"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Lassan végére érünk az évnek, és így ismét felbukkanok a mézeskalácsházak és sütemények alól. A piac felé nem volt valami produktív ez az utolsó hónap, el voltam foglalva a céges megrendelésekkel és a házakkal. Semmi karácsonyit nem csináltam a piacra, kivéve a kekszeket, amibe karácsonyi motívumokat nyomtam az új mintázóimmal. A mintázókat amolyan támogatásként vettem, egy lengyel családi cégtől, amelyik fenyegetve érezte magát az amerikai vámoktól és postai költségektől (nagy piacuk volt az amerikai), s az európai támogatóikhoz fordultak a fennmaradás érdekében, kedvező árajánlatokkal. Aminek nem lehetett ellenállni... Ezekkel a fakockákkal, a beléjük lézerrel vágott szép, részletes mintákkal nagyon szép sütiket lehetett csinálni, de pár zacskónyira futotta csak. (No, majd jövőre, mondom megint...) Mert igen, nyugodtan lehet nevetni, most sem sütöttem előre. Nem, nem babonából, egyszerűen lusta voltam hozzá. Volt többszáz sütire szóló megrendelésem, nem is egy, tehát volt elfoglaltsá...

Nahát, remek, rájöttem, hogyan lehet telefonról blogbejegyzést írni...  Budapesten voltunk, ezen a fura héten, amikor már ott is szellemek és töklámpások díszitettek boltokat és itt-ott házak kertjét és ablakait. Apósom hamvait csütörtökön raktuk a családi sírba Sopronban. Vagyis nem mi, személyesen, hanem ott álltunk a temető szerencsére még meglévő öreg fái alatt, s nézhettük, ahogy az idősebb sírásó a fiatalabbikat okítva mondja neki, hogyan helyezze el az urnát a már meglévő... gödörbe...? Milyen más szó van arra a lyukra, amit a betonfedél felemelése után vájtak a földbe? Az jutott eszembe, amíg félrefordulva bőgtem, hogy az itt nyugvók már régen por és hamu, de Laci urnája érintetlenül fogja várni a feltámadást. Örökkön-örökké.  S megfogadtam, hogy engem szét fognak szórni, mondjuk Ulmnál, a Dunába, ahonnan őseim elindultak Versec, majd Budapest felé. Hallgattuk az okítást, közben kavarogtak a száraz, aranybarna falevelek a sír körül, makacsul visszatérve a helyükre, aho...

Az egész éjszakás - és még most is tartó - eső és szél után lelöttyedt fejjel takarítottam fel a vizet az ablakpárkány egyes szakaszairól. (Sajnos, úgy tűnik, a szilikonozás sem segített, ha szemből veri az ablakot az eső, talán meg kellene újítanom?) A kert csupa csatak, s még több esőt jósolnak a hétre. A telepen próbaképpen elkészített/felújított fémvázas ablakok esőben való viselkedéséről egyelőre nem szól a fáma, bár már beszéltük egymást közt a lakókkal, hogy mi lenne, ha becsengetnénk az érintett lakásokba, és udvariasan érdeklődnénk? A héten még láttam dolgozni a munkásokat az egyik ilyen lakáson, a parányi erkély korlátjához vágták a fémcsöveket. Hogy miért tartott ez a felújítás gyakorlatilag hónapokig, időközben akár két hétig is álló gépekkel... A tornát továbbra is csak így-úgy csinálom, de örömmel vettem észre, ha este nyújtok, akkor éjjel nem fájok. Hurrá. Rand továbbra is türelemre int, nem megy ez egyik napról a másikra, nem fogok erős izmokat növeszteni pár nap, vagy ...