Esett!

... de nem eleget :-(

***

Ma reggel ex-főnököm egy meglehetősen zavaros üzenetet hagyott a mobilon. Visszajött a nászútról. Szép volt, csudás... a sütik szépek voltak, finomak, köszöni... s most vissza a taposómalomba... a rendelés miatt hív, ha Peter már rendelt, akkor rendben, csak mondjam meg, mennyi pénzt készítsen... ha Peter még nem rendelt, akkor... ööö... nem is tudja.... mennyit szoktam sütni? Mézeskalács hópehely is kellene, három vagy négy... fotózáshoz... és esetleg hívjam fel... mert... öööö... a megrendelés miatt.

Ezek után muszáj volt felhívni. Kiderült, hogy Peter eltűnt, mégpedig ha jól értettem, új munkahelyéről, Galway-ból. S a rendőrség keresi, nem tudnak róla egy hete, házát, kulcsát hátrahagyta, a nővére szombati esküvőjére nem ment el... nemsokára posztereket fognak felragasztani a kávézó környékén, hogy látta-e valaki...

Megállt bennem az ütő. A fészbukos oldalról úgy lehetett sejteni, hogy Peter elutazott, többen írták, hogy bocs, nem tudtunk személyesen elbúcsúzni tőled, jajdekár. Fogalmam sem volt, hogy kilép, vagy elutazik... Nem mondta senki, miért is mondták volna, nem tartozom már oda... Holnap akartam neki sms-ezni, ahogy szoktam, hogy mit szállítsak jövő héten, elvégre hó eleje lesz...

Ex-főnököm úgy sejttette, Peter-nek lelki gondjai voltak mostanság, valamiféle breakdown, de bizakodóak, lehet, hogy csak rejtőzik valahol, félrevonulva a világtól, s majd felbukkan hamarosan... csak megemészt egy-két dolgot...

Úgy legyen!