötni. Kár, hogy nincs itthon kék szalagom, de talán a piros sem lesz gond.

4 megjegyzés:

Erika Antal írta...

pfúúj ma takarítanom, kell, de inkább kommentelek ide egyet :))), az jobb. Szóval sztem ott követjük el a legnagyobb hibát, amikor az előző nemzedékek ilyen tapasztalatait, hagyjuk feledésbe merülni.
Na csak egy rövid példa. Az én anyukám soha nem tudott olyan tartárt készíteni, hogy megálljon benne a kanál, mindig túl folyós volt. Pedig minden hozzávalót preciziós mérleggel mért már ki a végén. Majd, amikor én férjhez mentem Tomka dédije megmutatta, hogy kell ezt csinálni. SOHA SEMMIT NEM MÉRT, mert mindenről tudta, hogy kell kinéznie, amikor jó (ld. beszélő tészta). Így pontosan tudta hogy mikor elég az olaj a tojásba, ahhoz hogy szinte vágni lehessen a tartárt. Szóval nagyot hibázunk, hogy ezeket a praktikákat nem lessük el. :((, de ezt én se felejtem el, majd hallgatózom legközelebb :))

kisrumpf írta...

Most erősen hallgatóztam, a végén, amikor jó volt a süti, már csak egészen halk pattogásokat lehetett hallani. De még akkor is pattog.

A dédik titkait el kell lesni. Nagyon bánom, hogy sok dolgot nem kérdeztem meg a nagyimtól.

Névtelen írta...

Gratula a kvtortához!
Mennyire tud az ember örülni, mikor ilyen apró parktikákra rájön, s végre működik, ami addig nem! :)

gollum

kisrumpf írta...

Köszönöm! Gyüjtögetem őket. Majd valaki hasznát veszi :-)